Az időzítésből ítélve ünnepinek mondható interjút adott Balog Zoltán volt emberierőforrás-miniszter, jelenlegi miniszterelnöki biztos a Magyar Időknek. Ebből kiderül  egyrészt, hogy Balog Zoltán „egyre jobb állapotban van”, mert a miniszterség után most újra azokkal a dolgokkal foglalkozhat főállásban, amelyek a világ legfontosabb dolgai. „Nekem ez nem más, mint a Szentírás üzenete, a krisztusi megváltás nagyszerűsége, valósága, a jézusi világ dolgai. Éppen ezért nagyon jól vagyok”.

A szavaiből ítélve úgy tűnik, hogy elégedett az elmúlt nyolc év kormányásával is – „nem volt sikertelen, és örülök, hogy ehhez én is hozzátehettem valamit” –, és miniszterelnököt idézve azt mondta: „az általam vezetett minisztérium minden területét jobb állapotban adtam át, mint ahogy átvettem”.

Az interjúból nem maradhatott ki a kultúrharc témája sem, hiszen „az elmúlt nyolc évből hat évet én vezettem azt a tárcát, amihez a kultúrkormányzás tartozik”.

Balog Zoltán szerint az igazi kultúrharc szellemi téren mozog:

Művek küzdenek művekkel, művek támogatják meg egymást. Ez az igazán fontos, nem az, hogy mire adtunk ötmillió forintot. Nem volna szabad abba a hibába esni, hogy az alapján nézzük a művészetet, hogy az alkotó kormánypárti vagy kormányellenes. Hibának tartom, hogy úgy közelítsük meg a kultúrát, hogy jobboldali vagy baloldali, konzervatív vagy liberális. Vannak gyenge minőségű és zseniális alkotások itt is, ott is.

Azt viszon erősen kifogásolja, hogy a balliberális oldalon egyre erősebb a tendencia, hogy „nem vagy művész, ha nem vagy kormányellenes”. Balog azt mondja, a kultúrharc ott kezdődik, hogy mit tanulnak a gyerekek, és kultúrharcos győzelemként említi, hogy a magyar állam pénzén minden iskolás eljuthat határon túli magyar közösségekhez. „És ha Székelyudvarhelyen kiszáll a buszból, akkor ugyanazokkal a feliratokkal, motívumokkal találkozik, mint itthon. És ott, a határtól több száz kilométerre magyarul beszélnek! Ekkor talán majd elgondolkodik azon, mit jelent az összetartozás. Én ezt fontosabbnak tartom, mint az elitek vitatkozását”.

A túlóratörvény elleni tüntetésekkel kapcsolatban azt mondta, bohózatba illú, ahogy a képviselők mindenképpen áldozatnak akarták beállítani magukat.

A tehetetlen dühöt látom, ennyit tudnak.

Balog odaszúrt Beer Miklós váci püspöknek is, aki levélben biztosította támogatásáról a tüntetőket, ami a volt minisztert megdöbbentette. „Ráadásul azoknak írt egy úgymond bátorító levelet, akik engedték, hogy Jézusról olyanokat mondjanak, ami nem tűr nyomdafestéket. A keresztényekről úgy nyilatkoznak ezeken a tüntetéseken, hogy az sért minden hívő embert. Azokról, akik az ország karácsonyfáját fel akarták gyújtani, azt állítani, hogy békések… nos, mindenképpen elgondolkodtató. Vajon ki mondta ennek a püspöknek, hogy tiszta szándékú emberek ezek?”