1932 karácsonyán, december 25-én született. Édesapja gumigyári munkás volt, a négytagú család nagy szegénységben élt előbb a fővárosban, majd Maglódon, ahol a iskolai ünnepen egy Vörösmarty-verset szavalt. Ezután megához kérette az igazgató, és ennyit mondott neki: „magából legyen színésznő!”

Tizenhét évesen, 1949-ben jelentkezett is a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol akkor nem volt alapkövetelmény az érettségi, csak a tehetség. Háromezer jelentkező közül választották ki, s egyéves szakérettségi tanfolyamra küldték, ahol egy év alatt vizsgázott le a középiskola négyéves anyagából. 1950-ben hatvanad magával vágott neki a színészmesterség elsajátításának, diplomát 1954-ben csak tizenketten kaptak.

Színi pályáját a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte, ahol kezdetben - kellemes énekhangja lévén - szubrettszerepekben lépett színpadra.  Ezekben az években nyíltan hangoztatta, hogy 40 éves koráig akar élni. „Úgy gondolom, egy színésznőnek negyven éven túl nem szabad élni. Én meghalok negyvenéves koromban. Öngyilkos leszek” – mondta például egy tiszai csónakházban Lehotzky Zsuzsának. Senki nem vette komolyan a szavait.

1961-ben szerződtette a budapesti Petőfi Színház, az első magyar zenés színház, ahol szinte pillanatok alatt ismert, elismert és keresett színésznő lett. 1963-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1964-ben átigazolt a Madách Színházhoz, élete végéig ennek a társulatnak a tagja volt.

Elsősorban vígjátéki figurákat alakított, ilyenkor érvényesültek a legjobban utánozhatatlan kis gesztusai, karikírozó képessége, tiszta, bensőséges lírája, vonzó nőiessége. A hatvanas években ő volt az egyik legfoglalkoztatottabb színésznő, 1967-ben havi harmincegy fellépése volt. Kivételes sikert aratott Marcel Achard A bolond lány című vígjátékának címszerepében, a darab évekig ment táblás házakkal a Madách Színház Kamaraszínházában. Az ötszázadik előadásra Budapestre érkezett Achard, aki kijelentette: tizenkét országban látta darabját, de ez az előadás tetszett neki a legjobban.

A szerepeiben elmélyült volt, a külvilágot is kizárta, annyira azonosult a karakterrel. Egy esetben, előadás után megkérdezték tőle, látta-e, hogy micsoda hírességek ültek az első sorban? Domján Edit csak elmosolyodott és azt mondta: „ó, én magamnak játszom!”

Filmezni 1960-ban kezdett. A Két emelet boldogságban férjével, Kaló Flóriánnal egy könyvmoly házaspárt formáltak meg, drámai erejéről tanúskodott az Új Gilgámes vélt betegséggel küszködő Lillája. Játszott még az Oldás és kötés (1962), Az utolsó előtti ember (1963), Az alvilág professzora (1969), az Imposztorok (1969) című alkotásokban. A televízió is gyakran foglalkoztatta és szinkronmunkákat is vállalt, csodálatosan mondott verset és mesét. Művészi munkáját 1965-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el.

Tiszta szívű, a művészetért, hivatásáért rajongó ember volt. A közönség imádta, a szakma elismerte, a kritikusok kedvence volt, pályatársai szerették, ő mégis magányos maradt. Férjétől, Kaló Flóriántól 1969-ben vált el, de barátságban maradtak, Kaló továbbra is lelki támasza volt a labilis lelkületű színésznőnek.

Félt az öregedéstől, a sikertelenségtől, s talán már azt sem hitte, rátalál a szerelem. Aztán betoppant az életébe Szécsi Pál. A két szélsőséges, önmagában bizonytalan ember csodás szerelmet élt meg, viszont képtelenek voltak megtartani a másikat.

Viharos, de annál intenzívebb kapcsolatuk alig tíz hónapig tartott és véget is viharosan ért.

Negyvenedik születésnapja után egy nappal, 1972. december 26-án Domján önkezével vetett véget életének. Mielőtt meghalt, elvetette a Szécsi Pállal közös gyereküket, Szécsi ruháit pedig egy bőröndben a Dunába dobta.

Titokzatos egyéniségét, tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálát mítoszok övezik.

1992-ben volt férje, Kaló Flórián létrehozott egy nevét viselő alapítványt. Az alapítvány által létrehozott díjat minden évben egy negyvenedik életévét még be nem töltött tehetséges vidéki színésznő kaphatja meg, aki alakításaiban tovább hordozza Domján Edit szellemiségét. 2002-ben Budapest Főváros Önkormányzata emléktáblát avatott egykori lakhelyén. 2011-ben emlékére utcát neveztek el róla Budapest III. kerületében.

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Amennyiben másvalakiért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.