„Az adófizetők pénzéből profi népbutítás folyik az Andy Vajna által vezetett Magyar Nemzeti Filmalapnál, külföldi segítséggel” – ugrott neki a miniszterelnök bizalmasaként ismert kaszinókirálynak a Pesti Srácok (PS) című kormányszócső, amihez a Magyar Idők is hamarosan csatlakozott. A támadássorozat fő céltáblája a nándorfehérvári diadalról szóló, még előkészítés alatt álló, 7 milliárd forintra tervezett költségvetésű Utolsó bástya című film. Bayer Zsolt és elvtársai azt sérelmezik, hogy miért a kormányt nemegyszer bíráló Szász János rendezi a filmet, akinek szerintük a „személye garancia arra, hogy újabb magyargyalázó provokációba fullad a vállalkozás”.

Van igazság ugyanakkor a jobbára sértődött, csekély tehetségük miatt a filmalaptól lehetőséget nem kapó, Vajna ellen áskálódók felvetéseiben. Várkonyi Zoltán nagy költségvetésű filmjei óta valóban nem készültek hasonlóan jól sikerült történelmi darabok. Igény pedig volna rá. Egyáltalán nem valami jobboldali, múltba révedő, nacionalista áfium a történelmi film, mint azt szélsőségesebb liberális körökben tartják, akik leginkább a történelmi bűnökkel való szembesítésre használnák a műfajt. A nézők is szeretik a történelmi filmeket, négy ilyen tematikájú mű is szerepel a rendszerváltás utáni top 10-es listán (Szabadság, szerelem, a Honfoglalás, a Sorstalanság és a Kincsem).

Arra egyébként többször utalt rá, hogy azért nem készülnek történelmi filmek, mert nem kaptak jó forgatókönyveket. És azt is tudta, hogy a nemzetközi fődíjakat nem magyar nemzettudatot erősítő történelmi filmekre adják, nézhetetlen és ciki kurzusfilmet sem akart gyártani. Pálfi György Toldi-filmje lehetett volna az áttörés, ami azonban Vajna és Pálfi kölcsönös bizalmatlansága miatt nem készült el. („Az volt a bűnöm, hogy összevesztem Vajnával. Megsértettem, és nem bocsátott meg” – mondja erről az e heti HVG-ben Pálfi.)

Vajna a kormányzati nyomás hatására év elején történelmi filmes programot hirdetett. A pályázatra több mint 400 szinopszis érkezett, közülük tizennégy forgatókönyv fejlesztését kezdte meg a filmalap. Ezzel saját maga cáfolta meg korábbi védekezését, hiszen ezek szerint igenis vannak jó ötleteik a filmeseknek. Igaz, ezekből csak évek múlva lesznek filmek. Kérdés, Vajna le tudja-e aratni azok sikerét még a filmalap elnökeként.

Vajna szakmai és politikai ellenfelei most úgy érzik, szabad a pálya. Ám valószínűleg csalódni fognak. Vajna nem vált a miniszterelnök ellenségévé, mint Simicska, és nem is áll tőle olyan távol és magányosan, mint Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum nemrég lapátra tett főigazgatója.

Bővebben a magyar filmeket is érintő kultúrharcról és Andy Vajna helyzetéről az e heti HVG-ben olvashatnak.

HVG