„Nem Eszenyi Enikő ellen vagyunk, hanem a színházban dolgozókért” – megszólaltak a Víg korábbi tagjai
A Vígszínház néhány korábbi alkalmazottja nemrég nyilatkozatot adott ki, amelyben arról írtak, hogy Eszenyi Enikő vezetői kommunikációja nagyban hozzájárult a szerződésbontásukhoz. Megkerestük a nyílt levelet aláíró Hevér Gábort, Molnár Áront és Mészáros Mátét is: a színészek megalázottságról, takarásban síró kollégákról és súlyos szakmaiatlanságról számoltak be. Elmondták azt is, mit várnak a mostani kiállástól.
Az elmúlt napokban súlyos vádak láttak napvilágot Eszenyi Enikővel, a Vígszínház igazgatójával szemben. A volt társulati tagok kitárulkozását minden jel szerint a 24.hu Eszenyivel készült február végi interjúja váltotta ki. Nem sokkal később a lapnak többen beszéltek arról, hogy Eszenyi viselkedése „beteges légkört” eredményezett az intézményben. A színház több korábbi alkalmazottja pánikrohamról, nyilvános megalázásról és verbális erőszakról beszélt. Még a cikk megjelenésének a napján a színházból korábban elszerződött színészek nyilatkozatot adtak ki, amelyben kijelentették,
a jelenleg regnáló igazgató, Eszenyi Enikő által gyakorolt verbális erőszak és agresszív vezetői kommunikációja hozzájárult ahhoz, hogy felbontsák a szerződésüket a Vígszínházzal.
Azt írták, „a Vígszínházban nem állt rendelkezésünkre olyan intézményi fórum, ahol a személyes tapasztalatainkat, panaszainkat kivizsgálták volna”.
Hevér Gábor: Borzalmas volt a hangulat
Hevér Gábor, aki 2013-tól kezdve hat évig volt a Vígszínház tagja, szintén aláírta a nyilatkozatot. A színész a hvg.hu-nak elmondta, szemtanúja volt a verbális agressziónak.
„Az a szándékunk, hogy a nyilatkozat a szolidaritásról szóljon: én már nem vagyok ott, engem már nem érint az ottani vezetés, de szerettük volna a döntéshozók felé kommunikálni, hogy bárkit is szavaznak meg igazgatónak, ez zajlik odabent. Eszenyi Enikő egy interjúban elmondta, hogy nincs semmiféle feszültség. Ez nem igaz” – mondta Hevér Gábor. Az aláírókban Fenyvesi Lili nyilatkozata után született meg a gondolat, hogy most meg kell szólalni, most ki kell állni azokért, akik a saját nevükkel vállalták a történetüket. „Nyilván nagyon nehéz a színházban dolgozóknak fellépniük, hiszen a munkaadód ellen beszélni mindig éles helyzet. Mi ezt már talán könnyebben megtehetjük” – hangsúlyozza.
Hevér Gábor úgy tudja, a színházi szakszervezet jogos követeléseit sok esetben lesöpörték az asztalról, ilyen volt a 24.hu cikkében említett szombati munkavégzés is. „Pitiáner dolognak tűnhet, hogy problémát jelent a szombati próba, de nem az, mert programod lehet, leegyeztetett munkád lehet máshol. Velem például ez történt. Kiírtak egy próbát estére a Vígben, és nem engedtek el egy másik színházba, egy leegyeztetett előadásra, amelynek én vagyok a főszereplője, én kezdem a darabot. Kötelességtudó ember vagyok, ezért természetesen megjelentem a Vígszínház próbáján, annak ellenére is, hogy kifizethettem volna büntetést a mulasztásért. Az előadásunk fél órával később kezdődött el, a nézőket meghívták egy pohár pezsgőre, és közölték, hogy technikai okok miatt csúszás lesz. Engem várt egy autó, és rohantam át a Vígből a másik színházba” – idézte fel a színész.
