Ray Charles Robinson 1930-ben született az egyesült államokbeli Georgiában. Abban az államban, ahol sokkal később hivatalos dallá fogadták a Georgia On My Mind című dalát, miután hivatalosan bocsánatot kértek tőle 1977-ben, amiért a hatvanas években kitiltották a polgárjogi mozgalomban vállat szerepéért.

Hároméves korában kezdett zongorázni, és miután hatéves korában zöldhályog miatt megvakult, a hangjegyeket már csak a Braille-írás segítségével ismerhette meg. Hamar árvaságra jutott, de a csapások nem törték meg: 12 éves korától zenekarokban játszott, 15 évesen az iskolát is feladta a zene kedvéért.

Első lemezfelvétele 1949-ben készült a Downbeat Recordsnál. Egyik korai dala a Mess Around, s ugyanez volt az egyik utolsó, idei lemezének címe is. Az első időkben megjelent dalai közül a rhythm and blues-listákra felkerült a Confessin The Blues, a Baby Let Me Hold Your Hand és a gospeles beütésű Hallelujah, I Love Her So.

Az ötvenes évek elejétől az Atlantic Records vette a szárnyai alá. A rock and roll és a rhythm and blues csodálatos ötvözete volt az 1955-ben készült I Got A Woman, amely elsőként ért a csúcsra. Az őt ért csapások következtében érzékeny, sértődékeny, nehezen kezelhető ember volt. Ugyanerre vezethető vissza, hogy fiatalon kábítószerfüggő lett.

Grammy-díjak sokaságával tüntették ki, 1987-ben megkapta az életműdíjat is. A Polar-díj kitüntetettje. Tizennégy dala vezette valamelyik listát, de volt köztük olyan – az I Can’t Stop Loving You és a Hit The Road Jack –, amelyik többször is az élre került. Az elsők között került be a rock and roll halhatatlanjai közé.

Nem voltak számára műfaji határok. Ray Charles a klasszikusok közül Chopint, a könnyebb műfajok nagyjai közül Art Tatumöt, Louis Jordant, Nat King Cole-t tekintette példaképének. Fantasztikusan énekelt, utánozhatatlan zongorista, zeneszerző és hangszerelő is volt. Amellett, hogy a fekete-fehér billentyűk mestere volt, igen jól szaxofonozott és klarinétozott. Több mint tízezer koncertje után 2004. április 30-án állt utoljára a közönség elé.

A világ egyik legismertebb előadóművésze volt, akit sok más pályatársától eltérően még a hatvanas évek beat- és rockhulláma sem tudott eltéríteni a pályától. Szívesen tanult a fiatalabb nemzedéktől, amint ezt a Beatles Yesterday és Eleanor Rigby című dalainak feldolgozásával is bizonyította.

Kétszáznál több albumot, megszámlálhatatlan kislemezt hagyott maga után. A fekete zenei listákra hetvennél több, az országos listákra is több tucat lemeze került fel csupán Amerikában.

A negyvenes évek végétől szolgálta a közönséget. Lehetetlen felsorolni, hány helyen fordult meg a világban, Magyarországra is eljutott 1971-ben.

2004-ben a Rolling Stone Magazine a 10. helyre rangsorolta a „Minden idők 100 legnagyobb művésze” toplistán, és 2008 novemberében pedig másodikként lett rangsorolva a „Minden idők 100 legnagyobb énekese” között. Sikere haláláig töretlen volt a slágerlistákon. Életében 12 Grammy-díjat kapott, majd halála után, 2005-ben még nyolcat.

2004-ben készült az életéről film Jamie Foxx főszereplésével, Ray címmel. 2004. június 10-én, májbetegség következtében hunyt el.