A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem drámaírás mesterképzésének hallgatója, jelenleg az SZFE másodéves dramaturgosztályában Erasmus-hallgató, 23 éves. Még akkor adta be az Erasmus-pályázatát, amikor se a koronavírus, se a modellváltás nem volt képben, de egy pillanatig sem gondolta, hogy visszamondaná az utazását, pláne, mert minden ismerőse pozitív élményekkel tért haza az SZFE-ről. „Azért akartam idejönni, hogy megismerjem a jövőbeli kollégáimat és a magyar színházi szakmát, és bár tudtam, hogy lesznek tüntetések, naivan azt hittem, nem fog ennyire eldurvulni a helyzet.” Eleinte nem tudta, mennyire számít ő kívülállónak az eseményekben, de ez két hét alatt elmúlt, hiszen, mint mondja, az új vezetés tőle is elvette annak a szabadságát, amit az Erasmus biztosított volna: a szabad tanulásét.

A blokádban főzött kávét, mosogatott, takarított, részt vett a karnevál szervezésében, és ő felelős az Erasmus-hallgatókért: jelenleg négy határon túli, két olasz, két spanyol és két francia hallgató erasmusol az egyetemen.

Értik és támogatják, amit csinálunk, de nem biztosak benne, hogyan tudnak a legjobban segíteni benne, mindenesetre próbálkoznak.

Az óráikat ugyanúgy megtartják, így nem érzik azt, hogy ne kapnák meg, amire jelentkeztek, de őket is megzavarja, ha például bezárják a termeket, és nem tudják, hogy juthatnak be az óráikra.” A legnehezebben a néha rátörő kimerültséget éli meg, és azt, ha ilyenkor kidől; emiatt maradt ki abból, amikor Szarka Gábor először próbált meg behatolni az egyetemre. Az viszont boldoggá teszi, hogy több embert ismert meg, és hogy mást is tanulhat, mint amit várt: „Vitakultúrát tanultam, és megtanulhattam, mi is az a bázisdemokrácia valójában.”

A többi hallgatói portrét itt találhatja meg: