Felfüggesztve és himbálózva

Akkor döbbentem rá az igazi hatalmadra, amikor felfüggesztettél. Biztos nem emlékszel. Egy csoportban valaki kiírta, hogy bizonyos származású embereket célszerű volna kiirtani. Nem szeretem az ilyet, tehát készítettem róla képernyőfotót, feltöltöttem az adminoknak címezve, és megkérdtem, hogy nem sérti-e a moderációs  tűréshatárukat. Nem sértette, viszont rám írt ismerősöm Messengeren, hogy vegyem le, mert ezért tutira letiltasz. Jaj, mondom, dehogyis tiltasz.

Aztán küldtél egy üzenetet, miszerint megsértettem a közösségi alapelveidet, miszerint gyűlöletbeszéd vétségét követtem el, amit valaki jelentett, tehát

24 órán keresztül nem írhatok, nem fogadhatok üzenetet, nem szólhatok hozzá semmihez. Csak láthatlak, de nem használhatlak.

Ezzel a statáriális ítélettel, Facebook, mélységesen megsértetted a közösségi alapelveimet. Viszont én hiába bannollak vissza, csak magamnak ártok: nem vagyok számodra más, mint egy adat, porszem az univerzumban, pihe a szakadó hóban, pont olyan egyedi és különleges, mint a többi pihe, vagyis semennyire.

Aki nincs benned, nem létezik. De mindenki benned van, aki interneten kommunikál, és ugyan ki kommunikálhatna máshol? Akinek nincs fiókja –  akár ugyanabból a dafkéból, amiből mobiltelefonja nem volt sokáig – megkér valakit, hadd nézzen meg ezt-azt, hadd szóljon hozzá ehhez-ahhoz. Amikor azt hiszi, nélküled él, szól az ismerőse, hogy ezt vagy azt olvasta a fácsén, vagy bemondja a rádió, hogy ez meg az jelent meg a  „közösségi oldalon”, tehát mostantól valami másképp lesz. Az, hogy süt a nap, vagy esik az eső, nem attól válik hiteles ténnyé, hogy kinéztünk az ablakon és észrevettük, hanem attól, hogy kiírtuk, töltöttünk fel róla fotót, a többiek belájkolták, és meg van osztva. A kiírás és megosztás politikai és kulturális tett, és ilyen tettek adják az életünk (algo)ritmusát.

Pixabay / geralt

A jövőben fokozottan ügyelj

Magán- és államtikok cserélnek benned gazdát, benned nyomoz utánunk a hatósági közeg meg a HR-es, benned nyomozunk egymás után. Barátságok szövődnek a maguk varázslatos dinamikáival, összeveszésekkel és kibékülésekkel anélkül, hogy  találkoznánk fizikailag. Szerelmek születnek és viharos szakítások zajlanak. A családok csoportokat hoznak létre, oda töltik a meghitt események fotóit. Benned zajlik az újszülöttek ünneplése meg az eltávozottak meggyászolása. Persze, ölelések és simogatások helyett lájkokat és szívecskéket osztogatunk, az érzelmeinket billentyűkombinációkkal fejezzük ki.

Nálad keresünk már mindent, legyen az adásvétel, hír, piac és koncert, tüntetés és performansz, könyv, színházjegy. Ami rajtad kívül van, ahhoz is rajtad át vezet az út. Nem lehet nélküled újságot írni, vállalkozást indítani és működtetni, nélküled nincs kultúra, gazdaság és politika, és tudomány sincs, nélküled nincs semmi. Nélküled nincs élet, mert az élet kommunikáció. Tehát azonnal megvizsgáltam a lehetőségeket, és láttam: küldhetek üzenetet a problémámról.

Ezt az üzenetet küldtem: Helló, tök jogtalanul kitiltattok egy hamis bejelentés miatt Nem sértettem semmilyen alapelvet, csak gyűlöletbeszédre hívtam fel egy csoport tagjainak a figyelmét.

Mire ezt válaszoltad: a visszajelzéseidet a Facebook további fejlesztésében felhasználjuk. Köszönjük, hogy időt szántál arra, hogy bejelentést tegyél.

Mire ezt írtam: momentán nem érdekel, hogy mit fejlesztesz, Facebook, de állítsd vissza a fiókomat, most. Újságíró vagyok, a munkámhoz kellesz. Nem vagyok sem rasszista, sem gyűlölködő.

Mire ezt válaszoltad: Köszönjük az észrevételedet. Jól tetted, hogy szóltál nekünk.  Bejelentésedet megvizsgáljuk, de az oldaladat semmiképpen nem állíthatjuk helyre, amíg le nem jár a tiltás. Kérjük, a jövőben fokozottan ügyelj arra, hogy betartsd a közösségi alapelveket, amelyről ide kattintva tájékozódhatsz.

Mire ezt válaszoltam: nem hiszem el, te tényleg ennyire hülye vagy. Nem tudsz különbséget tenni a gyűlöletbeszéd és a gyűlöletbeszédre való figyelemfelhívás között? Ha az adminisztrátor nem tud szöveget olvasni és értelmezni, kérlek, cseréld ki egy másikra. A fiókom pedig állítsd helyre, most. Ja, és a jó nénikédet sértegesd.

Emojipedia

„Önök ragyognak, uraim” 

Mivel természetesen nincs nénikéd, ezt válaszoltad: „Köszönjük az észrevételedet. Az alábbi ábrákon jelölheted, mennyire vagy elégedett. És beikszelhettem volna öt idétlen emotikon közül az egyiket, a mosolygós-boldog pofikától a szomorúig. Nem ikszeltem, inkább baromi dühös levelet írtam a sajtókapcsolatokkal foglalkozó területi képviselőtöknek.

Ő pedig ezt válaszolta: „helló, irodán kívül tartózkodom egy hétig, kérem addig szíves türelmedet!

Kerek huszonhárom órát át töltöttem tantaloszi kínok között, de váratlanul helyreállt a fiókom, és kaptam egy üzenetet, miszerint valóban tévedtetek, és van lehetőségem egy válaszüzenetben elmondani az észrevételemet.

Íme:

Akik azt mondják, össze fogsz omlani egy szép napon, és lesz más helyetted, nem értenek meg téged, Facebook. De én megértelek.

Nemcsak a kommunikáció csatornája vagy, de őre, karmestere és a bírája is, te szabod meg a formát, a tartalmat, a szótagszámot. Te nem egy alkalmazás vagy, mi vagyunk az alkalmazások. Az arcainkból épülünk és olvadunk össze könyvvé, amiből kitépkedhetsz, összegyűrhetsz és eldobálhatsz lapokat.

De mikor a profilomat függeszted fel, engem függesztesz fel. Azt tagadod meg, amit érsz: a személyességemet. Megalázol és én újra akarlak, mert nélküled vak, siket és mozgásképtelen vagyok.

A szabadságom vagy, és a rabságom is egyben.

Te vagy a kor és a szellem, az alfa és az ómega. Néked adatott minden hatalom ezen a földön. Te vagy, Facebook, az élet könyve, amit felnyitnak a szájbervilág végítéletén az angyalok, ezek a mennyei hackerek a Rendszergazda vigyázó tekintete előtt, és megméretnek akkor mindenek, lájkok és követők száma szerint.

Ott leszünk mindannyian, friendek és az unfriendek, nyilvánosra állítva egy hatalmas, végtelen, kék oldalon.

Félek. Kérem a köpenyem.