szerző:
Tóth Sándor
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A Nagy-Britanniából most visszakerült hét műremekkel együtt állítják ki minden idők leghíresebb késő római ezüstkészletének ismert 14 darabját és a tárlóüstöt a Magyar Nemzeti Múzeumban (MNM). Mégpedig az előzetes értesülésünk szerint ott, ahol korábban a magyar királyi koronát őrizték. Az előkészületekről tanúskodik a július elején meghirdetett közbeszerzési felhívás a speciális vitrinekre.

A Magyar Nemzeti Múzeum korábbi és jelenlegi főigazgatója, valamint vezető munkatársa már többször nyilatkozott a tervezett Seuso-kiállításról. Egyik legutóbbi interjújában az intézmény vezetője, Varga Benedek a múzeum római gyűjteménye kulcstárgyainak nevezte a Seuso-kincs darabjait, kifejezve azt a szándékot, hogy bemutatásukra nagyobb hangsúlyt helyeznek a közeljövőben. A kiállítás decemberre tervezett időpontjáról – már a tegnapi miniszterelnöki bejelentés előtt – a Fejér Megyei Hírlap szerzett először hírt.

A minden tekintetben jelentős, nemzetközi szinten is fontos kiállítás előkészületeit erősíti meg, hogy nyolc nappal korábban, mint hogy az ezüstszerviz újabb darabjainak visszaszerzését közölte a kormányfő, a Magyar Nemzeti Múzeum nyílt eljárással ajánlati felhívást tett közzé egyedi vitrinek beszerzésére. Ebben a július 4-ei tenderben ráadásul azt is megnevezik, hogy a 16 speciális múzeumi üvegtárló a Seuso-kincs tárgyainak kiállításához szükséges. Az augusztus 4-ig határidős állami közbeszerzési felhívás a vitrinek számán kívül azt is tartalmazza, milyen feltételeknek kell megfelelniük. Ebből kiderül, hogy a különleges védelmi előírások szerint hét vitrinnek 12 mm-es white glass golyóálló üvegesnek és aktív klímásnak, míg kilencnek 4+4-es ragasztott biztonsági üvegesnek kell lenni. A szigorú szabályokhoz ragaszkodva mintaként olyan referenciavitrineket jelöltek meg, mint a frankfurti Glasbau-Hahn Gmbh. cégé, amely a British Museumnak, a Louvre-nak is a beszállítója.

hvg.hu

Az egyedi vitrinek árát nehéz megbecsülni, mivel azok a várható üzleti megállapodástól függnek. A megkeresett gyártók többsége nem is bocsátkozott becslésbe. A belső felszereltség nélkül (klíma, világítás, a megrendelő igénye szerinti egyéb biztonságtechnikai megoldások) kalkuláló cég képviselője a 12 mm-es white glass golyóálló üveges vitrineket egyenként 4,5 millió forintra, míg a 4+4-es ragasztott biztonsági üvegeseket 2,5 millióra becsülte tárlónként – ez összesen 51,5 millió forint. Van, aki ezt a kalkulációt túlzónak tartja a meghirdetett beszerzés részleteinek az ismerete nélkül is. Az ajánlati felhívásban foglalt további felszereltség, amely mind a múzeumi biztonsági, mind tárolási/megóvási előírások szerint elengedhetetlen ilyen egyedülálló műkincseknél, valamint a kiállításhoz szükséges építési/átalakítási, illetve berendezési munkálatok további sokmilliós költségvetést igényelnek.

Összehasonlításként említjük meg, hogy a parlamentben a történelmi ereklyéket – korona, országalma, jogar – őrző vitrin „műszaki költségei” 43 millióba kerültek. A 2015-ben Székesfehérváron rendezett Seuso-kiállítás biztonságtechnikai, műtárgyvédelmi és épületfelújítási költségeit 60-80 millió forintban jelölte meg a város polgármestere, Cser-Palkovics András. Nyilvánvaló, az országos Seuso-kiállítás jóval felülmúlja majd ezt az értéket, mivel egy minden tekintetben nagyobb ívű, reprezentatív kincsbemutató előkészületei rajzolódnak ki.

Felemás siker

Az, hogy a pannóniai kincs visszakerült, természetesen öröm és nagy hír. Azonban ünneprontási szándék nélkül tény az is, hogy a sokéves tudományos és régészeti kutatás, rendőrségi nyomozás ellenére a mai napig vitás a Seuso-készletnek mint illegális kincsleletnek az eredete, a megtalálási helye – közvetlen bizonyíték helyett csak a közvetett bizonyítékok láncolata áll rendelkezésre. Ezért a Magyar Állam nem tudott jogi eljárással érvényt szerezni a kincs visszaszerzésére. Végül közpénzből került az ezüstkészlet 14 darabja a rézüsttel együtt Magyarországra.

A kincs első felének az őrzési/tárolási jogát a Sotheby’s aukciós ház, egykori elnökének, Sir Peter Wilsonnak – ő volt a tisztázatlan eredetű antik készlet első felvásárlója – az örököseitől, a Wilson testvérektől „váltották meg” a tárgyalások során hivatalosan eljárók. Közülük az idősebb, Peter Wilson szervezte meg és jelentős összeget fizetett ki a kincs hamis libanoni kiviteli engedélyéért, ezzel próbálták megtéveszteni az előző reménybeli vevőket az eladási, aukciós árverezési kísérleteknél.

A kincs másik részét – a most visszaszerzettet – az angol főnemes, Lord Northampton birtokolta, vele kötött úgymond szövetséget, mint tőketárssal, a néhai Sir Peter Wilson. A látszólag megtévesztett, „jóhiszemű” márkit a Seuso-ügyben nyomozó angol rendőrség hajszál híján letartóztatta, csak az ügyvédeinek a közbelépése mentette meg a további kínos eljárástól – legalábbis a New Scotland Yard emblematikus műkincses nyomozója Richard Ellis elmondása szerint. Lord Northampton annak a négyezer éves egyiptomi írnok (Sekhemka) szobornak az eladásából is pénzt csinált, amelyet egyik őse, nevezetesen a dédnagyapja a northamptoni városi múzeumnak ajándékozott, ettől volt hangos nemrég a világsajtó. Az aukciós árverésen 16 millió fontért (6,3 milliárd forint) cserélt gazdát a fáraó írnokának a szobra, az angol főrend ebből a múzeummal való megegyezés alapján 55-45 %-os arányban részesedett.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!