A 77-es meseszám úgy alakult, hogy eredetileg a 75. szülinapján lett volna koncert, de azt 2020-ban és 2021-ben is elmosta a Covid, így most pótolta a magára a bulin többször is „hajlott korú zenészként” hivatkozó énekes a bulit. A Covid árnyéka most is rávetült a közel telt ház előtt elővezetett „Térdig a szarban, fülig a szeretetben” című estére. Nemcsak azért, mert szigorúan elkérték a beengedésnél mindenkitől az oltási igazolványát, hanem azért is, mert maga a főhős tavaly év végén súlyos állapotban került kórházba a vírus miatt (erről itt mesélt nekünk bővebben), és kisebb orvosi csoda, hogy ezután, 77 évesen fizikailag is le bírta nyomni a koncertet.

Kifejezetten örömünnepet tervezett Hobo, mint az interjúban is ígérte, „vidám bulit csinálok ezekben a mocskos időkben. Nem mondok verseket, és nem lesznek önpusztító bluesok sem”. Ennek ellenére a néhány perccel nyolc után kezdődő koncert kifejezetten szomorúan-meghatóan indult: Allen Ginsberg Halálapa blues című versének feldolgozását adták elő (az 1982-es Oly sokáig voltunk lenn című albumról) a tavaly elhunyt barátokra, zenésztársakra emlékezve. Óriás kivetítőn láthattuk közben a Kex-frontember, Baksa-Soós Jánost, az omegás Kóbor Jánost és Hobo hosszú évekig legfontosabb dalszerzőtársát, a Hobo Blues Band baszusgitárosát és az együttes zenei vezetőjét Póka Egont.

Túry Gergely

Utóbbi hiánya más szempontból is kifejezetten fájó volt. Azt gondolhattuk, hogy Hobo erre az estére egy nagyon ütős allstar-zenekart pakol majd maga mögé, ám nem ez történt. Többé-kevésbé azok a zenészek léptek vele színpadra, akikkel legutóbbi sorlemezeit, a Bob Dylan-feldolgozásokból álló Lassú vonatot és a Hé, Magyar Joe című albumot készítette. (Gál István dob, György Attila basszusgitár, Kiss Zoltán gitár, Igali Csanád billentyű, Bűdi Szilárd gitár, szájharmonika, vokál – és egy dalban még Deák Bill Gyula szólamát is bevállalta). Elképzelhető, hogy ez a zenészgárda a stúdióban és a színházi koncerteken üzembiztosan hozza kötelezőt, de az egészen biztos, hogy ezen az évfordulós arénakoncerten a bandán lötyögött a kabát. (Egy Gazember, egy Rolling Stones Blues vagy egy Tisztelet Muddy Waters-nek korrekt, de nem elég dögös alappal nem az igazi, valljuk be.) Sem erőben, sem színekben, sem dinamikában nem sikerült oda felhúzni a koncertet, ahová lehetett volna. Az emblematikus dalok és persze Hobo személyisége azért szerencsére valamennyire enyhíteni tudták a hiányérzetet.

Túry Gergely

A szomorú kezdés után ugyanis egy különös életmű-áttekintés követezett. Azért különös, mert nem mondanánk hagyományos „best of”-műsornak az elhangzottakat, kimaradt számos nagy Hobo-sláger, miközben volt egy csomó olyan, amelyek nem feltétlenül hangzottak el a korábbi koncerteken. Hobo mindig is teleszőtte a dalait életrajzi elemekkel, de most (a nemsokára megjelenő könyvhöz kapcsolódva) ez volt talán a fő szerkesztési elve.

A koncert – az emlékezés utáni – első száma Hobo legrégebbi szerzeménye, a Lakájdal volt, amit még 1968-ban (több mint fél évszázada!) adott elő egy Kex-koncerten. Mint megtudtuk, erről akkor rögtön egy Népszabadság-cikk született, ami után rendőrségi zaklatás következett. Pedig csak olyanokat énekelt, hogy „Jutott egy jó hely neked. Használd csak a nyelvedet, / Így még sokra viheted. / Biztonságban vagy, a szád tehát nagy. / Príma lakáj vagy.” Meg is jegyzete a szülinapos, hogy egyes zugügyvédek szerint a szöveg ma is aktuális. Mindenesetre a két fehér patkány a kivetítőn vidáman ropta a dal alatt.

