1970. október 1-jén Janis Joplin bement a Los Angeles-i stúdióba és felénekelte egyszer, mindenféle kíséret nélkül a Mercedes Benz című dalt. Ez volt az utolsó felvétele, három nap múlva kábítószer-túladagolás miatt meghalt. Hamvait – végakaratának megfelelően – a tengerbe szórták, a mintegy 2000 dollárnyi „vagyonát” pedig a barátai egy bulin elitták.
A Mercedes Benz szövegét a beat költő, Michael McClure 1967-es verse alapján írta Joplin és Bob Neuwirth egy bárban, néhány héttel korábban. Az a capella formában készült, a fogyasztói társadalom kritikájaként értelmezhető dalban Joplin az Úrhoz fohászkodik, hogy adjon neki egy Mercedest, egy színes tévét vagy éppen egy jó kis éjszakai kiruccanást a városba.
Ez az a szerzemény, amely Esterházy Péter kedvence volt: „Ezt a számot különösen szeretem hallgatni Janis Joplintól, főleg a nevetést a végén, amely rémületével, elkeseredett, de valódi vidámságával olyan, mintha az ars poeticám volna. Kis túlzással” – mondta róla az író, akinek több művében is előkerül a Mercedes Benz, ez lett az utolsó drámájának a címe is, és ez szólt az író temetésén.
Joplin 1970-ben új zenekarával, a Full Tilt Boogie Band-del dolgozott a negyedik albumán, a Pearl-ön, amely már csak posztumusz jelenhetett meg 1971. január 11-én, pont 50 éve. Nick Gravenites dala, a Buried Alive in the Blues (Élve a bluesba temetve) már csak instrumentális szerzeményként szerepel rajta, mert annak énekszólamát már nem tudták felvenni Joplinnal. Viszont olyan slágerek kerültek a lemezre a Mercedes Benz mellett, mint például a Move Over, a Cry Baby vagy a Me and Bobby McGee.
A posztumusz album megjelenése után a Billboard 200 lista élére került, és kilenc hétig ott is maradt. Négyszeres platinalemez lett, és szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.
