Az elmúlt év a rendszerváltás óta eltelt időszak legjelentősebb politikai átrendeződését hozta. Beteljesedett a pártrendszer gyökeres átalakulása, a Fidesz országgyűlési és önkormányzati választáson aratott elsöprő győzelme a nyolcévnyi kormányzása során teljesen elhasználódott MSZP középpárttá zsugorodásából, valamint a rendszerváltó pártok (MDF, SZDSZ) eltűnéséből következett.

A Jobbik és az LMP révén új parlamenti pártok jelentek meg a színen, sikerük azonban egyelőre kimerült ennyiben, dinamizmusukat gyorsan elvesztették, az önkormányzati választás már mindkét párt számára kudarc volt. Orbán Viktor a politikai élmezőny utolsó rendszerváltó politikusaként lehetőséget kapott arra, hogy átalakítsa azt a politikai berendezkedést, amelynek megszületésénél maga is bábáskodott. Nem egyszerűen kormányváltás történt, hanem a Fidesz kétharmados parlamenti többségéből következően megkezdődött az új alkotmány előkészítése, és a régi alaptörvény – sokszor napi politikai céloknak alárendelt – lebontása.

A kormányzás első szakasza alapvetően arról szólt, hogy a Fidesz rendkívül nagy politikai mozgásterével élve igyekezett minél jobban kiszélesíteni a szűk pénzügyi-gazdaságpolitikai mozgásterét. Ez a törekvés rövidtávon sikeresnek bizonyult, a választott eszközök (bankadó, válságadók, magán-nyugdíjpénztári megtakarítások átvétele) azonban közép- és hosszú távon jelentős kockázatokat hordoznak - olvasható a visszatekintő írásban. A teljes bejegyzést elolvashatja a Political Capital blogon.