A kortárs magyar kultúrát akkor ismeri meg igazán az ember, amikor cigányzenét hallgatva afgán rizses lencsét nyammog a hajléktalanszálló udvarán. És teszi mindezt úgy, hogy ő maga se nem cigány, se nem afgán, sőt még laknia is van hol. Az október első hétvégéjén délutántól estig tartó Járdafesztiválnak éppen ilyen a hangulata. Itt tényleg nem számít ki honnan jött vagy hová tart, csak az, hogy hol van éppen most. Ez a hol pedig a Józsefváros külső részét a Blaha Lujza tér és a Teleki tér között keresztülszelő Népszínház utca.

A Járdafesztivál tulajdonképpen az augusztusban ugyanitt rendezett Kashmir Fesztivál őszi ikertestvére, ez utóbbi nevét a Népszínház utca 23. szám alatt működő autentikus pakisztáni Kashmiri Étteremről kapta. Mindkét rendezvény alig burkolt célkitűzése, hogy népszerűsítse az utcában burjánzó gasztronómiai és egyéb kulturális jellegzetességeket. A Járdafesztivál egy kisebb lélegzetű és rövidebb program, viszont több helyszínen zajlik és az egész kerületet tekintve jóval reprezentatívabb. Az idei programokat a Budapest Tuning pályázati program keretében áttételesen a főváros is szponzorálta.

Mivel a szombat délutánomat elfújták a hűvös, októberi szelek, csak este hat körül érkezem meg a Népszínház utcába megnézni, miről is van itt nagyba… Először a Kashmiri Étterem előtt, a Tolnai Lajos utcában felállított Kashmir színpadot nézem meg, ahol a Kelet-Nyugati Alkotóműhely tart programokat. A KeNyA, ahogyan nevéből is következtetni lehet, egy a közép-európai határlét és kulturális identitás szellemében gondolkodó művészeti egyesület, amely főként irodalmi esteket és színházi előadásokat szervez. Mikor odaérek, már az esti programra készülnek elő, ami – nem egészen közép-európai módon – egy afrikai dobshow lesz.

Facebook/Járdafesztivál a NépSzínHáz utcában/Budapest Tuning

Sikerül szereznem egy Gasztropillanat című programfüzetet, és hirtelen tucatnál is több táplálkozási lehetőség tárul elém a világ legkülönbözőbb tájairól. Ha most nem is vagyok éhes, később még jól jöhet az infó, miszerint bizonyos éttermek ún. JárdaFeszt Kóstolót is felszolgálnak, egységesen 1500 forintért. Ezek közül néhány helyen a Useless Galeri nevű kurátor kollektíva műtárgyakat is elhelyezett, hogy legyen a népnek a kenyér mellé cirkusz. Utóbb kiderül, ezek inkább amolyan laza, dekoratív igénnyel felszögelt festmények, melyeket ugyancsak keresnie kell annak, aki kihagyta a délutáni célzott tárlatvezetést.

A Kiss József utca sarkán, egy lezárt útszakszon áll a Zsír színpad. Ez a hely jelenti a Járdafesztivál centrumát a Zsír (és/avagy) Fővárosi Kulipintyó nevű folkkocsma előtt. A bohém, értelmiségi fiatalokat, idősebb, kerületi alkoholistákat és keresztmetszetüket egyaránt kiszolgáló, kiülős utcafronttal is rendelkező pincehelyiséget Kjartan Code üzemelteti, egy Amerikából származó underground közösség- és koncertszervező, aki nem mellesleg remek hegedűs is. Zenekara, a Hét Hat Club méltán ismert a hazai alternatív folkzenei életben.

Itt éppen egy latin banda koncertjének a végét kapom el, így nem maradok sokáig, elsétálok az Alföldi utcához, ahol a BMSzKI Átmeneti Szállójának kertjében éppen egy jazztrió, a Kinetic Erotic játszik könnyen táncolható muzsikát. Beugrom a szemben lévő török élelmiszerboltba is nézelődni: van török Sprite, banánkrémmel töltött keksz, illetve impozáns zsákokban mindenféle magvak és fűszerek. Picit magasabbak az árak mint egy átlag kisboltban, de hát nem sok helyen kapni például színes, cukrozott csicseriborsót. Nem messze, a Kabul Bazár is hasonló termékeket árul, viszont ők afgánok. A Kabul Bazár nem keverendő össze a Kabul Baharral, ami egy – szintén afgán – kifőzde, kicsit beljebb a Blaha felé.

