Jób megpróbáltatása

Élt Úc földjén egy Jób nevű ember. Ez a férfi jámbor és igaz életű volt, félte az Istent, s óvakodott a gonosztól. Hét fia és három leánya született. Vagyona hétezer juh, háromezer teve, ötszáz igásmarha és ötszáz nőstény szamár volt, meg szolgák nagy számban. Ez a férfi hatalmasabb volt Kelet minden fiánál.

Fiai meg szokták látogatni egymást, és a reá eső napon mindegyikük vendégséget rendezett a saját házában. Ilyenkor meghívták nővéreiket is, hogy együtt egyenek és igyanak. Amikor a lakoma napjai következtek, Jób mindig üzenetet küldött fiainak, megáldotta őket, és kora reggel felkelvén, égő áldozatot mutatott be, annyit, ahány fia volt, mert így gondolkodott: “Hátha vétekbe esnek fiaim? Netán Istent káromolják a szívükben?” Ezeken a napokon Jób mindig így cselekedett.

Történt egy napon, hogy összegyülekezett és az Örökkévaló elé állt az isteni lények rendje; eljött közöttük a Sátán is.
Kérdezte az Örökkévaló a Sátántól:
- Honnan jössz?
Felelte a Sátán az Örökkévalónak:
- A földön tett kóborlásaimból és kaladozásaimból.
Kérdezte az Örökkévaló a Sátántól:
- Szolgámra, Jóbra, figyelt-e szíved? Mert nincs a földön még egy olyan jámbor és igaz életű férfi, mint ő, aki féli Istent, s óvakodik a gonosztól.
Felelte a Sátán az Örökkévalónak:
- Csakugyan féli Jób Istent? De hiszen nem te óvod őt magát, és házát, és mindent, ami az övé körös-körül? Megáldottad mindenben, amit keze érint, és vagyona elárad a földön. De nyújtsd csak ki karodat, mérjél reá csapást mindenben, ami az övé, és meglásd, tán még szemtől szembe is káromolna.
Mondta az Örökkévaló a Sátánnak:
- Nos, kezedben minden, ami az övé. Csupán őreá magára nem nyújthatod ki karodat.
És a Sátán eltávozott az Örökkévaló színe elől.

*

Történt egy napon: Jób fiai és lányai elsőszülött bátyjuk házában ettek, és itták a bort. 

Követ érkezett Jóbhoz, s mondta:
- A barmok igába voltak fogva, és mellettük legeltek a nőstény szamarak. Előrontott Sebá népe, s elhajtották a jószágot, a legényeket kardélre hányták, egyedül én menekültem meg, hogy jelentést tegyek neked.

Ez még beszélt, máris egy másik követ érkezett, s mondta:
- Isten tüze lobbant alá az egekből, belekapott a juhokba és a legényekbe, s elemésztette őket, egyedül én menekültem meg, hogy jelentést tegyek neked.

Ez még beszélt, máris egy másik érkezett, s mondta:
- A káldok, három osztagban, körülfogták a tevéket, s mindet elhajtották, a legényeket kardélre hányták, egyedül én menekültem meg, hogy jelentést tegyek neked.

Ez még beszélt, máris egy másik követ érkezett, s mondta:
- Fiaid és lányaid elsőszülött fiad házában ettek, és itták a bort. Hirtelen hatalmas szélvész támadt a sivatag felől, a ház négy sarkába akaszkodott, s ez a benne levőkre omlott, ők meghaltak, egyedül én menekültem meg, hogy jelentést tegyek neked.

Jób felállt, és megszaggatta felsőruháját, és megtépte fején a haját, és a földre hullt, és leborult. Mondta: 

Anyám méhéből meztelenül jöttem,
meztelenül térek meg,
az Örökkévaló adott, az Örökkévaló elvett - 
legyen az Örökkévaló neve áldott.

Mindezek során Jób nem vétkezett, és Istent nem káromolta.

*

Történt egy napon, hogy összegyülekezett és az Örökkévaló elé állt az isteni lények rendje; eljött közöttük a Sátán is. Kérdezte az Örökkévaló a Sátántól:
- Vajon merről jössz?
Felelte a Sátán az Örökkévalónak:
- A földön tett kóborlásaimból és kaladozásaimból.
Kérdezte az Örökkévaló a Sátántól:
- Szolgámra, Jóbra, figyelt-e szíved? Mert nincs a földön még egy olyan jámbor és igaz életű férfi, mint ő, aki féli Istent, s óvakodik a Gonosztól. Most is csak erősödött jámborságában, pedig te rávettél, hogy ártatlan létére ártsak neki.
Felelte a Sátán az Örökkévalónak:
- Életéért, bármije van is, az ember mindent odaad. Nyújtsd csak ki karodat, mérjél csapást a csontjára, és meglásd, tán még szemtől szembe is káromolna.
Mondta az Örökkévaló a Sátánnak:
- Nos, a kezedben van. Csupán az életét kíméld.

És a Sátán eltávozott az Örökkévaló színe elől, és gonosz fekéllyel verte meg Jóbot, lábán a talptól kezdve egészen feje tetejéig. Jób fogott egy cserépdarabot, hogy azzal vakarózzék. Ott ült a porban.

Mondta Jóbnak a felesége:
- Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg!
Mondta Jób a feleségének:
- Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni!

Ha a jót elfogadtuk Istentől,
A rosszat is el kell fogadnunk.

És még ekkor sem vétkezett Jób az ajkával.

*

És az Örökkévaló felemelte Jób fejét. És az Örökkévaló visszavonta Jóbról a csapást. És az Örökkévaló megkettőzve adta vissza Jóbnak, amije korábban volt. Eljöttek hozzá fivérei és nővérei, és valamennyien, akik ismerték. Kenyeret ettek a házában, sajnálkoztak fölötte, és szánták a sok rosszért. Ki egy értékes pénzdarabot, ki egy aranyfüggő ékszert ajándékozott neki.

Az Örökkévaló még szerencsésebbé tette Jób élete végét, mint a kezdete volt: tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igásmarhája, és ezer nőstény szamara volt. Fia hét volt, és lánya három. Az egész földön nem akadtak szebb nők, mint Jób lányai. Apjuk nekik is örökséget adott, együtt fivéreikkel.

Mindezek után Jób száz és negyven esztendős koráig élt; ismerte még fiait és fiainak fiait, a negyedik nemzedékig. Eltelve az élettel, Jób aggastyánként halt meg.

(héber)

Forrás: Héber mítoszok és mondák (A Bibliából). Feldolgozta Komoróczy Géza, Móra, 2000. Illetve Magyar Bibliatársulat.