A Víg próbája már csak azért is volt érdekes, mert nem főpróbahéten zajlott, hanem a bemutató előtt másfél hónappal. „És ez szimplán gonoszságból, nem is tudom, milyen bosszúból történt. Azon felül, hogy aljas volt, mérhetetlenül szakmaiatlan. Egy leegyeztetett előadás mindig felülír egy próbát. A Vígszínházban ez nem így van. Lepergett rólam, de nem felejtettem el.”
Hevér Gábor megerősítette, valóban úgy történt a Premier című előadás próbafolyamata, ahogy azt Fenyvesi Lili rendezőasszisztens leírta: a színész szerint Eszenyi a rendező helyett a kezébe vette az irányítást, ő írta a próbatáblát, és valóban behívatta azokat a színészeket is, akikkel próbálni akart, pedig éppen szabadnapjuk volt. „Mindenki tartja magát a színházi rendhez: ez úgy néz ki, hogy megmondják neked délután 3-ig, hogy másnap menned kell-e próbára vagy sem. Attól tud működni egy színház, hogy rend van, ha ebbe folyamatosan belenyúlnak, akkor lehetetlen hozzá igazodni. A Premier próbafolyamata alatt színészek zokogtak a takarásban, hogy ők ezt nem bírják tovább csinálni. Borzalmas volt a hangulat. Fontos lenne, hogy azok is megszólaljanak, akikkel súlyos dolgok történtek.”
Hevér Gábor kifogásolja, hogy a sajtóban úgy jelent meg a nyilatkozatuk híre, hogy ők az igazgató ellen fordultak. „Nem Eszenyi Enikő ellen vagyunk, hanem a színházban dolgozókért. Tagadhatatlan, hogy az aláírók némelyikében erős ellenérzés van vele szemben, de azon a rendszeren kellene nagyot változtatni, amelynek ő a vezetője, a mozgatórugója, hogy a színházban dolgozó nagyon értékes emberek végre felszabadult munkát végezhessenek” – magyarázza.
Hevér Gábor szerint gyakori érv Eszenyi Enikő részéről, hogy a fluktuáció oka a virágzó sorozatgyártás, de szerinte semmi összefüggés nincs a kettő között. „Miért ne tudnék leforgatni nyáron egy sorozatot, amikor nem vagyok ott a színházban? A forgatásoknak semmi köze nem volt ahhoz, hogy otthagytam a színházat. Nálam a Premier volt az utolsó csepp a pohárban. Én kifejezetten a légkör miatt jöttem el a Vígből, és arról 80 százalékban Eszenyi Enikő tehet.”
Molnár Áron: Megalázott, ordibált velünk
Molnár Áron a 2009/10-es évadban a Vígszínházban töltötte gyakorlatát, 2010 és 2015 között pedig a társulat tagja volt. Lapunknak elmondta, hogy őt is érte verbális agresszió, de számos más, kollégáival történt inzultusnak is szemtanúja volt.
Néder Panni rendező még 2017-ben osztotta meg a Vígszínházban átélt tapasztalatait a Facebookon. Akkor azt írta, a Túl a Maszat-hegyen című előadást – amely az ő diplomamunkája volt – Eszenyi Enikő a próbák kezdetétől átrendezte, és az egészet „véres és deprimáló próbafolyamatnak” nevezte. A darabban Molnár Áron is szerepelt, aki megerősítette a rendező által leírtakat.
„Nem volt kérdés, hogy mi hajnalig, a legrosszabb körülmények között próbálunk egy olyan mesedarabot, amelynek a jó hangulatról kell szólnia, és zseniális szövegek vannak benne. Úgy, hogy egy kezdő rendező, és egy Színművészetit épp elvégző próbált ezzel a darabbal előre menni. Utána mosolyogva vágtuk fel a tortát, mintha mi sem történt volna. És ebben élt rengeteg színésztársam. Vettünk egy nagy levegőt, hogy végül is, létre tudtuk hozni az előadást, de az a kérdés, hogy milyen áron. Mert a mai napig mérhetetlen keserűség, fájdalom és fel nem dolgozott trauma van sokunkban” – mondta Molnár Áron, aki szerint hasonló volt a helyzet a Lovakat lelövik, ugye? és a Lumpáciusz Vagabundusz című előadások próbafolyamata alatt is. „Amikor másokat alázott meg, kiálltam értük, beszéltem is az igazgatónővel arról, hogy megengedhetetlen, hogy mi viselkedni, és nem próbálni járunk be a színházba” – tette hozzá.