Túry Gergely

Aztán jött a Ki vagyok én?, a 77 évvel ezelőtti születéséről (és az akkori országról) szóló 45-ös blues, a örök nagy kedvencről írt blues-óda, a Rolling Stones Blues, Blues Jim Morrisonnak és így tovább. Hobo élete és nagy mesterei – dalokban elmesélve. És persze, mint mindig, ezzel együtt Magyarország története dalokban elmesélve.

Bár felhőtlen bulit ígért, azért tudtuk előre, hogy e szövegekben elég komoly történelmi traumákról, családi és nemzeti tragédiákról is énekel, még akkor is, ha közben „Táncol a két Latabár”, vagy „Mesél az erdő”, esetleg feltűnnek a rejtői figurák. A közönség hálás volt minden múltidézésért, de érezhetően a korai Hobo Blues Band-számok ültek igazán.

Néhány konferálásnál mintha nehezebben vette volna levegőt Hobo, de végig, korát és nemrégi betegségét meghazudtoló módon bírta a tempót. A koncert vége felé egyszer csak eltűnt, a zenekar valami semleges dalt játszott, azt gondoltuk, most biztos megpihen, erre megjelent a közönség soraiban, és ott, a tömegben sétálgatva énekelte el a Hetediket. Nemigen képes arra más ebben az országban, hogy sok ezer tomboló ember előtt József Attilát adjon elő, pláne nem a tömeg kellős közepéből. Mint ahogy az sem jellemző, hogy leállítson valaki egy ilyen koncerten egy dalt, mert felfedezi, hogy az első sorokban valami balhé indult. Leintette a zenekart az Országút blues alatt, és elrendezte a biztonságiakkal, hogy kísérjenek ki valakit, de lelkükre kötötte, hogy engedjék hátul vissza.

Túry Gergely

Még a koncert elején a maga szarkasztikus módján hőbörgött egy picit, hogy a szervezők bezzeg Bangó Margitnak elintézték, hogy megjelenjen a koncertjén Schmuck Andor, nála még erre sem képesek. Erre azonban ők alaposan rácáfoltak, ugyanis valahonnan előkerítették a buli végére az épp aznap Gattyán Györggyel lepaktáló politikai celebet, ő adta át a szülinapi tortát az ünnepeltnek. Lehet, hogy a következő koncertjére kétszer is meggondolja Hobo, kivel poénkodik – jegyezte meg valaki mellettem.

Addigra már túl voltunk egy csomó korai HBB-dalon, a Vadászat legnagyobb slágerein (naná, hogy volt a Hajtók dala is), továbbá a Circus Hungaricus, a Hé, Magyar Joe, a Rejtő Dekameron és a egy sor más album ismerős és kevésbé ismerős számain, a „Hajmási Péteren”, a „Csermely halkan zúgotton”, és a „magyar Himnusz után nekem a második himnuszomon”, a Rolling Stones Gimme Shelter-ének magyar változatán (amihez új versszakokat is költött). Időnként megkérdezte, hogy bírjuk-e még.

Túry Gergely

A buli lezárására akadt még egy megható momentum. Az elköszönéskor ugyanis bejátszották Hobo legendás slágerének, a Közép-európai Blues-nak a tavaly rögzített feldolgozását. Ezt a dalt élőben így soha nem is hallhatjuk már, ugyanis Hobo azt Presser Gáborral, Charlie-val és Kóbor Jánossal közösen énekelte fel. „A Balaton mellé, / stoppal jártam sokat, / Szárszón nem nyaraltam, / jön a tehervonat” – énekelte Kóbor, akinek valószínűleg ez volt az utolsó stúdiómunkája.

A koncertet ezzel nagyjából keretbe is foglalta Hobo, de azért végén még elnyomták a Johnny B. Goodot, háttérben a Kopaszkutya című fim részleteivel, hogy semmiképp se szomorúan hagyjuk el az Arénát.

Túry Gergely

„Ez volt a 77 év termése. De találkozunk még” – búcsúzott az ünnepelt a sok „Bye, bye Johnny” után, immár prózában. Ezzel megerősítette a néhány hete a hvg.hu-nak elmondottakat, ami szerint nincs olyan érzete, hogy le kéne zárnia a pályafutását, bár „a koncert és a könyv mégiscsak egy pont lesz a mondat végén. Ami nem azt jelenti, hogy nincs több mondat.”

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: