A történet 1950-ben játszódik, a Rákosi-korszaknak abban az évében, amikor a tavasz és a nyár folyamán több hullámban – a szerzetesi közösségek teljes felszámolása céljából – kiürítették a magyarországi rendházak és kolostorok jó részét, és több ezer szerzetest telepítettek át ideiglenes helyszínekre. Szeptember közepén a kényszerlakhelyre hurcolt szerzetesek kiszabadultak, de már nem volt hova menniük, addigra ugyanis az állam feloszlatta a rendek működési jogát. Nyolc rendház maradhatott meg, bennük 250 szerzetessel, 11 ezren azonban földönfutóvá váltak.

Eperjes filmjében – amely az első rendezése – az általa alakított Leopold atya és szerzetestársai azért küzdenek, hogy a háború után felvirágoztassák a ferences rendet. Kezdetben a kommunista hatalom nem akadályozza őket ebben, visszakapják még a háború miatt elrejtett kegytárgyaikat is, Leopoldot azonban hamarosan koholt vádak alapján letartóztatják, és hogy megtörjék, kínvallatásoknak vetik alá. Egykori diákját, a vallásnak hátat fordító, a szocialista rendszerben hívő tisztet, Keller főhadnagyot (Telekes Péter) bízzák meg azzal, hogy kényszerítse ki belőle a hamis vallomást.

Az előzetesben többek között feltűnik még Gál Tamás, Pásztor Erzsi és Nemcsák Károly is, aki egy ponton azt kiabálja: „csomagolni, buzeránsok!”

A film elkészültét közvetlenül több mint 700 millió forinttal támogatta az állam a Nemzeti Filmintézeten keresztül.

A történet alapját Várnai Péter címzetes prépost Krisztus inge című írása adja, ezt dolgozta át Eperjes, Petrik András és Horváth Áron.

A készítők a Magyar Passió zanzásított, hétperces verzióját adták ajándékba Ferenc pápának, amikor vasárnap Budapesten járt az eucharisztikus kongresszus zárómiséjének alkalmából.