Nem ismételnénk önmagunkat, hogy micsoda táncoltatás lesz hétfőn este a Nagyszínpadnál a dán indie-s popban utazó MØ-nak, a tini-popsztár Shawn Mendesnek és a norvég DJ Kygónak köszönhetően, az augusztus 13-i headlinerek helyett inkább a Sziget rejtett energiáiból adnánk egy kis ízelítőt.

Szögezzük is le már az elején, hogy egy jó kórus előadására elnézni még a Szigeten is menő és megéri, pláne, ha a holland Dekoor Close Harmonyról van szó. A 32 tagú jazz-pop kórus két évvel ezelőtt már járt a fesztiválon, még korábban, 2010-ben pedig elnyerték a világ legjobb jazzkórusának a címét a World Choir Gamesen. A hangszeres kísérettel is támogatott, de többnyire a capellákat éneklő Dekoor Close Harmony állt már egy színpadon a Rolling Stones-szal és a hamarosan nálunk is fellépő Damien Rice-szal is. A Szigeten délután négytől láthatjuk és hallhatjuk őket a Fidelio Klasszikus, Opera és Jazz Színpadán, és számítsunk rá, hogy a hétfői nap legüdébb koncertjét fogjuk végigmosolyogni.

Aki nem szívesen szakítaná félbe az énekkaros élményt, viszont belekóstolna egy blues-os, funkos vuduszertartásba is az A38 Mastercard színpadánál, az jobban teszi, ha előre eldönti, merre húz inkább a szíve. Mert a nagyjából ugyanabban az időpontban, 16:45-kor kezdődő My Baby-koncertet biztosan nem éri meg in medias res kezdeni, a holland és új-zélandi tagokból álló együttes vibrálására az első perctől kezdve könnyű lesz rácsatlakozni. A zenekart 2012-ben fedezte fel a világhírű basszgitáros, Larry Graham, és azóta a My Baby többek között a Szigeten ugyancsak fellépő Seasick Steve-vel is turnézott. Hála nekik, már hétfőn késő délután garantált a transzba esés.

Ugyanezen a helyszínen néhány órával később, elsősorban a nosztalgiázni vágyóknak ad koncertet az amerikai alternatív rock egyik emblematikus zenekara, a több mint 30 éve aktív Goo Goo Dolls. John Rzeznik énekes-gitáros 20:15-kor kezdő, buffalói együttese két évvel ezelőtt adott ki utoljára új lemezt, de valljuk be: a Goo Goo Dolls harmonikus dallamaiért a kilencvenes években és a kétezeres évek elején rajongtunk igazán. Reméljük, hogy a hétfő esti koncertjükön nem feledkeznek meg az Angyalok városa Nicholas Cage-film rajongóiról, és előadják a mindmáig legfontosabb slágerüket, a film Iris című betétdalát.

21:30-től pedig jöjjön valami egészen más. A Világzenei színpadon fellép a Plaza Francia Orchestra, amely a Gotan Project egyenesági leszármazottja, ugyanis ezt a formációt is a Gotan Project két alapítója, Eduardo Makaroff és Christoph H. Müller hozta össze. Az elektrotangót bűvölő zenei társulat hol füstös, rekedtes hangú énekesnőt - például Catherine Ringert -, hol fátyolosabb hangú előadót - María Muliternót - kérnek fel az együttműködésre.

A francia csábítás nagyon erős lesz hétfőn este, mert nem sokkal a Plaza Francia Orchestra kezdése után, este tíz órakor egy másik zseniális frankofón formáció, a La Femme áll színpadra az A38 sátrában. A 2010 óta aktív, dél-franciaországi new wave zenekarról, amely a szintipopot a punkkal, a pszichedéliával és az Ennio Morricone-utánhallással keveri, kizárólag szuperlatívuszokban tudunk beszélni. Az említetteken kívül a Velvet Undergroundból, helyenként a Kraftwerkből és a yé-yéből merítkező La Femme, megkockáztatjuk, az egyik legfergetegesebb bulit fogja produkálni a Szigeten energikus és eklektikus zenéjének köszönhetően.

Ezt követően, bár ekkor már teljes mértékben fel leszünk tüzelve a hajnalig tartó bulizásra, érdemes lesz 23:30-kor elnézni a Fidelio színház - és táncsátora felé, ahol az Ambiguous Dance Company, egy dél-koreai táncegyüttes fog fellépni. Ne aggódjunk, a Body Concert című elődásukon biztosan nem fog leülni a hangulat, sőt: az operára, helyenként technóra vagy hiphopra öltönyben is előszeretettel mozgó társulat tényleg koncertszerű élményben fog részesíteni minket, az előadásukból pedig a humor sem fog hiányozni.

Levezetésnek egyrészt az A38 színpadán 01:30-kor kezdő elektronikus zenészt, Nick Murphyt (korábbi nevén Chet Fakert) ajánljuk. A melbourne-i poszt-triphop dalszerző-előadó 2016-ban dobta el a művésznevét, amikor már úgy ítélte meg, hogy elég népszerű ahhoz, hogy a saját nevén alkothasson.

Másrészt hajnali kettőkor kezd a Colosseumban a techno brightoni bárója, Dave Clarke. Persze, a technobáró cím már csak részben méltó a nevéhez, mert Dave Clarke tavaly kiadott, legutóbbi lemeze csupán nyomokban tartalmaz technót. Ugyanakkor a 14 évnyi "csönd" után megjelent The Desecration of Desire több teret ad Clarke sötétebb, karcosabb zenei ízlésének. A dj az albumon együtt dolgozott a grunge, stoner rock felől érkező Mark Lanegannal és az Exploded View poszt-punk zenekar énekesével, Anikával is. Ezúttal tehát egy darkosabb bulival zárjuk az estét.