A két ország megbékélését és együttműködését elindító Élysée-szerződés 1963-as megkötésének negyvenedik évfordulóján a német és a francia kormány közös ülést tart, majd Versailles-ban - a német-francia kapcsolatok gyászos emlékezetű, szimbolikus helyszínén - kerül sor a német és francia képviselőház együttes ülésére, illetve más ünnepi rendezvényekre - írja a BBC, amelynek elemzője szerint a két ország által bejelentett új együttműködési megállapodás az egész EU-ra nagy hatással lesz. A francia-német kapcsolatok mélyítése nem más, mint új, központi mag létrehozása a kontinensen belül; ez pedig aggasztani fog számos más EU-tagállamot, különösen Nagy-Britanniát - véli Angus Roxburgh.
Az ünnepi rendezvénysorozat alkalmából a két ország közös nyilatkozatban tett hitet az egységesülés mellett; a közös erőfeszítések koordinálásának céljával  a két kormány mellett főtitkári posztot létesítenek, melynek helyettesi funkcióját mindkét testületben a másik állam képviselője tölti be. A közös kormányülések mellett azonos álláspontot kívánnak képviselni a nemzetközi testületekben, köztük az ENSZ Biztonsági Tanácsában, közös biztonsági és védelmi politikát javasolnak az EU számára, s a polgári és családjog egységesítésére való törekvés mellett elkötelezik magukat a kettős német-francia állampolgárság megteremtésére. A két ország az utóbbi hónapokban hevesen vitázott az EU-val kapcsolatos reformok kérdéseiről, ám a múlt héten a kettős uniós elnökségről szóló javaslattal sikerült kompromisszumos megoldást találniuk. "Amikor Berlin és Párizs egyetértésre jut, Európa képes előrehaladni, ha nézeteltérések keletkeznek, a folyamat elakad; ezért szükséges, hogy Németország és Franciaország szorosan egyeztessék erőfeszítéseiket" - jelentette ki a francia államfő.
A Financial Times szerint az EU bővítése meg fogja változtatni a kontinens politikai dinamikáját: ha Franciaország és Németország egyetért, az már nem fogja automatikusan azt jelenteni, hogy mind a 25 tagállam között is létrejön az egyetértés, ha viszont nem értenek egyet, az nagy valószínűséggel bénultsághoz vezet, ezért olyan fontos ez a viszony. Chirac és Schröder vezetése alatt a francia-német páros jobban figyel a saját érdekeire, mint korábban - véli a lap, amely szerint egyik politikus sem túlságosan meggyőződéses híve az európai integrációnak, de mindketten belátják, hogy az egyesült Európában együtt sokkal nagyobb befolyást élvezhetnek, mint egyedül.
Jacques Chirac és Gerhard Schröder az évfordulón a Libération és a Berliner Zeitung szerdai számában egymás mellett megjelent írásukban fejtették ki véleményüket. Charles de Gaulle tábornok és Konrad Adenauer nyugatnémet kancellár 1963. január 22-én, ádáz háborúskodások után döntött a béke megteremtéséről a szerződés aláírásával - írja Chirac, aki szerint "az eltérő kiindulópontokból egymás felé forduló két ország közös erőfeszítése az európai közeledés példátlan hajtómotorjának bizonyult", s erre most az Európai Unió keleti kibővülésének, a közösség újraszerveződésének szakaszában nagyobb szükség van, mint korábban bármikor. "Európa jövőjének építésében új történelmi jelentőségű szakaszt sikerült átlépnünk. Az EU bővítéséről szóló koppenhágai döntés mindenekelőtt népeink azon mély törekvéséből táplálkozik, hogy egyszer s mindenkorra véget vessünk Európa gyászos megosztottságának, amely eddig csak szenvedést és vérontást szült kontinensünkön" - vélekedett Gerhard Schröder német kancellár.