Magyarok kellettek az első atombomba befejezéséhez
Milyen szerepet játszottak a magyarok a hetven éve ledobott első atombomba kifejlesztésében? Néhány túlzó tévhitet el kell oszlatnunk, de kétségtelen, hogy komoly részt vállalt Wigner Jenő és Szilárd Leó a maghasadáson és láncreakción alapuló bomba fejlesztésének beindításában. Neumann János azonban a végén vált fontos szereplővé.
Hetven évvel ezelőtt, 1945. augusztus 6-án az amerikai légierő atombombát dobott Hirosimára. A japán város nagy része megsemmisült, a halottak számát azóta sem lehet pontosan megmondani, mert a robbanás nyomán közvetlenül életét vesztő legalább 66 ezer emberen kívül valószínűleg még minimum ugyanennyien az utóhatások miatt hunytak el. (Minderről lásd keretes írásunkat.)
Még döbbenetesebb azonban az akkori amerikai elnök beszéde, amelyből kiderül, hogy az USA első embere mit szándékozott tenni utolsó második világháborús ellenfelével, Japánnal. Harry S. Truman szavairól 1945. augusztus 8-ai kiadásában – két nappal a bomba ledobása után – számolt be a magyar kisgazdapárt lapja, a Kis Újság.
A Roosevelt elnök halála után frissen hivatalba lépett Truman szerint a hirosimai atom hatóereje megfelelt egy húszezer tonnás bombáénak. Vagyis a japán városra ledobott „Kisfiú”, „Little Boy” fedőnevű atombomba kétezerszer nagyobb volt, mint a világ addigi legerősebb (angol) bombája. „Truman elnök egyúttal bejelentette, hogy az Egyesült Államokban két gyártelepen és sok kisebb gyárban kizárólag atombombát készítenek. A munka több mint két és fél éve folyik” – írta a Kis Újság.
| Pontosan hány áldozata volt az atombombának? |
| A hirosimai atombomba közvetlen halálos áldozataira vonatkozó 66 ezres szám a legalacsonyabb becslés. Erről a Yale Egyetemen honlapján találunk adatot. A Wikipedia angol honlapja szerint a halálos áldozatok száma azonban ennél jóval magasabb: 70-146 ezer (!) közé tehető, sőt 166 ezres számot is ír az oldal. Közülük 20 ezer volt katona, a többiek a civilek. A Wikipedia azonban nem a közvetlen áldozatokról ír csupán, hanem a bomba ledobása utáni hónapok összes halálesetét beleszámolta az adatokba. A CNN még ennél is drasztikusabb adatokat közölt 2013-ban. Eszerint a bomba következtében 80 ezer ember azonnal meghalt, összesen pedig 192 ezren vesztették életüket, ez a bombatámadás 50. évfordulóján publikált adat a sugárbetegség és más utóhatások következtében fellépő halálesetekről. |
Einstein levele és a magyarok szerepe
„Ez a bomba az atom leigázásán alapul. 1939 előtt már elfogadták a tudósoknak azt az elképzelését, hogy elméletileg fel lehet szabadítani az atomok energiáját, de gyakorlati megoldást senki sem ismert” – ezzel Truman akár a magyar emigráns tudósok szerepére is utalhatott. Ismeretes, hogy 1939-ben Szilárd Leó, Wigner Jenő és – az autót vezetni tudó – Teller Ede meglátogatták Albert Einsteint.
Mindannyian származásuk miatt hagyták el az előző években Európát – pontosabban Németországot, ahonnan Szilárd és Einstein ismerték is egymást. Szilárd például egy nappal azelőtt menekült el Németországból, hogy a nácik megtiltották volna a zsidónak minősített személyek számára a kiutazást. Szilárd 1939-ben fogalmazott egy levéltervezetet, és Wignerrel együtt rávették Einsteint, hogy írjon az akkori amerikai elnöknek, Rooseveltnek. A világ leghíresebb fizikusának levele adta meg a lökést a Manhattan-terv, az atomfegyver-program beindítására – írja Szabó Árpád a Magyar természettudósok – Fizikusok című könyvében.
