© sxc.hu

Genetikai mutáció áll az ekcéma hátterében – állapították meg az angliai Dundee Egyetem kutatóorvosai – tudósított a BBC nemrég. Négy csoportot tanulmányoztak: 52 ekcémás gyereket, 604 asztmás gyereket, 372 olyan gyereket, akinek az édesanya volt asztmás és 15 olyan családot, amelyek az ichthyosis nevű bőrbetegség egyik formájában szenvedtek. A kutatók által azonosított mutáns variánsok jelenléte azt eredményezi, hogy a szervezetben lekapcsolódik egy olyan fehérje termelődése, amely a bőr védőrétegének kialakulásában játszik szerepet. Azoknál, akiknél egy példány van a mutáns génből, felére csökken a protein termelődése, ha dupla másolatot hordoz az illető, akkor teljesen megszűnik a fehérjetermelés. Európai származású emberek csupán 10 százalékában található meg a gén valamelyik mutációja, de a vizsgált ekcémások kétharmadában mutatták ki ezt a kutatók. Azok közül, akik dupla másolatot hordoztak a mutáns génből, szinte mindenkinél kialakult az ekcéma. Az ekcémás betegek felénél alakul ki asztma, és ők adják az összes asztmás eset egynegyedét.

Mindegyik csoportban sokkal gyakoribb volt egy olyan gén mutációja, amely közreműködik a bőr külső védőrétegének kialakításában. A kutatást vezető Irwin McLean professzor szerint szerepet játszik az ekcéma kialakulásában a központi fűtés jelenléte, vagy a túlzott tisztálkodás is. Ez magyarázhatja azt, hogy nem minden olyan embernél alakul ki az ekcéma, akinél egy gén mutáció jelen van.

Az hogy genetikai mutáció áll az asztma és ekcéma mögött, a bőrgyógyászok nagyon valószínűnek tartják, a legtöbb szakirodalomban már utaltak is erre. A BBC tudósításának konkrét megállapításait ugyanakkor újdonságnak nevezték a hvg.hu által megkérdezett orvosok.

© sxc.hu

Bőrünk védi meg szervezetünket a külső hatásoktól, de túlzott, kóros hatások esetén károsodhat a hámréteg. Ennek következtében alakulhatnak ki a bőrbetegség. A köznyelvben az ekcéma a közös megnevezése azoknak a viszketéssel járó, gyulladásos bőrbetegségeknek, amelyeket általában a bőrrel kapcsolatba kerülő anyag vált ki. Van akut és krónikus formája, kialakulhat immunológiai és nem immunológiai mechanizmus következtében. Vannak külső eredetű (exogén) és belső eredetű (endogén) ekcémák. A betegség nem fertőző, de nehezen kezelhető és gyakran kiújul. A kiütések általában vöröses színű és viszket, gyakran hólyagok is kialakulnak a bőrön, amelyek hámlanak vagy nedvedzenek. Idővel a bőr megvastagodik és a vöröses szín kifakul.

Az immunológiai alapon kialakult ekcémás reakció esetén az allergénnel előzetes szenzibilizációra van szükség és csak ezt követően alakul ki a betegség. Ez azt jelenti, hogy az első találkozáskor túlérzékenységi reakció lép fel, immunfolyamat indul be az adott anyag ellen és ez érzékenyíti (szenzibilizálja) a szervezetet.

© sxc.hu

Külső és belső eredetű ekcémáról egyaránt beszélhetünk. A külső eredetű betegség egyik fajtája a kontakt ekcéma (allergiás kontakt dermatitisz). A bőrrel érintkező anyagok által kiváltott, túlérzékenységen alapuló gyulladás, amely sokszor csak egy jól körülhatárolt területet érint. Nem mindenkinél fejlődik ki az érzékenység, ha mégis, ahhoz általában 10-14 nap kell. A betegen csak akkor jelentkeznek a tünetek, ha ismét találkozik az anyaggal, utána azonban már minden alkalommal.

Az egyik leggyakoribb allergén a nikkel, de jelentős rizikófaktort jelent még a króm, a tartósítószerek, a festék- és illatanyagok. Európában a nők több mint 10 százaléka szenved tőle. Az irritációt kiváltó anyagok elkerülése megszünteti a tüneteket. Szintén külső eredetű az irritatív ekcéma (irritatív kontakt dermatitisz). Ebben az esetben a bőrre került toxikus, mérgező anyag következménye az ekcéma és bárki, aki az anyaggal érintkezik bőrgyulladással reagál. Ilyen hatást válthatnak ki az erős lúgok, az iparban használt vegyszerek. A bőr szárazzá, vörössé válik, viszket. Amennyiben védik a bőrt az anyagtól, úgy a tünetek megszűnhetnek. A külső eredetű ekcémák közé tartozik fotoallergiás kontakt dermatitisz. Ebben az esetben a napfény és egyes anyagok kölcsönhatása (például parfüm, arckrém, alapozó) okozhat ekcémát az arra érzékenyeknél.

A belső eredetű ekcémák oka általában a szervezett fokozott hajlam a túlzott reakciókra. Az atopiás dermatitisz, amely a köznyelvben az ekcéma a népesség 10-30 százalékát érintő gyulladásos bőrbetegség, melyet heves viszketés, krónikus és visszatérő lefolyás és száraz bőr jellemez. Genetikai és környezeti faktorok egyaránt jelentős szerepet játszanak a betegség kialakulásában.

Földrajzi környezettől függően ma már az emberek 20-40 százalékát érinti az ekcéma, és ez a szám gyorsan nő. Kialakulása gyakoribb jobb életszínvonalon élőknél, ennek oka a kora gyermekként ritkábban találkozik szervezetük fertőzésekkel. Ma már számos felvilágosító „irodalom” áll az orvosok és betegek rendelkezésére, a kórházak klubokat szerveznek, internetes oldalakat indítottak felvilágosítás céljából. Fontos, hogy a beteg és környezete ismerje a tünetek enyhítésének módját, sokszor előfordul az is, hogy a családban van ekcémás rokon.

Az ekcéma tüneteinek kiváltásában számos provokáló faktor van. Nőknél a hormonális tényezők (terhesség, menstruáció) lehetnek meghatározóak, vagy a pszichés stressz (főleg a viszketés-vakaródzás lánc fenntartásában) okozhatja a betegség kialakulását. Ősszel és télen általában rosszabbodik a betegek állapota, erősödnek a tünetek. Tavasz és a nyár főként a pollen-érzékenyeknél okozhatja az ekcéma súlyosbodását. Bizonyos foglalkozások, munkakörök esetében az átlagosnál gyakrabban előfordulhat.

Az ekcéma gyógyításának első lépése lehet a betegséget kiváltó allergének kerülése. A bőrszárazság kezelése szintén nagyon fontos. A gyulladt területet szteroid tartalmú krémekkel lehet kenni, ma már vannak olyan gyógyszerek is, amelyek arcon is biztonságosan alkalmazhatóak. A külsőleg történő, krémekkel történő kezelés mellett gyógyszerek szedése is szóba jöhet, de a szakemberek szerint csak nagyon súlyos, a külső alkalmazásra nem reagáló esetben, mert komoly mellékhatásokkal is kell számolni. Ezek a gyógyszerek ugyanis az immunrendszer aktivitását gátló szerek.