Molnár szerint a nyilatkozat precedensértékű kell, hogy legyen, mert a hatalommal való visszaélés fogalmát nemcsak tettlegességgel lehet kimeríteni. „Eszenyi Enikő minden szinten kimerítette. Az ő magatartása és a mi viszonyunk nagyban meghatározta, hogy eljöttem a Vígszínházból. Megalázott, ordibált velünk, és ami a legfélelmetesebb az egészben, hogy mi akkor nagyon fiatalok voltunk, 21 évesek. Amikor ezt a mérhetetlen kontrollálatlanságot tapasztaltuk meg a részéről, úgy könyveltük el, hogy ez a normális. Azt kell mondanom, hogy színészként szolgáltam ugyan az előadást, de hátralépett bennem az ember. Elfogadtam ezt a viselkedési normát, mert láttam, hogy mindenki csendben van, és nem merünk szembe szállni ezzel az egzisztenciális kiszolgáltatottsággal. Szerintem megengedhetetlen ez a fajta vezetői attitűd, és nem lenne szabad, hogy egy ilyen intézményvezető vezessen egy ekkora színházat, ahol ennyi ember lelkével játszhat.”
A színész szerint nem tudtak hová fordulni ezekkel az esetekkel. Amikor Eszenyivel próbáltak beszélni róla, akkor azzal az érvvel ignorálta a problémát, hogy „a színház az ilyen”. Molnár szerint a helyzet soha nem változott, sőt még rosszabb lett az évek során. „Amikor bekerültem a Vígbe, egy nagyon lelkes és mindenre nyitott ember voltam. Öt év múlva, amikor az igazgatói irodában vitatkoztunk egymással, Eszenyi Enikő megkérdezte, hová tűnt az a naiv, lelkes fiú, akit ideszerződtetett. Ennél a mondatnál láttam, hogy fogalma sincs arról, micsoda károkat okozott az ő magatartása a mi lelkünkben. Hogy mennyi álmatlan éjszakánk volt, hogy küzdöttünk azért, hogy ne sérüljünk, és hogy tettünk úgy, mintha a világ legnormálisabb dolga lenne az, hogy ilyen hangnemben kommunikál velünk” – magyarázza a színész, aki szerint nem csak arról volt szó, hogy Eszenyi nem méltó módon adott rendezői instrukciókat, a bántásainak gyakran semmi köze nem volt a színházhoz, puszta személyeskedés volt.
Molnár a próbafolyamat alatt is egyre jelezte, hogy nem ezt a stílust érdemlik, állítása szerint ekkor egy adott pillanatban az igazgató felment a színpadra, és az arcába üvöltve küldte el a francba, majd kirúgta az ajtót és elviharzott a főpróbáról, otthagyva az egész társulatot. Szerinte sokan, sokféleképpen próbálták tompítani magukban ezeket a helyzeteket, a színészek megpróbáltak egymás pszichológusai lenni, humorral, adott esetben alkohollal feldolgozni a történteket, hogy ne menjenek teljesen tönkre. „Soha nem jöttek felszínre ezek a problémák, mert mindig a professzionalizmus győzött. Ahogy említettem, a színész került előtérbe, ebből kifolyólag persze létrejöttek a bemutatók, de nagyban sérült az ember. Én minden egyes alkalommal, amikor vele próbáltam.”
Az Eszenyivel való próbák mellett Molnár Áron más rendezőkkel is dolgozott a színházban, és amikor más gyakorlatát is látta, akkor jött rá, hogy „lehet ezt emberségesen is csinálni. Félelmetes pillanat volt, mert rájöttem, hogy működtettük ugyan a rendszert, de nem álltunk meg, és nem néztünk rá arra rettenetesen káros légkörre és vezetői attitűdre, amelyre határozott, közös nemet kellett volna mondanunk.”