Szilárd karrierjének csúcsa
Szilárd Leó azonban másképp is hozzájárult a tervhez Szabó szerint: 1939-ben ért a tudós szakmai karrierjének a csúcsára, és „a Columbia Egyetemen a kanadai Walter Zinn-nel sikerült kimutatnia, hogy az uránból hasadásonként körülbelül két neutron lép ki”. Ennek óriási jelentősége van az atomenergia hasznosításakor, akár fegyverekről, akár békés célú alkalmazásról van szó, hiszen a neutronok további atommaghasadásokat válthatnak ki, s ezekből a hasadásokból újabb és újabb neutronok is származhatnak – ez a láncreakció elve.
A később indult Manhattan-projektből hivatalosan kihagyott Szilárd 1939-es eredményét megerősítette az Amerikában dolgozó olasz Enrico Fermi, valamint a francia Joliot-Curie és kutatócsoportja is. Sőt, Szilárd 1939-ben javasolta a grafitból és uránból álló rendszert a láncreakció létrehozására. Utólag sok történetíró Szilárdot az atombomba atyjának tartja e munkái miatt, de az atombombának annyi „atyja” van a tudománytörténetben (mint később látni fogjuk), hogy az ilyen kijelentésekkel jobb óvatosan bánni.
Wigner, a „reaktormérnök”, Szilárd a szaporítóreaktor ötletadója
Annyi bizonyos, hogy Szilárd már 1934-ben szabadalmaztatni próbálta a láncreakció elvét, de éppen Wigner Jenő, a Nobel-díjas fizikus mutatott rá a Szilárd Leóról szóló rövid esszéjében arra, hogy az 1934-es elképzelés még téves volt, és csak 1939-ben „érett be”. Az is bizonyos, hogy az atombomba a láncreakción alapul, de a lassú és a gyors neutronok hatása között nagy különbség van. A lassú neutronok a mai atomreaktorok működését alapozzák meg. Az atomreaktorok kifejlesztésében a világ első atommáglyáját megalkotó Fermivel együttműködő Wigner Jenő játszott döntő szerepet, nem a Fermivel állandóan vitatkozó Szilárd.
Szilárd azért itt is komoly ötleteket vetett fel, így 1943-ban a szaporítóreaktor terve az ő nevéhez fűződik Szabó Árpád szerint – ezzel lehetett előállítani plutóniumot, ami később hozzájárult a világ második atombombájának, a Nagaszakira ledobott „Kövér Embernek” (Fat Man) az elkészítéséhez.
Einstein tudományos szerepe
A bomba atyja akár maga Einstein is lehetne (de rá nem szokták mondani), hiszen az ő híres relativitáselméleti képlete alapján tudta kiszámolni a zsidó származása miatt Németországból szintén menekülni kényszerülő Lisa Meitner a maghasadás (fisszió) során felszabaduló energiát. Vagyis hogy egy adott elemi részecske energiája megegyezik azzal, mintha a részecske tömegét szoroznánk a fénysebesség négyzetével (E=mc2). Ez a képlet tehát azt mutatja meg, hogy a maghasadáskor „eltűnő” parányi tömeg milyen hatalmas energiát szabadít fel. Erre figyelmeztette magát Einsteint is Niels Bohr, a világhírű dán atomtudós 1939-ben.
És miután Bohr intő jelzéseket adott, ráadásul Hahnék maghasadásról szóló eredményei is kiderültek Meitner révén, a magyarok bekapcsolódtak a történetbe. Ezután indultak be Szilárd és Fermi neutronszámláló kísérletei Amerikában, és ezután keresték meg Szilárdék Einsteint, hogy lobbizzon az amerikai elnöknél az atomfegyverprogram beindításáért.
