Parti Nagy Lajos szerint lehetne ugyan finomkodva autokráciának is hívni azt, ami most van az országban, de nincs sok értelme. „Egy szoft, egy eukonform diktatúra. Az EU fújjog, kritizálja az Orbán-rezsimet, de végül is elfogadja. Nyilván nincsenek könnyű helyzetben, az unió bürokratikus szervezete tanácstalan, alig vannak jogi, diplomáciai eszközei egyelőre.

De ha igazán tűrhetetlennek és vállalhatatlannak tartanák, ami Magyarországon zajlik, akkor semmi módon nem támogatnák Orbán rendszerét.

Csak hát csomó német és más európai nagyvállalat is működik itt, komoly gazdasági érdekek fűzik őket az országhoz, és végtére is tényleg a magyarok szavazták meg, háromszor is, a saját diktátorukat" – magyarázta az író.

A Petőfi Irodalmi Múzeum is szóba került, erről Parti Nagy Lajos elmondta, hogy amíg Demeter Szilárd az igazgató, addig egyszerűen nem megy oda.

„…vannak, akiket én egyszerűen leírtam magamban. Kész, vége. Elegem van az olyan »verekedékeny« (Radnóti Sándor pontos kifejezése) alakokból, mint ez a főigazgató is, aki Orbán kegyenceként és kénye szerint, minden szakmai előélet nélkül került az ország egyik legfontosabb múzeumának élére, aki rendre valami szörnyű és gyerekes retorikát használ, leügynöközi Székely Jánost, ami aljas disznóság, ujjeltöréssel fenyegeti ellenségeit, s meginti az írókat: ne csodálkozzanak, hogyha politikai kijelentést tesznek, arra politikai válasz érkezik. És a szakma nem képes semmiféle érdekérvényesítésre, hogy megakadályozza a kinevezését. Tehetetlenségemben egy dolgot tudok tenni: az illető regnálása alatt nem teszem be oda a lábamat.”

Az író hozzáfűzte, ez az ő magánügye, nem várja el senkitől, hogy ugyanezt tegye, és egyáltalán nem biztos, hogy igaza van.

De a torkom és a gyomrom nekem ezt diktálja.

(A napokban derült ki, kik nyerték el a PIM által elindított Térey-ösztöndíjat: Bartók Imre író többek között Demeter Szilárd személye miatt nem élt a lehetőséggel.)

Parti Nagy Lajos szerint a kultúrharc szintet lépett például a fővárosi színházak nyílt és pofátlan megzsarolásával is, de a filmgyártás már korábban közvetlenül a Miniszterelnöki Hivatal felügyelete alá került. Úgy véli, egyre kevesebb főkáder kezében összpontosul egyre több hatalom, ami praktikusan nekik pénzt jelent, és az illúziót, hogy minden megvehető, a megvehetetlen is.

Amikor szóba került, hogy annak idején Kádárék felismerték, hogy értelmetlen a kultúrával szembemenni, az író elmondta: „Kádár rendszere öregségére demokratizálódott, Orbáné öregségére rákosizálódik. A világ szemében egyre nevetségesebb. Ez már maga a téboly, amikor a vezér körbenéz: mit lehetne még megszerezni? Mi az, ami még nem az enyém? Ez a mohóság már a saját híveinek is sok, lásd például az új kulturális törvényt, amelynek első változatában még az NKA felszámolása szerepelt, és túl nagy hatalmat adott volna az új galaktikus erőközpontnak és tábornokának. Ezt persze az MMA sem támogatta. Úgyhogy lehetséges, hogy a valódi kultúrkampf épp a jobboldali táboron belül kezdődik el” – tette hozzá.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: