Már az elején érdemes leszögezni, hogy az Amerika Kapitány 3 gyakorlatilag nem más, mint a Bosszúállók harmadik része. Ugyanis a Polgárháború alcímen futó legújabb Marvel-alkotás szereplőgárdája szinte egy az egyben (rendben, nincs Hulk és Thor) megegyezik a második Avengers-epizód csapatával. Az aktuális szuperhősmozi készítői pedig ott folytatták, ahol a Bosszúállókban abbahagyták, vagyis hogy újabb és újabb szuperhősöket mutassanak be.

Emlékezhetünk, a Bosszúállók 2-ben az eredeti gárda mellé megkaptuk Skarlát Boszorkányt és Víziót; igaz, nem sok sót ettek meg Vasemberék mellett. Paul Bettany karakterének például mindössze annyi szerep jutott, hogy besegítsen az Ultron elleni végső leszámolásban.

AFP / Marvel Studios / Kobal

Nincs ez máshogy a Polgárháborúban sem, és bár érezhetően próbáltak némi mélységet adni a két mellékszereplő karakterének, de Vízió még így sem lett több, mint egy emberi léttel ismerkedő android, és Skarlát Boszorkányról sem derült ki több, mint hogy egy szuperképességekkel megáldott problémás tinilány. A Polgárháborúban is két új szereplőt kapunk: a harmadik generációs Pókembert és a filmvásznon az Amerika Kapitány 3-ban debütáló Fekete Párducot.

A Polgárháború központi konfliktusa nagyon hasonló a Batman vs Supermanéhez: lehet-e, és egyáltalán kell-e szabályozni a szuperhősök tevékenységét? Elfogadható-e a járulékos veszteség (teszem azt, egy egész város romba döntése), ha a világ megmentése a tét?

A kérdésben két táborra szakadnak a szuperhősök: míg a Vasember vezette csapat (Warmachine, Fekete Özvegy, Vízió, Fekete Párduc, Pókember) alávetné magát az ENSZ kontrolljának, addig Amerika Kapitányék (Sólyomszem, Skarlát Boszorkány, Sólyom, Hangya, Bucky) nem kérnek a felügyeletből és inkább törvényen kívüliként működnének tovább.

AFP / Marvel Studios / Kobal

Papíron ez a felállás első osztályú alapanyag lenne egy képregényfilmhez, hiszen ki ne lenne kíváncsi arra, hogy mire mennek egymás ellen kedvenc szuperhősei? Amerika Kapitány Vasember ellen? Na ugye!

A Polgárháborúban azonban ebből vajmi keveset látunk viszont, a címszereplő motivációja – vagyis hogy nem veti alá magát az ENSZ fennhatóságának – például rettentő elnagyolt és homályos is: azt értjük, hogy Amerika Kapitány mindenáron meg akarja védeni gyerekkori barátját, Bucky-t (alias Tél katonája), akár úgy is, hogy szembeszáll az egész világgal és korábbi bajtársaival. A film alkotói azonban mindezt olyan kísérőmondatokkal illusztrálják, hogy: „nem bír leállni” vagy „nem fog leállni”.

Csakhogy mindebből inkább az jön le, hogy Amerika Kapitány végtelenül önző, ami valljuk be, annyira azért nem méltó egy szuperhőshöz. De ha a mellékszereplőket nézzük, akkor még kevésbé értjük az egyes szereplők motivációit: a nagy hirtelen bedobott Pókember miért pont Vasemberék oldalára áll? És a Hangya miért Amerika Kapitány mellett tör lándzsát? Fekete Párduc esetében legalább egyértelmű a helyzet: meg akarja bosszulni apja halálát.

AFP / Marvel Studios / Kobal

Így aztán nehéz átélni a Nagy Összecsapás pátoszát, vagyis amikor 12 szuperhős feszül egymásnak egyetlen jelentben, de Tony Stark és Amerika Kapitány külön párharca valamelyest megmenti a filmet és egy pillanatra elhiteti a nézővel, hogy a megelőző 120 percnek volt némi tétje is. Azaz, hogy a címben jelzett szuperhős-polgárháború valóban vérre menő harc és nemcsak afféle haveri civódás a sarki kocsmában.

Hogy mennyire nem sikerült kibontani ezt az izgalmas alapszituációt, azt jól jelzi, hogy a nagy karakterábrázolás közben olyan 10 percek is becsúsztak, amikor konkrétan a 3D-s szemüveget törölgetve unatkoztam a moziban. És nem kicsit, nagyon.

Egy Marvel-film esetében ez pedig különösen megengedhetetlen, főleg, hogy látvány- és akcióorgia terén már tényleg nem tudnak újat mutatni. A 13. (!) marveles képregényfilmben már senki sem fog elájulni egy újabb összezúzott épület vagy levegőben piruettező autó látványától. Tehát az Amerika Kapitány 3-ban a sztorival lehetett volna nagyot dobni, de a Marvel ezt a ziccert most csúnyán kihagyta.

Ugyancsak fájó pont, hogy mintha a jól bevált képregényhumor is megkopott volna az Amerika Kapitányban. Ez persze lehet a komorabb, politikusabb téma miatt, de valahogy mégis elmaradtak a jól időzített poénok, frappáns be- és kiszólások. Az egyetlen humorforrást az új Pókember és a Hangya szövegei jelentették, de e tekintetben még mindig A galaxis őrzői az etalon.

Hogy pozitívumot is mondjuk, az Amerika Kapitány 3 sokkal jobban mozgatja szereplőit, mint például a Bosszúállók 2, ahol néhol kifejezetten izzadtságszagúra sikeredtek a grandiózus csatajelenetek.

A film másik nagy pozitívuma Daniel Brühl. Egy komolyan vehető, karakteres főgonosz már régóta nagy adóssága a Marvelnek és igazából most sem sikerült teljes mértékben kipipálni a feladatot, mert Zelmo ezredes karaktere finoman szólva is semmilyen lett, viszont Brühl legalább jó. Sőt, Brühl nagyon jó, az ő szerepeltetése például telitalálat volt, mert iszonyat hitelesen hozta a háttérben machináló gonoszt. Plusz a film készítőinek azt is sikerült elérniük, hogy az utolsó pillanatig talány maradt, mi is pontosan Brühl mesterterve, így ez a szál legalább működött a Polgárháborúban.

Mindezek ellenére a kritikusok többsége imádta az aktuális Amerika Kapitány-filmet, sőt sokan egyenesen a legjobb Marvel-filmnek titulálták, ami azért erős túlzás. Nem is mondanánk a legrosszabbnak, mert arra ott van a Thor 2, de az biztos, hogy Bosszúállók 3-ban valami újat kell villantania a Marvelnek, mert a Polgárháborút nézve kezd kifulladni a végtelenített szuperhősdömping.