Hobbiregénytől Hollywoodig – interjú a Mentőexpedíció szerzőjével
Andy Weir az egyik héten még hivatásos programozó és novellákat posztoló hobbiíró volt, majd néhány nap leforgása alatt bestsellerré vált az első kiadott könyve. Bejelentkezett nála Ridley Scott és Matt Damon, hogy filmet forgatnának belőle. A marsi szerzője azt is elárulta nekünk, mit változtatna a Mentőexpedíció című filmen, és hogy mit gondol arról, hogy regénye hősét egy űr-MacGyverhez hasonlítják. Az interjú mellett sorra vesszük a könyv és a film közti legnagyobb különbségeket is.
Az interjú és a cikk végén olvasható, a könyv (A marsi) és a film (Mentőexpedíció) közti különbségeket taglaló keretes egyaránt tartalmazhat spoilereket a történetet nem ismerők számára.
hvg.hu: A marsi sikerei előtt programozóként dolgozott. Mikor kezdett írással foglalkozni?
Andy Weir: Amióta csak az eszemet tudom, író szerettem volna lenni. Egyszerűen csak nem mertem bevállalni azt a pénzügyi kockázatot, hogy csak írással foglalkozzak. Ezért lettem programozó, amit egyébként szintén élvezek.
hvg.hu: Milyen történeteket írt A marsi előtt?
A. W.: Általában sci-fiket írok, de néha a fantasy és a dráma is játszik. 2009-ben írtam egy novellát A tojás címmel (a novella magyar fordításban ide kattintva olvasható – a szerk.), körülbelül 40 perc alatt, és nagyjából ezer szó hosszúságban. Kitettem az oldalamra, aztán egyszer csak elkezdett terjedni, és hirtelen lett vagy 3 ezer rajongóm. Ez a keménymag rengeteg motivációt adott A marsi írásakor.
hvg.hu: Először A marsit is az oldalán keresztül, ingyen osztotta meg. Hogy lett belőle nyomtatott bestseller, majd hollywoodi sikerfilm?
A. W.: Eredetileg ez egy folytatódó történet volt, amit fejezetenként posztoltam az oldalamra. Amikor vége lett, az emberek elkezdték mondani, hogy szívesen látnának belőle egy e-book verziót, hogy ne a böngészőben kelljen olvasniuk. Megcsináltam, és kitettem az oldalra. Aztán mások e-mailben jelezték, hogy szívesen olvasnák az e-bookot, de nem tudják, hogy kell letölteni, aztán az olvasóra feltölteni, úgyhogy csináljak már egy Kindle-verziót, amit egyszerűen beszerezhetnének az Amazonon keresztül. Szóval ezt is megtettem.
Csakhogy az Amazonra nem lehet úgy feltenni e-bookot, hogy azt ingyen le lehessen tölteni, ezért beállítottam a lehető legkisebb árat, ami 99 cent volt. Végül többen vették meg az e-bookot az Amazonról, mint ahányan letöltötték ingyen az oldalamról. Gyorsan felkerült A marsi mindenféle bestseller-listára, ami felkeltette a Crown kiadó érdeklődését. Bejelentkezett nálam egy ügynök, akinek a segítségével tető alá hoztunk egy megállapodást, és kiadták a könyvet. Innentől még jobban felpörögtek az események, a Fox még azon a héten megvette a megfilmesítési jogokat.
hvg.hu: Hogy élte meg ezt a hatalmas változást az életében?
A. W.: Az elején elég nehéz volt. Szerettem a munkámat programozóként, és hozzá voltam szokva ahhoz, hogy mindennap bejárok az irodába, beszélgetek a munkatársaimmal, stb. Mostanában sokat vagyok otthon egyedül, és hiányzik ez a társas légkör.
hvg.hu: Milyen művek hatottak önre a legjobban A marsi írásakor? Melyek a kedvenc sci-fijei?
