Peter Handke és Olga Tokarczuk nyerte az irodalmi Nobel-díjat – jelentette be a Svéd Akadémia csütörtökön délután.

A 2019-es díjat Peter Handke osztrák író és fordító nyerte, aki 1942. december 6-án született Griffenben. 1973-ban a Büchner-díjjal tüntették ki. Magyarul olvasható művei többek között: Kaspar; Vágy nélkül, boldogtalan; A kapus félelme tizenegyesnél; Az ismétlés. Jelentős munkája még a Wim Wenders német rendezővel közösen jegyzett forgatókönyve a Berlin felett az ég című filmhez. Számos színházi darabot is írt, például a világ leghosszabb némajátékát. Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról című darab száz perce alatt csak hangok, zörejek, zenetöredékek hangzanak fel, és igazi cselekménye sincs: a színen 450 szereplő halad át, de mindegyik csak egyszer.

AFP / Barbara Gindl

Handke az 1990-es évek elején politikai véleménye miatt is ismert lett. A délszláv válság idején ellenezte Szlovénia függetlenségi törekvéseit, a boszniai háború kirobbanása után pedig azt állította, hogy a szerbeket csak a sajtó tünteti fel agresszorként, valójában ők az áldozatok. Beszédet mondott 2006-ban a háborús bűnök miatt perbe fogott, de a tárgyalás során elhunyt Slobodan Milosevic volt szerb, majd jugoszláv elnök temetésén. Ennek nyomán letiltották darabjait (pl. a Comédie Francaise). A politikai viharok Handke körül 2010-es évek elejére elcsitultak.

A 2018-as irodalmi Nobel nyertese, Olga Tokarczuk az egyik legnépszerűbb kortárs lengyel szerző. Tavaly elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat az angolul Flights (lengyelül: Bieguni) címmel megjelent regényével. Ő volt az első lengyel író, aki ebben az elismerésben részesült. 1989-ben jelent meg az első könyve, a Városok a tükörben című verseskötet. 1993-ban jelentkezett az első regényével, az Őskönyv nyomában című kötettel. Tokarczuk több irodalmi díjat is nyert korábban, a Nike-díj átadásán kemény beszédet mondott, kritizálva a menekültekkel szembeni intoleranciát és antiszemitizmust. Ezért hazájában halálos fenyegetéseket is kapott.

AFP / Britta Pedersen

Az irodalmi Nobel nyertesét mindig is híresen nehéz volt megjósolni, a Svéd Akadémia ugyanis előszeretettel okoz meglepetéseket a kitüntetéseivel, fokozva a várakozás kínját az olyan szerzők esetében, akiket már hosszú évek óta esélyesnek kiált ki az irodalmi közélet – Philip Rothtól Murakami Harukiig. Ez persze nem akadályozta meg a fogadási irodákat, hogy összeállítsák a maguk listáit. Ezt idén Anne Carson kanadai költő, esszéista vezette, míg a legesélytelenebb címét George R. R. Martin kapta.

Évekre visszamenőleg az látszik, hogy a legnagyobb fogadóirodák nagyrészt jól értékelték az esélyeket, mert ott volt az elsők között az az író/költő, aki végül megkapta a díjat, de általában nem az abszolút favorit lett végül a befutó.

Idén nem egy, hanem rögtön két nyertese is van az irodalmi Nobelnek, a díjat ugyanis egy meglehetősen mocskos botrányból kell tisztára mosni. Tavaly az akadémiát megrázó szexuális zaklatási és kiszivárogtatási botrány miatt elhalasztották a díj átadását. Azóta az akadémia több tagja és vezetője is lemondott, és több új taggal gyarapodott a testület, amelynek szabályzata is megújult. Október 10-én tehát a tavalyi és az idei irodalmi Nobel-díjasok nevét is bejelentették.

Mivel az utolsó két díjazott – Kazuo Ishiguro és Bob Dylan – is angol nyelven író szerző, és a 114 eddigi irodalmi Nobel-díjas közül mindössze 14 nő, az irodalmi bizottságot vezető Anders Olssen elismerte, hogy szélesíteni és színesíteni kell az eddig túlnyomórészt férfiorientált és Európa-centrikus perspektívát.

Bár a magyar esélyesek is ebbe a perspektívába illenek – férfiak és európaiak – Nádas Péter és Krasznahorkai László ismét ott volt a fogadóirodák listáin.