Fényképezőgéppel felfegyverkezett lesifotósok üldözik a nők által Hollywood talán legszexisebbnek tartott férfi sztárját, Brad Pittet. Ez önmagában talán még nem meglepő, de a 41 éves színész a kezében Heineken sörrel menekül, és a csattanó az, hogy a fotósokat nem is ő, hanem az ital érdekli. Mindez persze nem nagyjátékfilmben, hanem egy 60 másodpercbe sűrített reklámban látható, amelyet az amerikaifutball idei döntőjének a szünetében vetítettek le. Pittet legalább százmillióan látták, hisz a Super Bowl hagyományosan az év legnézettebb műsora az amerikai televízióban.

A sporteseményt közvetítő Fox tévécsatorna a 60 másodpercért a hírek szerint 3,7 millió dollárt kért, és további 5 milliót kóstált Pitt gázsija. Nem lehetett olcsó mulatság a reklámfilm rendezőjének felkérése sem, hiszen a sztárt egyik kedvenc direktora, az őt A hetedikben, illetve a Harcosok klubjában is szerepeltető David Fincher instruálta. Minden pénzt megérhetett viszont az a tény, hogy Pitt eddig soha nem szerepelt kommersz hirdetésben. Mármint az Egyesült Államokban, hiszen külföldön - a lehetőséggel élő hollywoodi sztárok egész sorát követve - többször is "eladta magát", miközben ragaszkodott ahhoz, hogy a reklámfilmek nem találhatnak utat az amerikai közönséghez, amely előtt társaihoz hasonlóan védte művészi arculatát. Az esetleges indulatokra pedig jellemző, hogy az Oscar-díjas ausztrál sztár, Russell Crowe az amerikai GQ férfi-életmódmagazin márciusra dátumozott számában megjelent interjújában osztotta ki a reklámokba magukat "eladó" kollégáit.

Az 1970-es években még nem voltak ilyen szégyenlősek a neves amerikai színészek. A legendának számító John Wayne - aki később tüdőrákban halt meg - például nem győzte dicsérni a Camel cigarettát, amely a hosszú forgatási napok után segíti a kikapcsolódásban. A televíziózás tömegszórakozássá válásával, az 1980-as években viszont leértékelődött a reklámfilmekben szereplés, ezért akik ilyenre adták a fejüket, csak külföldön tették, a szerződéseikben mindig kikötve, hogy efféle mellékszereplésüket nem lehet műsorra tűzni az Egyesült Államokban.

A legnépszerűbb célpont a hollywoodi hírességek iránt hagyományosan lelkesedő Japán volt, ahol az amerikai sztárok szinte bármit el tudtak adni. És meg is tették, ezzel néha olyan helyzetbe hozva magukat, amit odahaza csak szégyenpírral az arcukon vállaltak volna. Az ázsiai invázió még viszonylag ártatlanul indult, amikor az 1970-es években Charles Bronson borotválkozás utáni arcszeszt hirdetett. Az egykori szelíd motoros, Dennis Hopper már egy fürdőkádban, nyakig habos vízbe merülve, egy gumikacsa társaságában reklámozott szappant. A pályáját amúgy erotikus filmekben kezdő Sylvester Stallone pedig sonkavásárlásra igyekezett rábeszélni a japánokat.

A legtöbbet bevállaló sztárnak az osztrák testépítőből amerikai színésszé - majd Kalifornia kormányzójává - vált Arnold Schwarzenegger bizonyult, aki akciófilmek főhőseként különleges népszerűségnek örvendett a szigetországban. Schwarzenegger egy instant tésztaételt reklámozva tartott a feje fölött tucatnyi kancsót, egy energiaital érdekében dobált a magasba embereket, de ajánlott televíziós csatornát, sört, valamint a sokáig dolgozó japán üzletembereket ébren tartó mixtúrát is. Ezekkel a szerepekkel több millió dollárt keresett, de átrándult Hongkongba is, ahol néhány éve a Guangdong Bubugao Electronics nyelvtanító eszközét hirdette.

Japán mások számára is különös vonzerővel bírt. A szaunázó Harrison Ford egy szál törülközőben dicsérte a Kirin sört, amiért a hírek szerint másfél millió dollárt kasszírozott. A Las Vegas, végállomás című filmmel Oscart nyert Nicolas Cage a japán szerencsejátékosok érdeklődésének középpontjában álló pacsinkó (egyfajta függőleges flipper) iránti imádatát kiáltotta világgá, míg Bruce Willis a Drágán add az életed trilógia sikere nyomán autót éppúgy hirdetett, mint kávét vagy ékszert. Sean Connery pedig az egyik James Bond-film zenéjére sonkával jelent meg egy szobában, de reklámozott joghurtot is.

A sztárok kiruccanásai az internet korszaka előtt még többnyire ismeretlenek maradtak amerikai rajongóik előtt, ma már viszont a világhálón több helyen is megcsodálhatják az érdeklődők ezeket a gyöngyszemeket. Legalábbis ideig-óráig, hiszen több honlaptulajdonos kénytelen volt eltávolítani az inkriminált reklámfilmeket, miután perrel fenyegették meg. Így tett például Leonardo DiCaprio - akiért a Titanic világsikere után 4 millió dollárt sem sajnáltak azért, hogy Japánban egy hitelkártyát ajánljon a nézők figyelmébe -, Meg Ryan, de Schwarzenegger is. Sofia Coppola viszont egy játékfilm sztoriját építette a jelenségre: az Elveszett jelentés című moziban Bill Murray öregedő, kiégett amerikai színészt játszik, akit 2 millió dollárért szerződtettek Japánba egy whiskyreklámra.

A szigetország mellett népszerű terepnek számít Európa is, ám a korlátozások itt is élnek. Jennifer Aniston - a Jó barátok sztárja és Pitt különélő felesége - szintén a Heineken hirdetésében tűnik föl, ám az amerikaiak nem láthatják, amint egy csapzott fiatalembernél nem tudja fölvenni a versenyt az utolsó doboz sörrel. Maga Pitt pedig a svájci Tag Heuer egyik óráját népszerűsítve a Newsweek amerikai magazinnak csak az európai kiadásában tűnhet föl, az egyesült államokbeliben nem. George Clooney Olaszországban - ahol szívesen tartózkodik a Comói-tó mellett lévő villájában - forgatott Martini-reklámot, ám ez sem kerülhetett amerikai nézők elé.

Az ellenállás ugyanakkor némiképp gyengülni látszik. A tabu megtörését a neves sztárok közül először Jamie Lee Curtis vállalta, aki 1998-ban a VoiceStream mobiltelefon-társaság háziasszonya lett, hogy aztán a helyére négy évvel később a céget fölvásárló és T-Mobile névre átkeresztelő Deutsche Telekom a walesi születésű, Hollywoodban a Zorro álarca című filmmel befutott Catherine Zeta-Jonest szerződtesse, a hírek szerint négy évre 15 millió dollárért. Nemrég lett a Chanel No. 5-ös parfümjének Amerikában is látható "arca" Nicole Kidman, aki állítólag 3,5 millió dollárt kapott azért, hogy az őt a Moulin Rouge-ban is rendező Baz Luhrmann készítette reklámfilmben szerepeljen.

Akadnak viszont olyanok, akiket nem feltétlenül a gázsi bír rá a művészi elveikkel való kompromisszumra. A közismerten buddhista Richard Gere például egy komornyikot "alakít" egy Ferrero Rocher csokoládé hirdetésében - amit Amerikában nem mutattak be -, és a csaknem 1,5 millió dolláros tiszteletdíjat a színész tibeti jótékonysági szervezetek számlájára utalta. A legendásan zárkózott Robert de Niro pedig a közelmúltban - kedvenc rendezője, a hozzá hasonlóan Manhattan-imádó Martin Scorsese instruálása mellett - az American Express hitelkártyáját dicséri: a gesztus annak fényében érthető, hogy 2002 óta ez a pénzügyi cég a sztár szíve csücskének számító New York-i Tribeca filmfesztivál főszponzora.

NAGY GÁBOR