Az elnökválasztási kampány időszaka a jelek szerint csak könnyed bemelegítés volt az amerikai művésztársadalomnak a Trump és az általa képviselt politika elleni kirohanások megfogalmazásában. Ahogy eldőlt, hogy Trump lesz az USA következő elnöke, úgy lettek egyre egyértelműbbek és súlyosabbak a neki címzett üzenetek, ami aztán elnöksége első napjaiban csak tovább fokozódott, így most már mindenki a protest-számok új aranykoráról és a legpolitikusabb filmes díjátadokról beszél.

Eddig csak egy szám lett igazi protest-sláger

Csakhogy egészen más korszak köszöntött be most a zenei világban a klasszikus, Woody Guthrie és Bob Dylan fémjelezte, folkdalokban csúcsosodó protest-mozgalomhoz képest. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy a hetvenes évek punk-kultúrája térne vissza új köntösben, annyira más most az a zenei közeg, amelyben egyre többen fogalmaznak meg nyíltan politikai véleményt dalaikban. Sőt, a hiphop műfajának egyik alapértéke már kezdetektől fogva a társadalmi, politikai véleményformálás, így ott azt is mondhatjuk: semmin sem változtatott Trump megválasztása, hiszen Obamát sem kímélték korábban, csak a hangsúlyok kerültek máshova.

A mai popzene sokszínűbb és fragmentáltabb mint valaha, nincs a jelenkort igazán meghatározó műfaj sem, így szinte minden stílus képviselői előálltak már külön-külön saját anti-Trump számukkal. Ez a sokszínűség azt is jelenti: elég kicsi az esély arra, hogy a nagy mennyiségű protest-dal közül egy igazán nagy sláger legyen, egy kivétellel: YG Fuck Donald Trump című száma akkora himnusz lett, hogy volt olyan seattle-i kalózrádióadó, amely 24 óráig csak ezt játszotta a beiktatást követő napokban. Ha a tendencia folytatódik, márpedig egy darabig biztos nem fog csillapodni, 2017 már biztosan a heves kiállások időszaka lesz a zenében.

Robbanjon a Fehér Ház – de nem úgy gondoltam ám!

Roger Waters már 2016 nyarán elég egyértelmű üzenetet küldött, amikor fasisztaként ábrázolta a koncertjét kísérő vizuális elemeken az akkor még csak elnökjelöltet. A kampány időszakában sokan csatlakoztak még hozzá, ám a zenésztársadalom vs Trump harc akkor vált igazán élessé, amikor az összes valamirevaló előadó sorban utasította vissza a felkérést, hogy fellépjen Trump beiktatási buliján. Míg Obamát sokan a hipszterelnöknek becézték, mivel partijain sorban tűntek fel a kurrens popzenei hősök, addig Trump leginkább azzal húzta ki a gyufát, hogy politikája leginkább a zenei életet meghatározó rétegeket, az Amerikába külföldről érkezők, a női előadók vagy a fekete és muszlim közösségeket sértette meg.

Roger Waters egy óriásdisznóval üzent a Desert Trip fesztiválon

Flickr

A beiktatás után eltelt időszakban azonban az eddigieknél is sűrűbben érkeznek a protest-dalok a lehető legkülönbözőbb műfajokból, és egészen nagy nevektől is. A beiktatás napjára egy halom előadó készült tudatosan. A Gorillaz a hírek szerint a Trump toronyban vett fel videót a sötét időszakot hirdető számában, az Arcade Fire pedig arra figyelmeztette az elnököt, hogy a nép nem csak adhatja, hanem vissza is veheti a hatalmat tőle. A Balaton Soundot is megjárt Joey Bada$$ az elnökségre alkalmatlannak nevezte Trumpot, a hazánkban is népszerű CocoRosie pedig egyenesen a Fehér Ház kifüstölését vizionálta új dalában.

Ha már kifüstölés, a beiktatás után egy nappal rendezett, rekordszámú tüntetőt megmozgató Nők Menetén Madonna dühében már a Fehér Ház felrobbantásáról beszélt. Igaz, másnap már kicsit szabadkoznia kellett, nehogy valaki szó szerinti felszólításnak vegye mondatait.

Volt, aki ezzel ellentétben nem hogy finomította, inkább egyértelműsítette érzéseit Trumppal szemben. A Grammy-díjas dalszerző, Fiona Apple például úgy alakított át egy karácsonyi dalt, hogy a refrénben már Trump golyóinak perzseléséről volt szó. Apple később sem rejtette véka alá véleményét, a Nők menetére egy másik, direkt közös kántálásra buzdító dallal készült, amelybe az elnök híres szexista, puncizós kijelentését hangmintázta be.

