Hoppál Péter kulturális államtitkár, L. Simon László, a Nemzeti Múzeum igazgatója és Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója beszélgetett a tusnádfürdői fesztiválon a kulturális erővonalakról, Európáról, illetve annak jövőjéről. Az eseményről a Telex számolt be.

A beszélgetés során kiderült, hogy a rezsi elleni harc átszivárgott a kultúrpolitikába is. L. Simon László azt mondta, hogy az elmúlt tizenkét évben komoly presztízsberuházások valósultak meg és lehet, hogy papíron több pénz szerepel itt-ott, de csak az ő intézményében egy év alatt 670 millióval nőtt az áram- és a gázfogyasztás költsége, amit szerinte nem lehet kigazdálkodni. Úgy vélte, a jövőben el kell gondolkodni azon, hogy ilyen gazdasági körülmények között kell-e újabb intézményeket létrehozni milliárdokból, vagy a meglévőkre kell koncentrálni. Ő az utóbbit támogatná.

Demeter Szilárd arról beszélt, hogy a nemzeti oldalon többen vesztesnek érezhetik magukat a kultúrpolitikai harcban. Az okát egyrészt abban találta meg, hogy a magyar kultúra Budapest központú, másrészt a „közép-európai országok szervilizmusversenyében”, ami szerinte arról szól, hogy a nyugati modellhez ki tud jobban igazodni. Úgy látja, hogy a magyar kultúra megfelelési kényszerben van, ráadásul a jobboldal is megfelelési kényszerben van még mindig a baloldal felé. Ő azt tapasztalta írókkal, zenészekkel beszélgetve: még mindig azt várják, hogy veregessék meg a vállukat a baloldalról.

A nemzetközi kultúrharc is a témák között volt, Hoppál Péter szerint ebben Magyarország álláspontja a vesztes – egyelőre, majd a nyugati cancel culture-t ostorozta, amivel szemben szerinte a magyaroknak kell alternatívát nyújtani és rámutatni a veszélyeire.

L. Simon azután a tudósítás szerint azt fejtegette: nem tehetjük meg, hogy lemondunk olyan nagy országokról mint Németország vagy Franciaország, hogy azok már elvesztek. Ezt a csatát így nem nyerheti meg Magyarország a politikus szerint.

Demeter Szilárd erre válaszul a Századvég felmérésére hivatkozva arról beszélt, hogy „az európaiak velünk értenek egyet". Amire azonban L. Simon azt közölte: „ez egy vaskos öncsalás". Majd feltette a kérdést, hogy ha velünk értenek egyet, akkor miért azokat a kormányokat választják meg, amelyek a magyart kritizálják.