Az új alaptanterv nem nemzeti, és nem várható, hogy jobb lesz tőle az iskola
Bár nyakon öntötték korszerűnek látszó elvekkel, és találni benne kifejezetten pozitív tartalmi elemeket is, az új Nemzeti alaptanterv nem nemzeti, és tele van ellentmondással. A végletesen centralizált oktatási környezetben semmi változást nem várnak tőle az általunk megkérdezett szakértők.
"A hazai oktatási rendszer 3T-je (törvény-tanterv-tankönyv) alig gyakorol hatást egy iskola színvonalára. Egy iskola minőségére leginkább a tanárok képzettsége és professzionalizmusa hat. Fontos még, hogy az iskolavezetők mennyire eredményesen dolgoznak, és nem utolsósorban az, hogy milyen az iskola jólléte, hogy mennyire foglalkoznak a diákok szociális és érzelmi tanulásával” – reagál Vass Vilmos oktatáskutató, tantervfejlesztő arra a kérdésünkre, hogy az új Nemzeti alaptantervtől (NAT) lehet-e jobb a magyar iskola színvonala.
A kormány pénteken hozta nyilvánosságra az új NAT tervezetét. A Csépe Valéria akadémikus és szakértői csapata (amelynek tagjai máig nem ismertek) által kidolgozott dokumentumról 30 napos szakmai-társadalmi vitát indít a kormány, majd a tervek szerint véglegesítik és jövő szeptemberben 1. és 5. osztályban – majd később felmenő rendszerben a többi évfolyamon – be is vezetik. Ez utóbbiról, mint látni fogjuk, azért vannak kétségeik az általunk megkérdezett szakértőknek.
Centralizált rendszerben mindegy, milyen szép elveket ír le
Az új NAT bevezetője bőségesen merít a modern, konstruktivista pedagógia nyelvi eszköztárából, olyan szavak vannak benne, amitől valószínűleg a mai oktatásirányítók hátán feláll a szőr – mondja Radó Péter oktatáskutató, aki szerint ugyanakkor brutális ellentmondás van a rögzített alapelvek és a tanterv tartalma között. Míg az előbbi aktív tanulásról, tanulástámogatásról, tudáskonstrukcióról beszél és más modern pedagógiai elveket rögzít, a NAT alapján megszületendő – kötelezően választott – kerettantervek gyakorlatilag 100 százalékban rögzítik majd a tanítás folyamatát, előírják, hogy milyen ismereteket milyen óraszámban kell majd tanulni, és szabályozzák a tanítás egész folyamatát.
Még nagyobb probléma, hogy nem csak a tanterv alapelvei és követelményei vannak ellentmondásban, hanem az alapelvek és a központi folyamatszabályozás is. „Ha megmarad ez a centralizált állami szabályozás, mindegy, mit mond az alaptanterv a tanításról és tanulásról. Akkor van mozgástér differenciálásra, aktív tanulásra, ha a tantervet nem az állam rögzíti központi sillabuszban, hanem az iskolák a saját tanulói összetételükből, adottságaikból, lehetőségeikből kiindulva állítják össze saját tantervüket.”
Nahalka István oktatáskutató szerint kétféle szakmai szempontból lehet vizsgálni egy ilyen alaptantervet. Az egyik az, hogy van egy centralizált iskolarendszerünk, amiben a tartalmi szabályozás is centralizált, és teljesen lefedi az iskolai időt. A másik az, hogy nem írják elő központilag a pedagógusoknak, mit kell tanítaniuk, nem tömik agyon a NAT-ot tananyaggal. Ezek közül természetesen az elsőnek felel meg a most nyilvánosságra hozott vitaanyag. „Azon a koordináta-rendszeren belül egy jó, színvonalas anyag, egyes területekről még jó dolgokat is lehet mondani.”
Ám az egész centralizált oktatási szabályrendszer rossz, ezért Nahalka is úgy véli, hogy nem javít semmit a NAT az iskolák színvonalán. „A magyar társadalom számára nem megfelelő paradigma csiszolgatásával lényeges eredményeket nem lehet elérni” – emeli ki.
Éppen ezért úgy véli, nincs is értelme a társadalmi konzultáció során a NAT-tal kapcsolatos részletkérdések taglalásának. „Én azoknak a szakmai szervezeteknek, amelyek munkájában részt veszek, azt fogom javasolni, hogy ne menjünk bel ilyen részletekbe. Próbáljuk bebizonyítani, hogy az alapparadigma rossz, és a másikra lenne szükség.”
Az irodalom kifejezetten jó lenne, ha …
A vitaanyag kettősségét emeli ki Arató László magyartanár is. Első ránézésre sok pozitívumot talált a magyar nyelv és irodalom műveltségterületben. „Nincs a tartalom évfolyampárokra osztva, így elvileg nagyobb tananyag-elrendezési szabadságot ad. Nagyon fontos újdonság, hogy nincsenek műlisták, egyetlen konkrét cím sem szerepel a NAT-ban.”
Talán még ennél is örvendetesebb szerinte, hogy végig három fő célkitűzés – kompetenciafejlesztés, műveltségközvetítés és személyiségfejlesztés – mentén épül fel a terület, és ezek közül az 5-8. osztályban nem a műveltségközvetítést, hanem a másik kettőt emelték ki. „Mi már régen azt mondjuk, hogy felső tagozaton egy meghatározott műveltség keresztülnyomása folyik ahelyett, hogy az olvasás megszerettetése történne. Az alaptantervek közül a most vitára bocsátott anyagban fogalmazódott meg először, hogy ez utóbbi feladat az elsődleges, a műveltségközvetítésre csak felkészít a felső tagozat.” Arató azt is kifejezetten pozitív iránynak tartja, hogy az irodalom anyagba, szerény mértékben ugyan, de végre bekerült a kortárs ifjúsági irodalom is.
