Al Laurence Dimeola néven 1954-ben született Jersey Cityben. Első hangszere a dob volt, nyolc évesen vett először kezébe gitárt. Eleinte a Beatles és Elvis Presley dalait próbálta utánozni. Iskolai zenetanára révén került kapcsolatba a dzsesszel és a klasszikus zenével, „de leginkább Larry Coryell, a fúziós zene keresztapja befolyásolta a fejlődésemet. Az ő koncertjei kedvéért buszoztam New Yorkba.” Majd a bostoni Berklee College of Music növendéke lett, „fura fazonnak számítottam a maratoni hosszúságú, nyolc-tíz órás gyakorlataimmal.” Chick Corea is felfigyelt az ifjú gitárvirtuózra, és meghívta őt az akkoriban alakult jazz- rock bandájába. „Két gyönyörű évet töltöttem a Return to Foreverben. Coreát azóta is az improvizáció ördögének tartom, az egyik legképzettebb komponistának.”

A Grammy- díjas Di Meola a 70-es évek második felétől kezdett szólókarrierbe. A 80-as évek elején megalkotta minden idők legnépszerűbb latin-jazz trióját, a legendás Friday Night in San Francisco koncertlemezre összeállt Paco de Luciával és John McLaughlinnal. A 90-es évektől gőzerővel nyitott a világzene felé. Az ezredfordulón kubai, izraeli, argentin zenészekből toborozta Wordl Simfonia nevű együttesét. Legutolsó korongja, a Beatles előtti főhajtásnak szánt All Your Life.

AFP / DPA / Ursula Duren

A Grammy- díjas gitárvirtuóz mögött negyven éves pályafutás, 30 szólóalbum, megszámlálhatatlan koncert, örömzenélés áll  Paul Simontól Carlos Santanán át Jimmy Page-ig,  Stevie Wondertől Herbie Hancockon át Luciano Pavarottiig. A hobbijaként a gondoskodást, a szerelmet, a gasztronómiai élvezeteket megjelölő gitárfenomén Leslie Mandoki születésnapi partiján ismerte meg jelenlegi feleségét, a 28 éves Stéphanie Kreis német újságírónőt. A Miami és München között ingázó házaspárnak tavaly született meg a lánya. 

hvg.hu: Legutóbbi világkörüli turnéja, az Elegant Gipsy & More amolyan visszatekintés a kezdetekhez. Hogyan viszonyul a dél-olasz származásához?

Al Di Meola: Nagyon büszke vagyok a gyökereimre. A szüleim Nápoly környékéről vándoroltak ki Amerikába. Egyszerű emberek voltak, földművesek, tele muzikalitással. A nővéremmel együtt sokat kaptam tőlük.  Nemhiába, a véremben olasz zenei vér csörgedezik!

hvg.hu: Sebességmániás, gyorsan tekerő gitárbajnoknak tartják. Az élet más területein is vannak mániái?

ADM: Mindig kilógtam a sorból. Nyughatatlan vagyok, szenvedélyes, maximalista, türelmetlen, de mániákusnak nem nevezném magam. Azt hiszem, a legmegfelelőbb kifejezés rám nézve, hogy nem vagyok egészen normális!

hvg.hu: Az elektromos gitárok, a gitárszintetizátorral módosított hangzások helyett manapság visszatért az akusztikus gitárhoz. A halláskárosodás veszélye is közrejátszott ebben?

ADM: Megtettem az óvintézkedéseket, hogy ne süketüljek meg. Állandó fülzúgásom volt, kis híján szétrepedt a dobhártyám az irtózatos hangerőtől, amiben életem nagy részét töltöm. Ez is oka volt annak, hogy a 90-es évektől újra akusztikus gitáron kezdtem játszani. Egy időben sokat kísérleteztem elektroakusztikus gitárokkal, közel tíz éve visszavettem az elektromos gitárt is. Bízom Istenben, hogy nem lesz meg ennek a káros hatása, és megmarad a hallásom! A jazz-rock fúzió hajdanán az elektronikus hangzás és a hangerő miatt volt izgalmas. Mára már kissé elavult. Az utóbbi években kifejlesztett zenémben több az érzelem, az elektronikus zene soha nem képes közvetít ilyen érzelmi mélységeket.

hvg.hu: Chick Corea Return to Forever  zenekarában töltötte a tanulóéveit. Coreát tekinti az egyik mesterének. Fontos, hogy Al Di Meolának is legyenek tanítványai?

