A 2. magyar hadsereg „becsülettel állta a harcot”, s „büszkén állapíthatjuk meg, hogy a Donról magyar honvéd vált le utolsónak” – így értékelte katonáinak teljesítményét Jány Gusztáv hadseregparancsnok 75 éve, 1943 márciusában, az oroszok januári doni áttörése után. Nem mindig így gondolt erre: még véget sem értek a harcok, amikor 1943. január 24-én kiadta hírhedt hadparancsát, hogy „a 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét”, s „a szövetséges német hadsereg és az otthon mélységesen megvet bennünket”.

Az 1945 utáni történetírás sokáig szintén a megvetés hangján szólt a doni küldetésről, egyként elítélve a katonákat az oroszok ellen harcba küldő Horthy-rendszert és a csatákban részt vevő, gyakran fasisztának titulált bakákat. Ezen a sztereotípián változtatott Nemeskürty István irodalomtörténész és filmstúdió-vezető Requiem egy hadseregért című, 1972-es könyve. Nemeskürty nem vitatta a Horthy-rendszer felelősségét és szerepét a háborúban, viszont szembeszállt azzal a nézettel, hogy a besorozott katonák en bloc bűnösök lennének. „A 2. hadsereg másfél százezernyi halottjának megsiratása később is elmaradt. Valószínűleg azért, mert a vereség Horthy-Magyarország megérdemelt katonai veresége volt; miért is gyászolná a nép Magyarországa az urak Magyarországának hadseregét?” – tette fel a kérdést könyvében Nemeskürty, hozzátéve, hogy ezen változtatni kell, mert „ezeket az embereket, ezt a százezernyi férfit egyszer el kell siratni. Mert zömében áldozatok voltak.”

A történészek azonban Nemeskürty könyvének a 2. magyar hadseregről szóló ténybeli alapjait erősen vitatják. Mint kiderült Horthyék ugyan nem tudtak ellenállni a németek kérésének, ám szerették volna a magyar részvételt minimalizálni. Cáfolták a történészek azt az érvet is, hogy Horthyék a hadsereget eleve feláldozták volna, s hogy meghalni küldték a katonákat a Don-kanyarba.

Nemeskürty állításaiból nem állta meg a helyét az sem, hogy a magyar hadsereget direkt rosszul szerelték volna fel. Továbbá ő 150 ezres magyar veszteségről írt könyvében, s fejvesztetten menekülő hadsereget mutatott be. A súlyos harcok ellenére Nemeskürty adata a veszteségről erős túlzás. A történészek szerint a halottak száma mintegy 40 ezer volt, s mintegy 25-25 ezren estek fogságba, illetve kerültek sebesülten haza.

A magyar hadsereg veszteségei kétségtelenül nagyok voltak, ám az, hogy „második Mohács” lett volna a doni csatavesztés, mindenképpen írói túlzásnak tekinthető.

Bővebben a Don-kanyarról az e heti HVG-ban olvashat.

HVG