A. W.: A marsival kapcsolatban sokat emlegetik az Apollo 13-at, ami szép találat, mert tényleg nagy hatással volt rám. A kedvenc sci-fi filmjeim a Star Trek II: Khan haragja és a Star Wars V: A Birodalom visszavág.
hvg.hu: Meg van elégedve A marsi filmváltozatával? Ha egy dolgot változtathatna rajta, mi lenne az?
A. W.: Igen, abszolút meg vagyok elégedve, elképesztően jó lett. Természetesen nem lehetett benne minden szöveg a könyvből, de azt nagyon sajnálom, hogy az Aquaman-poén kimaradt a filmből.
(A poén a filmben nem, de egy netre feltöltött videóban szerepel, a könyvben a következő formában szerepel – az első megszólaló a NASA embere, a második a főhős:
„Ott ragadt. Azt hiszi, hogy teljesen egyedül van, és hogy feladtuk a reményt. Hogyan hathat ez a helyzet az ember pszichológiájára? Vajon most mire gondolhat?
NAPLÓBEJEGYZÉS: „Hogy lehet az, hogy Aquaman tudja irányítani a bálnákat? Azok emlősök! Ennek semmi értelme.”)
hvg.hu: Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy a filmesek annak ellenére tartották önnel a kapcsolatot, hogy a jogok megvásárlása után azt csinálhattak volna az alapanyaggal, amit akarnak. Azóta is tartják a kapcsolatot?
A. W.: Drew Goddarddal, aki a forgatókönyvet írta, a mai napig jóban vagyok. Ha épp egy városban járunk, biztos, hogy beülünk valahova egy sörre.
hvg.hu: A marsi hangneme elég könnyed és pozitív, a téma komolyságát tekintve. Miért választotta ezt a történetmesélési módot?
A. W.: Azt akartam, hogy a történet a problémákra, és főleg azok megoldásaira koncentráljon. Nem egy sötét, depresszív sztorit akartam írni, amiben a főhős beleőrül a magányba és a folyamatos stresszbe. Egyszerűen nem ezt a részét szerettem volna kiemelni. Úgy döntöttem, hogy Mark keményebb lesz, mint a legtöbb ember. Mégiscsak kiválasztották egy Mars-misszióra, tehát nem egy hétköznapi ember, valószínűleg több ezer ember közül került be a programba.
hvg.hu: A könyv egyes kritikái kifogásolták, hogy a történetben szinte említés sem esik Mark családjáról, miközben egy halál közeli élmény során valószínűleg eszébe jutnak az embernek a szerettei.
A. W.: Nem házas és nincsenek gyerekei. Nem volt szükségem ilyesféle háttértörténetre ahhoz, hogy egy megnyerő karakter legyen. Nem kell, hogy az legyen a motivációja, hogy „Életben kell maradnom, hogy a lányomnak legyen apja!”. Az is elég, hogy „Azt a rohadt, nem akarok meghalni!”. Egy ilyen helyzetben ez is teljesen természetes reakció, és a közönség ezt azonnal megérti.
hvg.hu: Volt olyan pont az írási folyamat során, amikor elgondolkodott egy olyan befejezésen, amelyben Mark nem éli túl a kalandokat?
A. W.: Nem, soha nem vettem fontolóra azt, hogy megöljem. Ez egy könnyed sztori. Az olvasónak az elejétől tudnia kell, hogy nem fog meghalni. Ahogy azt is tudja mindenki, hogy James Bond nem fog meghalni a film végén. Az ilyen történetekben az az érdekes, hogy hogyan éli túl a főhős.
hvg.hu: Sokan úgy foglalják össze pár szóban A marsit, hogy "MacGyver az űrben". Erről mi a véleménye?
A. W.: Haha, szerintem elég jó hasonlat.
hvg.hu: Mit szól a friss hírhez, hogy folyékony vizet találtak a Marson?
