Elég stílusos volt az Unbekannte Schmerzen című számmal nyitni a Retardált Brothers bemutatkozó koncertjét, hiszen a Kárpáti Dodi német-magyar szövegével súlyosbított agymenés az esszenciája volt annak, amit a Quimby a Bánkitós fellépéssel el akart érni. Ahogy arról korábban beszámoltunk, a Retardált Brothers valójában a Quimbyt takarta, ez volt a szervezők és a zenekar meglepetése a fesztiválozóknak.

Kiss Tibi korábban már egy Magyar Narancsnak adott interjúban elárulta, hogy valójában a Retardált Brothers egy belső poén a zenekaron belül, arra az esetre, amikor egy lazább pillanatban megőrül a banda. "Pihentető agymenés ez" – ahogy Kiss Tibi fogalmaz a koncert előtt, amikor újra szóba kerül a név. Varga Líviusz egy életképpel magyarázza el, mire is kell gondolni pontosan agymenés alatt: „Például amikor két ember kimegy cigizni vagy enni a próbáról, a többiek meg elkezdenek valami őrültséget játszani. Ilyenkor a kint állók  általában sírva röhögve dobják el a cigijüket vagy a lángosukat, hogy becsatlakozhassanak.”

Fülöp Máté

"Szeretjük váltogatni a játszótereinket"

A titkos koncert nem bejáratott gesztus Magyarországon, így Bánkon érthetően nem is volt akkora csinnadratta, mint mondjuk legutóbb a The Libertines esetében, akiket egy óriási csapat csempészett fel a Glastonbury fesztivál színpadára. Igaz, Magyarországon kevés a Quimbyhez hasonló zenekar, amely már megengedheti magának, hogy ilyen meglepetés-fellépéssel jelentkezzen. „Mi már megtehetjük, hogy nagyon szeressük a kisebb fesztiválokat. A legtöbb zenekar nyilván úgy kezd bele a zenekarosdiba, hogy szeretne egyszer nagyszínpadon állni több ezer ember előtt. Mi 10-15 éve trónolunk a szarkupac tetején, de mi is az aljáról indultunk, és szeretünk visszatérni oda. Szeretjük váltogatni a játszótereinket. Jobban inspirál minket is egy rendhagyó fellépés, mint hogy fellépjünk nyolcadjára is ugyanannak a fesztiválnak a nagyszínpadán” – indokolja Kiss Tibi a zenekar ötletét, hogy egy poénnal lépjenek ki a szokásos nyári fesztiválturnéjukból.

A Quimby még sohasem játszott a Bánkitón, bár hozzá kell tenni, nem is illettek volna a fesztivál kis zenekarokat preferáló koncertfelhozatalába. Így az első lépést nem a fesztivál, hanem a Quimby tette. „Hallottuk, hogy ez egy hangulatos fesztivál, de azt is tudtuk, hogy nem gondolkodnak nagy fellépőkben. Ezért mi felajánlottuk, hogy eljövünk buliból, kevesebbért, mint amit egy normál fellépésért kérünk.  De valami poént is bele akartunk csempészni az egészbe, így jött, hogy Retardált Brothers néven hirdessük meg a koncertet.”

MTI / Balogh Zolán

A Quimby történetében persze nem ez az első eset, hogy különleges helyszínen, vagy rendhagyó műsorral lépnek fel. Léptek már fel aluljáróban, és a színházzal is több ponton összefonódott a banda története. Kiss Tibi szerint akár lehetnek további gerillakoncertjeik a jövőben is: „már gondolkodtunk azon, hogy Budapesten is csinálunk hasonlót. Mondjuk kezdés előtt csak pár órával hirdetjük meg a helyszínt. Egy baj van ezzel: olyan nagy már a rezsink, hogyha elmegyünk egy háromszáz fős klubba, szinte már nekünk kell fizetni, hogy fellépjünk. Vagy olyan jegyárat kellene szedni, amihez már nincs pofánk." Líviusz gyorsan hozzáteszi, a Quimbynek nem attól kell exkluzívnak lennie, hogy drága. „A Quimbyben amúgy mindig is benne volt ez az őrület. A dalaink kilencvenöt százalékát nem játssza a rádió. Annyi dalunk van már, hogy simán csinálhatnánk egy punkmetál vagy egy sanzonos koncertet is” – kontráz rá a zenekar énekese.

A könnyűzene templomai

A bánki műsor alapvetően nem különbözött egy átlagos (már ha van ilyen) Quimby-koncerttől, volt Hallelujja, Az otthontalanság otthona és Fekete Lamour is, de nyilván most jobban belefért az improvizáció, a jó értelemben vett hülyeség. „Az úgynevezett lakossági koncertjeinken nem akarjuk sokkolni az embereket. Viszont van olyan hely, ahol több mindent megengedhetünk magunknak. A mostani például egy ilyen hely. Tibi mindjárt megírja a számlistát, magunk is kíváncsian várjuk” – magyarázza Líviusz a koncert spontaneitását, és látható is rajtuk, eléggé felspannolta őket a különleges alkalom.