A színész lapunknak hangsúlyozta, hogy a nyilatkozat azért született meg, mert szerettek volna kiállni azok mellett, akik a mai napig elszenvedői a Víg-beli rendszernek, de nem mernek szólni. Ő maga szeretné, ha mások is megfogalmaznák az élményeiket, mert szerinte nem normális, ami történik, és haladéktalanul változtatni kell rajta. „Azért most borul a bili, mert nem lehet büntetlenül hazudni. Ahogy nem lehet büntetlenül csöndben maradni sem.”
Mészáros Máté: Rohamom lett
Mészáros Máté, szintén 2010-től 2015-ig volt a társulat tagja, ő azt hangsúlyozza, hogy Eszenyi nem bántalmazta verbálisan, nem érezte magát abuzálva, vagy ténylegesen megalázva. „Ugyanakkor a Vígszínházban egy olyan légkör alakult ki, amelyben azt éreztem, hogy nem tudom elmondani, amit akarok. Hogy például nem lehetett vele arról beszélni, hogy nem érzem jól magam, mert nem jók a munkakörülmények, és változtassunk ezen, emeljük meg mondjuk, a fizetést. Hogy nem tudtad tisztázni vele, mint a saját főnököddel, hogy itt vagyok három éve, és valami nem stimmel a szabadnapjaimmal, mert olyan, mintha nem is lennének” – mondta lapunknak a színész, aki a felmondás után szabadúszó lett, majd 2017-től az Orlai Produkciós Iroda tagja.
A színész szerint Eszenyi Enikő bizonyos helyzetekben el is menekült a kommunikáció elől: kikerülte a kérdést, elütötte valamivel, vagy a társulat tagjainak egyszerűen csak nem volt lehetősége a próbákon és a büfén kívül találkozni vele. „Nem igazán tudom, hogy más miként igazgat, de például mikor Egerben voltam színész, az igazgatóhoz be lehetett menni, és tudtál vele beszélgetni. Eszenyi Enikő irodájába nem lehetett csak úgy bekopogni.”
Mészáros Máté beszélt arról is, hogy egy próbán annyira visszafojtotta a dühét, hogy rohama lett. A színész szerint fontos lenne, hogy csak olyan ember vezessen intézményt, aki tud figyelni a többiekre, és ha valami nem tetszik neki, azt tudja kommunikálni. „Amikor rendezett, volt olyan, hogy a mikrofonba ordított már az első pillanattól kezdve, hogy hová álljunk. Még azt sem tudtuk, hogy mit akar, de már le lettünk baszva, hogy nem állunk oda, ahová ő szeretné.” Mészáros Mátéval a teljes interjút a hvg360-on olvashatja el.
A három állításra szerettük volna reagáltatni Eszenyi Enikőt, így eljuttattuk a kérdéseinket a Vígszínházhoz, ám cikkünk megjelenéséig nem érkezett rá válasz.
Kiemelt képünk: Eszenyi Enikő a Premier című előadás próbáján. MTI / Koszticsák Szilárd
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
A Vígszínház volt tagjai vállalják: Eszenyi Enikő miatt bontották fel a szerződésüket
Nyilatkozatukban azt írják: az igazgató verbális erőszakkal és agresszív vezetői kommunikációval irányította a színházat.
Mészáros Máté Eszenyi Enikőről: „Nem gonoszságból csinálja, hanem mérhetetlen figyelmetlenségből”
A Vígszínház igazgatója, Eszenyi Enikő körül kibontakozó botránnyal kapcsolatban egyre több volt társulati tag lép a nyilvánosság elé. Verbális erőszakról, megalázó szituációkról számolnak be. Lapunknak a színházból 2015-ben távozott Mészáros Máté színész mondta el, miért épp most borítják az asztalt kollégáival.