Facebook/Járdafesztivál a NépSzínHáz utcában/Budapest Tuning

Este hétkor kezdődik a Zsír előtt a Hakumba, egy fúziós ska együttes napzáró koncertje. Útban visszafelé megnézem magamnak a nyolckert. Veszélyesnek éppen nem tűnik a Népszínház utca, de szomorúnak azért igen. A különböző társadalmi csoportok közti egyenlőségben csupán az egyik tényező a humánus tolerancia. A másik a nyomor. Fizikai és mentális értelemben is jelen van a hajlott hátú, üres tekintetű, mosdatlan, formátlan alakokban. Egyszerre jó és egyszerre rossz érzés látni, amint a magasan képzett értelmiségi és a mélyszegénységben tengődő utcai ember a kollektív kilátástalanság önmaga felé tartó mozgásában mind közelebb kerül egymáshoz.

Vasárnap végre időben érkezem a Népszínház utca 26. alatti Lagom Ételbárba, aminek alagsorában háromkor kezdődik a Cabbage Karaoke. Ez egy káposzta tematikára felfűzött gasztro-performance workshop (ha van ilyen), mely abból áll, hogy a résztvevők kedvenc számaik dallamára énekelve riszálják magukat és közben káposztát taposnak egy vödörben, amiből később majd készül valami. Hogy mi, azt már nem várom meg, részben mert nem szeretnék közönség előtt énekelni, részben pedig mert megtudom, hogy bizonyos káposztaételek napokon át készülnek. Inkább a Zsírba megyek, ahol a Pharo Drom játszik, egy cigánybanda, akiknek a zenéjére minden kor- és társadalmi osztály örömmel döngöli rá az aszfaltot. A Pharo Drom (magyarul „nehéz út”) a Máltai Szimfónia Program projektjeként indult, melynek lényege, hogy zenei közösséget nyújtson a hátrányos helyzetből érkező gyerekeknek.

A KeNyA színpadán a Gecó és a Fa ad koncertet. Ez valójában a matematikus-énekes-performer Pintér Gergő és a csellista Kertész Endre dadaista duója, évek óta állandó szereplők a magyar fesztiválok kisebb színpadjain. A néha zavarba ejtően interaktív előadás alatt a szervezők sátrában táborozó építészhallgatók közvéleményt kutatnak, vajon mihez kéne kezdeni a Népszínház utca 43-44. alatti, két éve bezárt postahivatal épületével.

Facebook/Járdafesztivál a NépSzínHáz utcában/Budapest Tuning

Elszaladt az idő, amit leginkább abból lehet észrevenni, hogy kántálás és cselló helyett már latinos dallamok áramlanak a Tolnai Lajos utca ódon falai között. A Kabul Baharba indulok JárdaFeszt Kóstolóért, de természetesen továbbmegyek és a Kabul Bazárba érkezem. Nem baj, nézzük meg mi van az Alföldi utcában! A Dromara nevű cigányzenekar játszik a színpadon, fergeteges a hangulat. Hajlékos és hajléktalan embertársaim gyűrűjében még én is teszek néhány bizonytalan tánclépést. Kikerülök egy kerekesszékes urat a tömegben, amit ő udvarias intéssel nyugtáz, és megy tovább bulizni. Bár nagyon éhes vagyok, kénytelen vagyok megvárni a koncert végét, annyira jó. Utána viszont kopogó szemekkel vágtatok az afgán kifőzdébe, és rendelek egy rizses-csirkés ez-meg-azt lencsével. Tényleg nagyon finom, a pult mögött álló szakács biztosít róla, hogy nemrég főzte. Egészen jól beszél már magyarul.

A Zsír előtt a Csángálló zárja a fesztivált moldvai csángó folkkal. Táncolni már nem akarok, a fal mellett állva hallgatom végig a koncertet, majd a hely tulajdonosa, Kjartan Code kedves, de asszertív epilógusát, miszerint most vége a rendezvénynek, és ha azt akarjuk, hogy jövőre is legyen Járdafesztivál, akkor induljunk haza, nehogy a szomszédok méltatlankodása vessen gátat az autentikus alternatív kultúrának.