A szakmai szervezet titkos szavazással választja meg minden évben az életműdíjast. Az elismerést a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó 65 év feletti művésznek (színész, rendező, tervező, dramaturg stb.) adhatják, „aki dokumentálhatóan sokat tett a magyar nyelvű színház fejlődéséért, eredményeiért, színvonalának emeléséért, és közvetve vagy közvetlenül hozzájárult, illetve hozzájárul a magyar színházművészet jövőjének alakításához, a fiatalabb színházi generációk neveléséhez, formálásához”.

A Színházi Kritikusok Céhe eddigi életműdíjasai: Törőcsik Mari (2011), Senkálszky Endre (2012), Zsámbéki Gábor (2013), Fodor Tamás (2014), Molnár Piroska (2015), Székely Gábor (2016), Radnóti Zsuzsa (2017), Lázár Kati (2018), Pogány Judit (2019), Csíky András (2020), Szakács Györgyi (2021), Cserhalmi György (2022), Ecsedi Erzsébet (2023), Hernyák György (2024).

Blasek Gyöngyi 1940-ben, Temesváron született, de iskoláit már Budapesten végezte. 1966-ban elvégezte a bábszínészképző tanfolyamot, első jelentősebb szerepeit a férje, a színész, rendező és pedagógus Bánky Róbert előadásaiban játszotta. Nemcsak színészként vett részt Bánky munkáiban, hanem alkotótársa volt a színész-rendező árnyjátékkísérleteinek és -előadásainak is. Bánky a színészképző stúdióban hosszú ideig tanította az árnyjátékot, amit halála után a felesége folytatott. De nemcsak a Bábszínházon belül oktatott. 1996-tól több mint két évtizeden át a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is tőle sajátították el e technikát a hallgatók.

Blasek számos nagy sikerű szerepet játszott az évek-évtizedek során, vallomása szerint a szakmai életében fordulópontot jelentett az, amikor hatvannyolc éves korában kapott jelentős prózai feladatot: Balázs Zoltán Faust-rendezésében az idős Margitot játszhatta el. Ezt több prózai szerep is követte.

S mivel Meczner János igazgatása alatt számos prózai és fiatal rendező kezdett a Budapest Bábszínházban dolgozni, „ezek az alkotók is rendre felfedezték Blasek Gyöngyi minden újra nyitott és érdeklődő színészi lényét, s erre meg az évtizedek alatt sokasodó színészi tudására és tapasztalatára építve sorra kapta a fontos szerepeket” – olvasható a céh közleményében.

„Munkássága azt a hatalmas utat is reprezentálja, amit a hazai bábjátszás hetven év alatt bejárt. Meg azt a szüntelen törekvést, hogy e gyerekműfajba kényszerített színházi forma és kifejezési mód visszataláljon eredeti közegébe, és elfogadtassék a maga komplexitásában.”