A Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesülete (TANOSZ) közleménye szerint Rétvári a magánkiadókat úgy állítja be, mintha azok a gyerekek érdekei helyett csak a megszerezhető profittal törődnének. Ezt az egyesület visszautasítja, „főképp azért, mert a nyereséget a kiadók elsősorban az oktatást szolgáló további fejlesztésekre használták fel”.

A TANOSZ azt is vitatja, hogy „a pedagógusok szabad tankönyvválasztáshoz való joga garantált…”, mert – mint írják – az idei és az elmúlt évek tankönyvrendelési időszakainak tapasztalatai nem ezt mutatják. Számos pedagógus és tankönyvfelelős visszajelzései azt mutatja, hogy „a minisztérium vélt elvárásainak mindenáron megfelelni akaró egyes tankerületi munkatársak kizárólag a magánkiadók tankönyveinek megrendelését igyekeznek a legkülönfélébb eszközökkel korlátozni”.

És még ennek ellenére is az állami kiadású tankönyvek rendelése jelentősen visszaesett, különösen a sokmilliárdos EU-s támogatásból kifejlesztett kísérleti, később új generációsnak elkeresztelt tankönyveké. Ezeket az ún. új generációs tankönyveket 2015-höz képest 2018-ban 31%-kal kevesebben választották. Ez egyértelmű visszajelzés az iskolák részéről, hogy nem elégedettek az állami tankönyvek minőségével, s ezt a szülők egyesületének (Szülői Hang) felmérései is igazolják.

Rétvári azt mondta, hogy „Az új Nemzeti alaptanterv (továbbiakban: Nat) bevezetésével egyidejűleg a tankönyvkiadásért felelős kiadó gondoskodik arról, hogy legyen minden évfolyam minden tantárgyához megfelelő kínálat a tankönyvjegyzéken”. A TANOSZ számára azonban nem világos, hogy a parlamenti államtitkár mit ért megfelelő kínálaton, továbbá az sem világos, hogy kinek megfelelő. (A tantárgyanként legfeljebb kétféle állami tankönyv, mint választék megfelelő? – teszik fel a kérdést.)

A tankönyvesek újra felhívják a figyelmet arra is, hogy az állandóan emlegetett ingyenes tankönyvek nem léteznek, mert azokat a diákok csak könyvtári használatra kapják. (Az iskolai könyvtárhasználat eddig is ingyenes volt!)