Ahol zsebre is lehet játszani, abban nagyok vagyunk – mondja a Heti Válasznak adott interjúban Lackfi János korrupcióügyben, ám nem kizárólag az országos, nagy ügyekre gondol.

„Ortopédiára kellett menni legkisebb lányommal, kicsi Julival. Mondták, fél év múlva lesz időpont. Lehet két hét múlva is, csak az 25 ezer. Kifizettük. Ráírták a papírunkra, hogy ’fizetős’. Haldoklók, járókeretesek és kismamák sorában álltuk, épp dobtak ki valami idős embert zsörtölődve, hogy menjen már, amikor sorra kerültünk. Amint a feliratot meglátták, már indult is a mézes-mázos Jaj, de cuki a picike! Üntyüm. Püntyüm. Kabaré. Csak éppen sírni való.”

Az író a rendszerváltás óta nem volt tüntetni, „sem- egy sem kétfarkú” békemeneten nem volt idén sem. Nem tudja beleélni magát abba, hogy ha ez nyer vagy az nyer, akkor itt az Armageddon. Szerinte minden oldal győzelmének lennének előnyei és hátulütői, de „bármi lesz is az eredmény április 8-án: a nemzethalál attól még – érdeklődés hiányában – elmarad”.

Lackfi semmilyen irányból nem szereti a rémhírkeltést, és csak kínjában röhög a svéd no-go-zónákkal riogató közmédián. „Nyilván vannak gondok arrafelé is, de torzító, hangulatkeltő, komolytalan interjúkkal mozgósítani lehet csak, megérteni nem.”