Az atombombától a holdra szállásig
De térjünk vissza Truman 1945-ös beszédéhez. A mindössze érettségivel rendelkező elnök 16 órával azután szólalt meg, hogy Nobel-díjas tudósok munkája nyomán Hirosimára atombombát dobatott le. A Kis Újság így idézi őt: „1942-ben azonban – folytatta Truman elnök – már tudtuk, hogy a németek lázasan dolgoznak azon, hogy az atom erejével gyarapítsák azoknak a háborús eszközöknek az erejét, amelyekkel a világot rabságba akarták dönteni. Tervük azonban dugába dőlt. Hálásak lehetünk a Gondviselésnek, hogy a németek későn és korlátolt mennyiségben jutottak hozzá a V. 1-hez és a V. 2-höz, de még hálásabbak lehetünk, hogy az atombombát nem tudták megtalálni.”
Truman beszédének ez a része rendkívül érdekes utalásokat tartalmaz. Egyrészt a V-1 és V-2 rakéták német tervezőjét gyorsan Amerikába vitték, és Wernher von Braun később az amerikai űrprogram, így a holdutazás egyik megvalósítója lett. (Erről persze Truman nem beszélhetett, viszont a holdutazást már az atombomba ledobásának másnapján felvetették amerikai tudósok. Így a Kis Újság augusztus 8-án idézte „Volrath kaliforniai egyetemi tanárt”, aki „az uránium erejének felszabadításával immár megvalósíthatónak tartja azt az emberi törekvést, hogy elérjék a holdat. Erőforradalom lesz – mondja – amelynek folytán erőforrásként ki lehet küszöbölni a szenet és az olajat, s az ipari forradalom ehhez képest kisebb lesz.”
Az viszont saját erőből sikerült az amerikaiaknak, hogy 1942-ben megépítsék a világ első tulajdonképpeni atomreaktorát, egy akkor még atommáglyának nevezett szerkezetet. Az Olaszországból származása miatt menekülni kényszerülő Enrico Fermi ezt Wigner Jenő segítségével tette meg. Wignert később az atomenergia békés célú felhasználása érdekelte, és a későbbi atomreaktorokhoz kapcsolódó számos találmányát szabadalmaztatta. Ezért hívják őt a magyar tudománytörténészek (talán egy kis túlzással) a világ első reaktormérnökének.
Truman: „Romeső, amilyenhez foghatót a világ nem látott”
„Leromboljuk Japánt” – ezt az alcímet adta a Kis Újság az elnök egy másik gondolatsorának: „A világtörténelem legnagyobb történelmi szerencsejátékára 2000 millió dollárt költöttünk – és nyertünk. Most felkészültünk rá, hogy még az eddigieknél is gyorsabban és tökéletesebben tüntessük el a föld színéről minden japán termelő üzemet. Megsemmisítjük hajógyáraikat, üzemeiket és forgalmi összeköttetéseiket. Jól értsük meg: tökéletesen leromboljuk Japán hadviselő erejét. Július 26-án azért bocsátottuk ki Potsdamban ultimátumunkat, hogy a japán népet megkíméljük a végső pusztulástól. A japán vezetők azonban sietve elutasították ultimátumunkat. Ha most sem fogadják el feltételeinket, el lehetnek rá készülve, hogy a levegőből romeső fog rájuk zúdulni, amilyenhez foghatót a világ még nem látott. E légitámadás mellett a tengeren és a szárazföldön is olyan arányban és erővel folytatjuk a támadást, amilyenre még nem volt példa.”
Truman e szavai nem igényelnek kommentárt. Legfeljebb annyit, hogy megkérdőjelezik azokat a nézeteket, miszerint az amerikaiak Sztálinnak, a szovjet diktátornak akartak „üzenni” és „erőt mutatni” az atombomba részben polgári célpontra való ledobásával. Hiszen a japánok elleni küzdelemben több amerikai vesztette életét addigra, mint a németek ellen.