A Green Day sem engedett a tempóból azok után, hogy a 2016-os American Music Awards díjkiosztóján a „No Trump, no KKK, no fascist USA” refrénnel kavartak port. A zenekar szintén a beiktatás napján tette közzé a Troubled Timeshoz című dalukhoz készült videót, amelyben már apokaliptikus képek közt ábrázolják az amerikai elnököt. (Az összes beiktatás napi dalról itt talál egy gyűjtést)

Ami azonban igazán olaj volt a tűzre a zenésztársadalom szemében, az Trump egyik első intézkedése, a muszlim országokból érkezők beutazását korlátozó rendelet volt.  A döntés után két töretlen népszerűségnek örvendő előadó, Sia és Grimes is arra kérte rajongóit, hogy adományokkal segítsék az Amerikában élő muszlimokat segítő civil szervezetet, American Civil Liberties Uniont (ACLU). Rihanna a döntés napján pedig úgy fogalmazott, „Amerikát a szemünk láttára rombolják szét.”

A kezdetektől fogva Trump-ellenes Bruce Springsteen az American Land, egy vérbeli bevándorló-dal előadása előtt, egy Adelaide-ben rendezett koncerten szólalt fel az intézkedés ellen, mivel szerinte „Amerika a bevándorlók nemzete, és ezt a döntést anti-demokratikusnak és velejéig Amerika-ellenesnek tartjuk.”

A neves elektronikus előadó, Four Tet pedig úgy jelezte nemtetszését, hogy több órás zenei válogatást állított össze olyan országok zenéiből, akiket most Trump nem szívesen látott vendégnek nyilvánított. Nem csak Amerikéban ítéltél el zenésze a döntést, például Lilly Allen Mark Ronsonnal állt össze Rufus Wainwright dalának átiratára: a londoni Nők Menetén forgatott klip csak még jobban aláhúzta a dal legerősebb sorát: „I'm so tired of you, America”.

A legsúlyosabb véleményt azonban az indie-kedvenc Sufjen Stevens nevéhez fűződik. Az előadó egy hosszabb üzenetben elég apokaliptikus hangnemet ütött meg. Szerinte ugyanis Amerika az őslakosok elleni tettek és a mostani újabb intézkedések után még bűnhödni fog. „Amerika, meg fogunk fizetni a mi és az őseink bűneiért is. Várjátok ki és fogadjátok el, mert nagyszerű felismerés, újjászületés lesz. (…) Krisztus szégyellné magát miattunk” – zárta írását a művész.

Végül az egyik legnépszerűbb zenei platform, a Bandcamp tette fel az i-re a pontot, amikor bejelentették, minden bevételüket a civil jogokért küzdő ACLU-nak ajánlják fel.

A legpikánsabb Oscar-gála jöhet

Sokáig úgy tűnt a zenészekhez képest kisebb ellentábora lesz a filmes világban Trumpnak, de aztán Meryl Streep Golden Globe-on tartott beszéde felrobbantotta a szakmát, és sokan az életműdíjas színésznőre akarnak licitálni beszédeikkel.

Az első igazán politikus díjátadó a SAG-gála volt, a televíziós és filmszínészek céhének díjátadóján ugyanis igazán elemében érezte magát mindenki. Az Alelnök színésze, Julie Louis Dreyfus beszédében emlékeztetett arra, hogy ő is amerikai bevándorlók gyereke, és gyalázatnak,nevezte Trump beutazási tilalmát.  Az est sztárja azonban David Harbour, a rendkívül népszerű Stranger Things színésze volt, aki beszédében harcba hívta színész kollágáit a nárcisztikus és elitista politika ellen, sőt, úgy fogalmazott, csakúgy, mint sorozatbeli karaktere, Jim Hopper, üssenek be egyet azoknak, akik a gyenge és perifériára szorult embereket bántják.

Az igazán nagy dobás azonban a február végi Oscar-gála lehet, főleg azok után, hogy a legjobb idegennyelvű film díjára jelölt Az ügyfél iráni rendezője, Aszhar Farhadi úgy döntött, a tiltás miatti hercehurca miatt inkább nem vesz részt a díjátadón. Az ügy miatt minden eddiginél hevesebb beszédekre számíthatunk az általában felszínesnek és hamisnak tartott díjátadón.