Amikor a hazai fesztiválpalettára terelődik a szó, hamar kiderül, hogy a Quimby a sokszínűségben hisz. Kiss Tibi szerint „nem kell álszenteskedni, tény, hogy a nagyszínpados fellépésekben a legjobb a gázsi. De nem szabad elfeledkezni a kis klubokról, rendezvényekről sem, hiszen valójában azok a könnyűzene templomai. Az az igazi kohó, ott forrja ki magát igazán egy zenekar. A Quimby belehalna, kifáradna, ha csak szépen végigjárnánk ugyanazokat az állomásokat, évről évre”.

Fülöp Máté

Líviusz hozzáteszi, a szakma is tudja róluk, hogy nyitottak a változatosságra. "Nemrég egy nagyobb fesztivál szervezőivel beszélgettem, és ők mondták, hogy a Quimbyben azt bírják, hogy megjelenünk náluk is, de tudják, hogy bemegyünk színházakba, és a kis klubokba is. Amit a réven nyerünk, elveszítjük vámon. És ez egyáltalán nem egy keserű mondat, inkább örömteli.”

Persze azért megvannak a saját kedvenceik, mindkettőjük elsőként említi a Fishing on Orfűt. „Orfű jó középút. Napközben lehet mit csinálni, és ár-érték arányban is ez a legjobb fesztivál. Pont olyan léptékű, hogy el lehet veszni, de közben megvan az intimitása is. Az is tetszik, hogy nem szól minden egyes kis büfékocsiból valami lakossági techno. És nem tudom miért, de Orfűn mindenki mosolyog – dicséri a Lovasi által grüdolt rendezvényt Kiss Tibi, aki hozzáteszi, az erős színházi vonal miatt az Ördögkatlanra is szívesen utazik a zenekar.

"Ki tudja, milyen későbbi fontos emberek fetrengenek most részegen"

A nyári szezon után a Teátrumos műsor jön a Quimby koncert-vetésforgójában. A különleges színházi koncertekről felvétel is fog készülni, amit majd DVD-n is kiadnak. 2016 viszont már a jubileum éve lesz. A tényt, hogy jövőre huszonötödik évébe lép a Quimby-sztori, Kiss Tibi elég lényegre törően kommentálja: „Hát, kurvára megöregedtünk”.

A Quimbynek a legújabb állami könnyűzene-támogatási rendszerről, a Cseh Tamás Programról is friss emlékei lehetnek. Az előzenekari alprogramban vettek részt, de még mielőtt valaki meglepődne, hogy miért menne a Quimby előzenekarnak, fontos megjegyezni: a Quimby vihetett magával zenekarokat támogatásért cserébe.

„Mi amúgy is vittünk magunkkal zenekarokat, és mindig sajnáltuk őket, mert elég költséges dolog kezdő, vidéken nem annyira ismert zenekaroknak utazgatni. Mi például csak az ötödik évben tudtunk elindulni vidékre, addig egyszerűen nem volt rá pénzünk. Ez a program most abban segít, hogy könnyebb egy vidéki turnét megcsinálni előzenekarként. És jó volt látni, hogy a két zenekar, akikkel most ezt végigcsináltuk (a Blahalouisiana és a Manoya - a szerk.) élvezték, és akarták ezt a turnét” - osztja meg tapasztalatait Kiss Tibi.

Fülöp Máté

Líviusz szerint a könnyűzene állami támogatása alapvetően nem rossz ötlet, de fontos, hogy ne kimondottan a produkciókat tolja pénzzel az állam. „Például a hazai infrastruktúrát, a magyar zenekarok külföldi menedzselését kell támogatni. Olyan klubokat, rendezvényeket kell segíteni, ahol tényleg megvan a szándék a minőségi fejlődésre. Az a lényeg, hogy a Bánkitóhoz hasonló helyek létezzenek. Ki tudja, milyen későbbi fontos emberek fetrengenek most részegen tőlünk pár méterre. Meglepődnél, ha elmondanám, hogy a ’89-ben velem rock’n’rollozó emberek most milyen komoly pozíciókban vannak”.

Ráadásul a Cseh Tamás programra szánt keretösszeg egyáltalán nem nagy a többi kulturális területhez képest.  „Az Operaház pár hetes működésére elég az, amit most a könnyűzene támogatására fordít az állam. Ha már ennyi pénz is meglátszik a magyar könnyűzenén, az szerintem egy abszolút jó dolog" – érvel Kiss Tibi.

Milyen lenne a Most múlik pontosan metál-verziója?

Ennél a pontnál Podlovics Péter, a zenekar menedzsere (korábbi önálló interjúnk vele) is bekapcsolódik a beszélgetésbe, aki egy elég meghökkentő adalékkal árnyalja az állam és könnyűzene viszonyát. „Nagyon meglepődtünk, amikor a Music Hungary konferencián Oszkó Péter (korábbi pénzügyminiszter - a szerk.) azt ecsetelte, hogy népgazdasági szempontból a magyar könnyűzenének ugyanakkora súlya van, mint a mezőgazdaságnak. Csak a politikusok jobban félnek attól, ha traktorokkal mennek a parlamenthez”.

Több se kell a két zenésznek, máris továbbfűzik menedzserük sztoriját, és a könnyűzenei tüntetést kezdik el szervezni képzeletben. „Ki tudja, lehet az is elrettentő lenne, ha beállnánk a Parlament elé hatalmas hangfalakkal, és non-stop játszanánk a Most múlik pontosan metálverzióját” - adja meg a tökéletes végszót Kiss Tibi, aki már rohan is, hogy összeállítsa a Retardált Brothers legelső koncertjének számlistáját.