De a NAT-ban leírtakba jobban belemélyedve már Arató sem optimista. Mint mondja, a jó elképzelések és a szép elvek ellenére mégiscsak visszajön az anyagba a mennyiségi szemlélet. „Túl sok anyagot ír elő, és ezzel korlátozza a tanítási szabadságot.”
Példaként említi, hogy a 9-12. évfolyamon 100 (!) verset, 6 drámát, és az öt teljes regény mellett legalább 30 novellát, esszét vagy regényrészletet kell feldolgozni. Ez nem tananyagcsökkentést jelent, hanem épp ellenkezőleg. (Ráadásul a tervezet szerint a magyarórák száma 9. és évfolyamon 12. évfolyamon négyről háromra csökkenne!) De a legnagyobb baj – és itt Arató is kapcsolódik azokhoz, akik a NAT-on kívüli oktatási szabályozási környezetben látják a problémát –, hogy volna számos olyan gimnázium, ahol fel lehet ennyi tartalmat dolgozni, de a legtöbb helyen nem. Ezért rossz a központilag mindenkire előírt tanterv – véli. Majd hozzáteszi: ez az alaptanterv sem nemzeti. „A gimnáziumok közül soknak jó lehet, a szakgimnáziumoknak már nem biztos, de a szakközépiskolákra már biztosan nem vonatkozik ez a szabályozás. Hogy lehet nemzetinek nevezni azt az alaptantervet, amelyből a diákság 30 százaléka alapból ki van rekesztve?”
Az is kérdés, hogy az új NAT-követelményekhez hogyan és mikor fogják hozzáigazítani az érettségi követelményekhez.
Nem csökkenti a tananyagot
„Ez a 312 oldalas, rendkívül részletes dokumentum az alaptanterv műfajától nagyon különbözik, ez egy előírótanterv, valójában egy eklektikus kerettanterv” – mondja Vass Vilmos. Vannak benne szerinte is olyan szakkifejezések, elvek, amikre egy progresszívebb gondolkodású szakember is felkapja a fejét (differenciálás, egyéni tanulási utak, interdiszciplinaritás, tanuláskonstruálás stb.), ám a tantárgyi leírásokban olyan mennyiségű témakör, fogalom, részletes eredménycél található, amiből látszik, hogy ez a NAT sem a tananyagot, sem a tanórákat, így a diákok terhelését sem csökkenti.
A Glosszáriumban olvasható helyi tanterv meghatározásból kiderül, hogy elvileg a pedagógusok számára 20 százalékos szakmai szabadságot biztosít. Ez – emlékeztet Vass – annyi, mint a Pokorni Zoltán-féle kötelező kerettantervek esetében volt. A 90-es években született első NAT idején (aminek a szakmai társadalmi előkészítő vitája évekig eltartott) egy decentralizált oktatási rendszerben és egy kétpólusú (NAT-helyi pedagógiai programok) tartalmi szabályozásban 50 százalékos mozgástere volt a tanároknak. „Ez valódi lehetőséget adott a pedagógusoknak differenciálni, személyre szabottan, egyéni tanulási utak mentén pedagógiai fejlesztéseket végezni.”
A pedagógusok nagyobb szabadsága már csak azért is látszatszabadság, mert ha az iskolák komolyan vennék az állami tantervet, akkor nem lenne más választásuk, mint hogy közismereti tárgyakkal töltsék fel az elméletileg nekik hagyott szabad sávokat is, különben nem lesznek képesek teljesíteni a tantervet – teszi hozzá Radó. Szerinte nemcsak, hogy semmi javulás nem várható a magyar iskolában az új NAT bevezetésével, annak még szétsugárzó káros hatásai is lehetnek.
Példaként az új, összevont természetismeret tárgyat említi (amit egyébként nem kötelezőként ír le az anyag, hanem lehetőségként). „Ha a tantervet arra használják, hogy bevezessék ezt az új tantárgyat úgy, hogy megspórolják azt a legalább 4-5 éves intenzív fejlesztési, képzési programot, ami ahhoz szükséges, hogy a tantárgy valóban működjön, akkor több kárt csinálnak, mint hasznot. Még akkor is, ha egy ilyen természetismeret tárgy amúgy jó irány lenne. De nem úgy, hogy beleírom a tantervbe, és szeptembertől bevezetem. Gondoljunk bele, ha egy iskolában nincs fizikatanár, akkor az iskolák be fogják vezetni a természetismeretet, és megbízzák a biológiatanárt, hogy tanítson fizikát és biológiát is.”
Jövő szeptember?
A szakértők szerint nem lehet olyan gyorsan átverni az alaptantervet, hogy jövő szeptemberben be lehessen vezetni. Egy ilyen folyamat, állítják, minimum 2-3 éves intenzív időszak. „Ha íratok valakivel egy új tantervet, és azt mondom, hogy azt a következő tanévben be is vezetem, azt pestiesen alibifocinak hívják” – jegyzi meg Radó.
Elképzelhetetlennek tartja Nahalka is, hogy jövő szeptemberben bevezessék az új NAT-ot: „Tankönyveket, kerettanterveket, helyi tanterveket kell ehhez kidolgozni. Ráadásul az iskolai jelentkezések idejére, azaz decemberre a szülőknek már ismerniük kellene az adott iskola helyi tantervét. Aki megcsinálja mindezt decemberig, annak minimum két Nobel-díjat kell adni.”
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