ADM: Az csak természetes, hogy a hosszú évek alatt, amióta a gitárt „nyúzom”, befolyással voltam a fiatal muzsikusokra, akik azért utánozták a technikámat, hogy tanuljanak belőle. Ma is vannak elismert gitárosok szép számmal, akik felismerték a stílusom bonyolult aspektusait, és követni kezdték.

hvg.hu: Alkalmi örömzenélésből alakult a 70-es évek végén a szuper formációként emlegetett trió John McLaughlinnal és  Paco de Luciával. A versengés, a rivalizálás fel sem merült hármuk között?

ADM: Dehogyisnem! A legjobb gitárjátékosoknak hatalmas a zenei egójuk. Amikor összeállnak, - ahogyan mi is tettük Johnnal és Pacóval -, nagyon is számít, ki penget gyorsabban, ki milyen új megoldásokkal lepi meg a másikat.  A rivalizálás ebben az értelemben a legjobb hajtóerő, amiből nagy zenei pillanatok születhetnek.

hvg.hu: Zeneszerzőként kevésbé tartják számon, mint gitárvirtuózként? Nem zavarja?

ADM: Kezdetben csak arra figyeltek fel, ahogyan játszom, elvégre gitárosként ismertek meg, de akik behatóbban hallgatják a zenémet, ma már többnyire felismerik, hogy melyik az én szerzeményem. Százhetven darabot írtam, ami nem kevés. Szerénytelenség nélkül állítom, hogy kimondottan büszke vagyok a zeneszerzői munkásságomra. hvg.hu: A legtöbbet emlegetett albumai között szerepel  a Di Meola Plays Piazzolla. Hogyan került kapcsolatba a tangó koronázatlan királyával?

 ADM: Piazzolla forradalmasította a zenei gondolkodásomat. Nem sokkal azután, hogy szólókarrierbe kezdtem, hosszan kalandoztam a world musicban, a latin zenében. Így érkeztem el a tangóhoz, Piazzolla műveihez. Személyesen is megismertem, terveztünk egy közös albumot, ami végül nem valósult meg. Az ő zenéjén keresztül fedeztem fel az érzelmek szépségét, a hangulatok kifejezésének komplexitását. Tőle tanultam meg, hogy a szív és az értelem egyesítéséből származnak a legcsodálatosabb élmények.

hvg.hu: Horgas Eszter zenekarából „ örökölte meg” a dobosát, Kaszás Pétert.  Mivel győzte meg annak idején Horgas Eszter, hogy elvállalja a Carmen projektet és annak folytatását az Ő és Carment?

ADM: A magyar zenészek egyszerűen csodálatosak, nyitottak, kezdeményezők. Nem hittem volna, hogy ennyire szoros kapcsolat alakul ki velük a közös koncertek, projektek, turnék során. Eszterben a látásmódja, az elkötelezettsége, a szenvedélye ragadott meg. Inspiráló, egyben nagyon hízelgő volt számomra, hogy engem választott színpadi társául.

hvg.hu: Évi kétszáz körüli koncerttel szinte folyton úton van.  Mi hajtja még negyven év után is? Mindent elért siker, elismerés, anyagi biztonság terén.

ADM: Mi az, hogy mindent? Igaz, hogy már nem ugyanaz a tűz lobog bennem, amikor nekikezdek egy turnénak vagy stúdiómunkának, mint húsz vagy harminc évvel ezelőtt. Bárcsak így lenne! De azért nincs okom panaszra, mert amint a húrok közé csapok a koncerten vagy a lemezfelvételen, hirtelen felgyullad egy belső „ lámpa”.

hvg.hu: Hatvanon túl lett  újra apa. Hogyan fér meg együtt a nomád életforma a családi kötelékkel?

ADM: Immár három lányos apa vagyok. Ava mindössze tíz hónapos, de már világutazónak számít. A feleségem minden koncertemre elkísér vele. Nincsenek szavak arra, hogy milyen boldogságot jelent számomra az én kicsi lányom. Szívből remélem, hogy megélhetem a diplomaosztását!