Ám nem szabad egyetlen idézetnek hinnünk. Az amerikai szempontok azóta is vita tárgyai: miért nem egy lakatlan szigeten demonstrálták a japánok előtt az atombomba hatását? Miért egy sűrűn lakott városra dobták le a bombát? Annyi bizonyos, hogy a szörnyű döntésbe, a célpont kiválasztásába a Manhattan-terv tudósai közül is néhányan beleszólhattak – ezek közé tartozik alighanem Neumann János is, aki Richard Rhodes szerint kiszámolta a bomba által keltett lökéshullámokat Hirosima esetében. Magyarországon kevésbé szokták hangsúlyozni, hogy Neumann eredetileg az egykori japán fővárosra, Kyotóra dobatta volna le az első atombombát, de ezt az egész atomprogram feje, Groves tábornok elutasította. A Wikipedia Neumannról szóló angol szócikke e tekintetben Groves visszaemlékezéseire, illetve a hirosimai számítások esetén Rhodes-ra hivatkozik.
Neumannra a halálos ágyánál is „vigyáztak”
Neumann tevékenységét azonban mindvégig titok övezte, így alighanem még várnunk kell a teljes igazság kiderülésére. Marx György írja róla, hogy olyan titkok tudója volt, ami az Egyesült Államok vezetését halálakor is izgatta. Amikor már halálos beteg volt, a szobájában egy ezredesi rangú biztonsági tiszt volt jelen mindvégig, megakadályozandó, hogy Neumann lázálmában félrebeszélve katonai titkokat fecsegjen ki. Hogy mit jelent a „megakadályozás” – ezt Marx György (maga is híres fizikus) nem árulta el olvasóinak…
A konkrét bombaépítés részleteibe, a Manhattan-projektbe Szilárd Leót és Albert Einsteint amúgy be sem vonták, jóllehet ők kezdeményezték az egész projektet. Wigner pedig a bomba ledobása előtt Szilárddal együtt indítványozta, hogy ne egy japán városra dobják a bombát – hiába.
De mit csinált mindeközben Neumann János és Teller Ede? Az atombomba sokadik atyja sem Neumann volt, de nélküle nem valószínű, hogy elkészülhetett volna a szerkezet. Az atombomba működési elvéhez ugyanis nagyban hozzájárult a lövedékekkel kapcsolatos számítási tapasztalata.
Neumanné volt a legkritikusabb munka
Az atombomba elve ugyanis a maghasadáson és a láncreakción alapul, de a láncreakció beindulásához el kell érni egy bizonyos kritikus tömeget, amikor a felszabaduló neutronok nem „tűnnek el” a robbanóanyag felületén. De ezt a tömeget csak a bomba robbanásának a pillanatában érhetik el, különben már a kísérletek során megsemmisült volna a Los Alamos-i kutatólabor.
Strathern szerint Feynmannal együtt Neumann végezte el a legkritikusabb munkát. Beszélgetéseik talán a későbbi káoszelmélet matematikai alapjait is megvetették. Internetes források szerint Teller Ede is részt vett a számításokban, ám a tudománytörténészek szerint végül nem ő, hanem a Németországból Amerikába érkezett Peierls vállalta inkább a kiszámítás feladatát.
Teller ugyanis már 1941-től – Fermi ötletére – a fúziós bombán gondolkozott, amikor atommagok egyesítéséből jön létre energia. Ez még hatalmasabb bombát jelentett, és ez lett később a hidrogénbomba alapötlete, amelynek megvalósítása Teller és egy lengyel tudós, Ulam nevéhez fűződik a második világháború után.
Nem tudni, hogy Teller munkájára vagy a második, Nagaszakira ledobott plutóniumtöltetű atombombára utalt-e Truman elnök a hirosimai támadás utáni beszédében. Az amerikai elnök ugyanis az első atombomba után ezt mondta: „Ezzel a bombával forradalmi mértékben fokozzuk fegyveres hadaink erejét. Ezeknek a bombáknak mai formájukban való gyártása folyik, de egyúttal még ennél is nagyobb erejű bombatípusok vannak előkészületben.”
Atombombát ezután még egyszer dobtak le emberi célpontra: az amerikaiak Nagaszakit választották ki, az itteni bomba nem teljes hatékonysággal lépett működésbe 1945. augusztus 9-én, de így is iszonyú pusztítást végzett. Japán a második bomba után kapitulált, és befejeződött a második világháború. Ám a történészek máig vitatják, hogy a két atombomba vagy a Szovjetunió hadba lépése gyorsította-e meg Japán megadását.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
