Lassú blues-os dalnak készült, John Lennon elmondása szerint Roy Orbison hatására (talán az Only The Lonely nyomán), de végül az ötödik Beatle, George Martin hangszerelői-produceri éleslátása nyomán lett belőle a korábbi hangszereléshez képest egyszerűbb, tempós dal. A számot John Lennon írta – a hivatalos verzió szerint persze Lennon–McCartney, illetve itt még McCartney–Lennon.

A dal korábban felvett demóváltozatában egyébként nem Ringo Starr, hanem egy session-zenész, Andy White dobolt, ám az 1962. november 26-án rögzített verzióban már Ringo ül a dobszett mögött.

Ez volt a Beatles második brit kislemezdala a Love Me Do után, és a liverpooli négyes első single-je, ami megjelent az Atlanti-óceán túloldalán.

Az EMI amerikai társkiadója, a Capitol nem kívánta megjelentetni a kislemezt, ahogyan az ugyancsak igen sikeres és nagy hatású Atlantic sem.

A Please Please Me-t végül a chicagói Vee-Jay kiadó jelentette meg 1963. február 7-én, éppen egy évvel azelőtt, hogy a Beatles gépe első amerikai útján landolt volna New Yorkban. A Please Please Me első amerikai kiadásának másik érdekessége, hogy a lemezborítót elnyomták: The Beattles, ez került a lemezborítóra. Ez a kiadás, az úgynevezett 498-as (ez volt a kiadói katalógusszáma), ma a gyűjtők egyik álma.

A dalból – melyet a chicagói WLS rádióadó játszott le először – későbbi kiadásaival együtt összesen 1,1 millió példány kelt el az Egyesült Államokban.

A Beatles a itt a Please Please Me-t játssza az Ed Sullivan Show-ban: