Az első népképviseleti országgyűlési választások 1848-ban voltak, de a parlamenti élet csak 1867-et követően alakulhatott ki. 1848 előtt az országgyűlések a magyar rendi alkotmánynak megfelelően működtek, azaz az alsóházba a megyék követeket küldtek, míg a felsőházban az arisztokraták személyesen jelentek meg. A törvények az alsótábla és a felsőtábla közötti üzenetváltásokban formálódtak, és mikor mindkét tábla egyetértett a törvénytervezettel, felterjesztették az uralkodó elé, aki vagy szentesítette, vagy újratárgyalásra visszaküldte az alsótáblának. Az 1848. évi áprilisi törvények azonban alapvetően új helyzetet teremtettek nemcsak Magyarország és Ausztria viszonyában, hanem a magyar országgyűlés működésében is. A választásra jogosultak köre jelentősen bűvült.

Képviselővé mindazok megválaszthatóak voltak, akik rendelkeztek választójoggal és betöltötték a 24. életévüket. Az országgyűlésben 377 képviselő kapott mandátumot. A választások az egyéni választókerületi képviselői mandátumon alapultak, azaz nem volt a maihoz hasonló listás rendszer - írja a blog szerzője. Választási rendszerünk további történetéről részletesen olvashat a Történelem mindenkinek blog legfrissebb bejegyzésében.