Kilátás Hollywoodra

Egy régi áruház kockatömbjét megtoldotta egy üveggömb szárnnyal és hidakkal összekapcsolta Renzo Piano, Pritzker-díjas olasz sztárépítész. Ebből lett Hollywood tőszomszédságában, Los Angelesben az Academy Museum of Motion Pictures, a világ egyik legjelentősebb mozitörténeti centruma, amely szeptemberben nyílt meg.

Több emeleten át vezető állandó és időszaki kiállítások, oktatási stúdió, rendezvénytermek, kávézó, ajándéküzlet és két moziterem, melyek közül a nagyobbik ezer székes és a gömbépület jelentős részét elfoglalja. Fölötte, a kilátóteraszról rálátás nyílik a Hollywood Hillre, amelyen a mozi Mekkájának ikonikus felirata áll. Magyar vonatkozás: a projekt kezdetén részt vett a tervezésben Páli Zoltán Los Angeles-i építész is, ám ő később kiszállt.

Academy Museum of Motion Pictures

AFP / VALERIE MACON

Az intézmény főkiállítása a Mozitörténetek (Stories of Cinema) címet kapta, és sokféle aspektusból érinti a filmkészítés történetét, abból az elvből kiindulva, hogy nincs egyetlen történet a mozi fejlődéséről. A múzeum létrejöttét magángyűjtemények és magánadományok is segítették. Családi adományból került be a gyűjtemény egyik magyar vonatkozású darabja is, Lugosi Béla köpönyege az 1931-es Drakula-filmből.

Hasonló látványos mozitörténeti gyűjteményeket, élménytárakat sokfelé láthatunk a világban. Ilyen Torinóban, a város legmagasabb épületében berendezett Museo Nazionale del Cinema, Amszterdamban a futurisztikus épületéről is híres EYE – Film Institute Netherlands, vagy a Berlini Filmmúzeum, a Deutsche Kinemathek. És létesülnek újabbak is: Cannes-ban 2028-ra nyitnak nemzetközi mozimúzeumot egy régi sportcsarnok átalakításával. Franciaországban egyébként a Cinémathèque-ek egész hálózata működik. Mind közül a párizsi Cinémathèque Française a legnagyobb presztízsű, 1936-ban alapították, jelenlegi modern székházát Frank Gehry tervezte.

EYE - Film Institute Netherlands

AFP / SIMON MONTGOMERY

Az archívumtól Weisz bácsiig

Filmtörténeti múzeum létrehozása Magyarországon is régi álom. A magyar filmörökség mentésének, gyűjtésének, megőrzésének és megismertetésének első számú gazdája a Nemzeti Filmintézet Filmarchívum, amely 1957 óta gazdag anyagot halmozott fel. Elsősorban filmkópiákat, plakátokat, fotókat, díszlet- és jelmezterveket, forgatási dokumentumokat, sajtókivágatokat, újabban filmtörténeti eszközöket és relikviákat is. A filmtörvény módosításával a gyűjtőkörébe került minden, ami a nemzeti filmvagyonhoz kapcsolódik a filmgyártás és forgalmazás területén. A hatalmas gyűjteménynek azonban állandó kiállítóhelye sosem volt, ma sincs.

Filmes, mozis tárgyak gyűjtésével itthon, mint a világon mindenütt, jelentős számban foglalkoztak lelkes magánszemélyek is. A háború előtt egy óbudai kéményseprő, Weisz Nándor például értékes anyagot gyűjtött össze a tízes, húszas évek ívfényes vetítőiből. Kaposváron, a megyei mozivállalat egykori igazgatóhelyettese, Torma Károly szintén gazdag magángyűjteményt hozott létre a hetvenes évek végére, és főként ebből nyílt meg 1981-ben a somogyi megyeszékhelyen az ország első mozimúzeuma, amely tíz éven át működött. Tárgyai ma is megvannak a Rippl-Rónai Múzeumban. Jelenleg az egyik legnagyobb anyag Szávics Gyula gyenesdiási gyűjtőé, pontosabban az általa vezetett egyesületé. Szávics Gyula nem titkolja, hogy Keszthelyen szeretne a közeljövőben „Magyar Filmmúzeum” néven kiállítóhelyet nyitni.

Vékás Magdolna fotográfus és Kalcsú Éva mozivezető hozta létre a Budapesti Mozitörténeti Gyűjteményt. A kilencvenes évek elején kezdték menteni az eltűnő budapesti hagyományos mozik tárgyait. Az anyag egy részét sokáig a Tabán moziban állították ki, majd 2020 elején új kiállítóhelyen, a VII. kerületi, Hernád utcai iskola legfelső emeletén kapott állandó bemutatási lehetőséget.

Ez minden idők 10 legfontosabb magyar filmje

Idén 120 éves a magyar film, ennek apropóján filmeseket, írókat, kritikusokat, szakújságírókat kértünk fel arra, hogy segítsenek összeállítani a valaha készült legfontosabb magyar filmek 30-as listáját. Megáll az idő, Saul fia, Szindbád - sorozatunk befejező részében a toplista első tíz helyezettjét mutatjuk be.

Pasarét, Etyek, Ózd

Nagyobb szabású mozimúzeum (vagy ha tetszik filmmúzeum) megvalósítására a rendszerváltás után először 2001-ben a Pasaréti úti régi filmgyár területén adódott lehetőség. A területet megszerezve a Gyetvai fivérek a stúdiók helyén lakóparkot építettek, de a gyár igazgatósági épületét Filmművészeti Múzeummá alakították volna. Berendezését azonban az államtól, illetve a filmszakmától várták. Évekig tartó huzavona után a terv végül meghiúsult.

Ekkoriban, pontosan 2007-ben, a megnyíló etyeki Korda Filmparkban viszont létesült egy korszerű mozis kiállítás, ám ez nem a filmtörténetbe vezet be, hanem a filmezés modern kulisszatitkaiba.

A mozimúzeum álmának megvalósításához a 2016 nyarán Ózdon megnyílt Nemzeti Filmtörténeti Élménypark jutott legközelebb. A kiállítást egy hajdani üzemcsarnokban az azóta megszűnt Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MANDA) hozta létre, uniós támogatásból. Az ipari épület példás építészeti megújulása és a látványos tartalom ellenére, amely végigvezeti ugyan a látogatót egy magyar filmtörténeti ösvényen, ez sem lett az a kiállítóhely, amely presztízséhez méltón, sokrétűen és invenciózusan mutatná be a magyar filmtörténetet. Leginkább a hitelességgel, az eredeti filmes relikviákkal marad adós.

„Az egy csoda, hogy létezik Jancsó- és Tarr Béla-életmű - ma már ezek nem jöhetnének létre"

Az első magyar filmproducerek egyike Muhi András, aki többek között felfedezte nekünk Fliegauf Bencét és a későbbi Oscar-díjas Nemes Jeles Lászlót. Egykori produceri stúdiójának alkotásaiból kiállítás nyílt Szentendrén, itt mesélt nekünk a kétezres évek eleji új magyar filmes hullámról, de arról is, hogy Nemzeti Filmintézet rostáján valamiért rendre kihullanak a beadott pályázatai.

Magyar cinemathéque

Bár az álom megvalósítatlan maradt, szakmai berkekben újból és újból terítékre került. A Múzeum Café című szakfolyóirat 2010-ben szentelt teret a témának: miért nincs a magyar filmnek múzeuma, és legyen-e egyáltalán. A tanulmányírók elképzelései széles szórást mutattak. Egyikük a Berlini Filmmúzeumot állította követendő példának, kiemelve a berlini kiállítás azon módszerét, hogy korszakonként és csomópontokat képző ikonikus alkotások mentén mutatja be a német filmtörténetet. Más szerző viszont kétségbe vonta egy ilyen múzeum szükségességét.

Néhány évvel később, 2016-ban a Francia Intézetben konferenciáztak filmes szakemberek „álmaink filmintézetéről” (értsd: filmarchívumáról) többek közt a holland EYE és a Cinémathèque Française meghívott munkatársaival, valamint olyan hazai kulcsszereplőkkel, mint Havas Ágnes a Filmalap akkori vezérigazgatója, vagy Ráduly György, a Filmarchívum jelenlegi vezetője, ahol felderengett egy magyar cinemathéque elképzelése, vagyis egy olyan archívum, amely kiállítóhellyel és vetítőhellyel is rendelkezik.

Nagylátószög – 120 éves a magyar film | Ludwig Múzeum

Túry Gergely

Hogy milyen lehetne egy igazi, tartalmas és látványos magyar mozimúzeum, azt nálunk egyelőre csak évfordulós, nagy tárlatok villantották fel. Olyanok, mint a Filmarchívum rendezésében a Ludwig Múzeumban épp most zárult Nagylátószög című összegzés. Ez arra a kérdésre is választ adott, hogy lenne-e elegendő megmutatnivalónk egy állandó mozimúzeum berendezéséhez. Bőven. Káel Csaba filmügyi kormánybiztos pedig éppen a tárlat megnyitóján jelentette be, hogy a Nemzeti Filmintézet kiemelt tervei között szerepel egy magyar cinémathèque és mozgóképtörténeti kiállítótér létrehozása Budapesten. Azóta az is kiderült, hogy a Déli Városkapu Program keretében, vagyis valahol a csepeli szigetcsúcs és a volt nagyvásártelep környékén tervezik létrehozni ezt az új filmes központot. A mozgóképipari kormánybiztos valószínűleg jövőre elárul majd el róla többet, amikor nálunk rendezik a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége (FIAF) éves közgyűlését, 170 nemzetközi társintézmény vezetőivel.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: