Orbán Viktor már a 2009-es kötcsei beszédében kifejtette, hogy ha a választásokon veszít a balliberális oldal, szemétre kerül a balliberális kultúra is, és az így keletkezett űrt a jobboldalnak kell betöltenie. Csakhogy hamar kiderült, nincs csereszabatos, az íróasztalfiókban rejtőző úgymond jobboldali irodalom, festészet, színház. A kormány által pénzelt Magyar Művészeti Akadémiának is szembesülnie kellett azzal, hogy nem tudja pusztán a „sajátjaival” megtölteni a kulturális tereket úgy, hogy az értékelhető látogatószámot is produkáljon.

Bár az elmúlt években botrányosan és erőszakosan annektált kulturális rendszer hamar konszolidálódni kezdett, még akkor is, ha a szólamok továbbra is harciasak voltak, az éberséget feláldozták a telt házakért. Most azonban egy új fideszes kulturális belharc körvonalazódik, részben azért, mert egy újabb, radikálisabb és éhesebb korosztály készül bejelentkezni az „öregek” helyére, azt igyekezve bizonyítani Orbán Viktornak, hogy ők képesek megcsinálni az elvárt, de eddig meg nem valósult „jobboldali kánont”, amivel Szőcs Gézától Fekete Györgyön át L. Simon Lászlóig oly sokan felsültek már. De miért érezte szükségét a Magyar Idők annak, hogy megfújja a harci kürtöt a kultúra fideszes irányítói éberségének a lankadása miatt. A lehetséges válaszokat a HVG e heti számában találja.

HVG