Az alacsony rostfogyasztás emésztési panaszokat idézhet elő, de összefüggésben állhat a koszorúér-elváltozások és a diabétesz kialakulásával is - hangzott el a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének legutóbbi előadásán.

Rostok és vitaminok © sxc.hu

Kutatások bizonyítják, hogy a rostoknak jótékony szerepe van a vér koleszterin- és triglicerid szintjének csökkentésében, a szív-, érrendszeri, a daganatos kórok és a cukorbetegség megelőzésében, a testtömeg szabályozásában és a székrekedés elkerülésében. Nagyobb mennyiségű, azaz 50 g-nál több rost elfogyasztása azonban már nem javítja a bélrendszer működését, sőt, épp ellenkező hatású lehet. Az emésztési panaszok felfúvódást okozhatnak, továbbá hasznos anyagokat is eltávolíthatnak a szervezetből.

A rostokat több mint 50 éve határozták meg a növényi sejtfalat alkotó emészthetetlen anyagok összességeként. A definíciót 2001-ben azzal egészítették ki, hogy a ballasztanyagok elősegítik a jó bélműködést, és hozzájárulnak a vér koleszterin- és cukorszintjének csökkenéséhez.

A 2005-ben megjelent tápanyagtáblázat az ajánlott rostmennyiséget 27-40 grammban határozza meg, de ezt a felmérések szerint a magyar lakosság fogyasztása nem éri el. Szakemberek ezért tartják fontosnak szorgalmazni a növényi táplálékok (gabonafélék, zöldség, gyümölcs) bevitelének növelését. A legtöbb növényi táplálékban a rostok mindkét fajtája fellelhető. Az úgynevezett oldhatatlan típust - a cellulózt, hemicellulózt, lignint - a szervezet enzimjei nem tudják lebontani, így az ilyen rost változatlanul halad végig a bélcsatornán. Ez a fajta található a búzában, kukoricában, rizsben. Az oldható rostok (pektin, nyák, laktulóz, inulin) - amelyek a vastagbélben lévő baktériumok hatására egyszerűbb vegyületekké alakulnak át - a legtöbb gyümölcsben, hüvelyesben, leveles zöldségben és a zabban megtalálhatók.