A. W.: Nagyon izgalmas! Ha lehet élet a Marson, akkor ez az első lépés. Küldenünk kell egy szondát, hogy nézzen körül.
hvg.hu: Közben már a következő könyvét írja, Zhek címmel. Erről tudna mesélni?
A. W.: Nem volt mostanában sok időm foglalkozni vele, az elmúlt hónapokban teljesen lefoglaltak a filmmel kapcsolatos sajtómegkeresések. Ez egy sokkal tradicionálisabb sci-fi lesz, űrlényekkel, a fénynél gyorsabb sebességgel, meg ilyenekkel, de ennél többet egyelőre nem mondhatok.
| A legfőbb különbségek A marsi c. könyv és a Mentőexpedíció c. filmadaptáció között |
A nyitány A könyv egyik legnagyobb erénye, hogy rögtön az első mondattal ("Erre rábasztam.") beránt és gyakorlatilag a végéig nem is enged. Mark ébredésével kezdünk, és több mint száz oldalon keresztül csak az ő szemszögéből követjük a történetet, utána következik csak a NASA- és az Ares-sztori. A filmben ehhez képest közvetlenül a baleset előtt történik, így egyből látjuk a vihart - amit sokan tévesen homokviharnak neveznek, de valójában porvihar, ugyanis a Mars ritka légköre miatt csak a nagyon finom szemcséjű port képes felkapni a szél.
A karakterek származása Bár a könyvben nincs részletezve minden egyes karakter külseje, sem a származásuk, de az olvasó óhatatlanul is elképzeli maga előtt a szereplőket. Mindy Park például már csak a neve miatt is egy ázsiai (főként koreai) karakterként lett elkönyvelve a rajongók közt, ehhez képest az őt játszó színész a szőke hajú, fehér bőrű Mackenzie Davis lett. A regény Venkat Kapoor nevű szereplőjét a filmben Vincentre keresztelték át, és bár elhangzik a hindu öröksége, nem egy indiai, hanem egy fekete színész, Chiwetel Ejiofor játszotta. Ridley Scott esetében ez azért is kényes eset, mert az Exodus című 2014-es bibliai eposza miatt rengeteg kritikát kapott, ugyanis rengeteg egyéb karakter mellett az egyiptomi Ramszeszt sem autentikus színésszel, hanem az ausztrál Joel Edgertonnal játszatta el.
A buktatók Azt nem lehet mondani, hogy a filmben könnyű dolga van Mark Watneynek a Marson, de a könyvben még több olyan esemény szerepelt, ami megnehezítette az űrhajós hazatérését. Érthető okokból a filmben jelentősen megrövidítették a rakétához tartó 100 napos útját, amely során a könyvben többek közt fejre állt a marsjárója, egy időre elvesztette a kommunikációt a NASA-val és egy újabb porviharral is meg kellett küzdenie.
A megmentés pillanata Maga a rögtönzött rakéta fellövése és az elsodródás elég hasonlóan zajlott mindkét verzióban, ám míg a könyvben Vogel és Beck kapja el Markot, addig a filmben eggyel szentimentálisabb döntést hoztak: maga Lewis kapitány veszi az űrben sodródó társa felé az irányt. Ráadásul amíg papíron sikerült lebeszélni a magára hagyott asztronautát a Vasember-manőveréről, addig a vásznon nem bírták kihagyni az alkotók ezt a ziccert.
A befejezés A könyv ugyan véget ér azon a ponton, amikor Markot sikerül visszatéríteni a Hermesre, de filmen ez nem lett volna elég ütős befejezés, ezért teljesen jól döntöttek Scotték, hogy eggyel tovább vitték a sztorit. A film így kapott egy epilógust, amelyben láthatjuk az Ares 3 legénységét a hazatérés után - egyesek a Földön maradtak, mások visszamentek az űrbe -, és Mark Watneyt is, aki már egyetemi tanárként adja tovább a tapasztalatait. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
