Mostanáig a súlyos szellemi leépüléssel járó Alzheimer-kórt csak a tünetek kialakulása után, számos hasonló szimptómával kísért betegség kizárása után kórismézték, egyértelmű diagnózist azonban sokszor csak a beteg halála után, boncoláskor lehetett felállítani.
 
A Stanfordi Egyetem Tony Wyss-Coray vezette kutatóinak sikerült összefüggéseket találniuk az Alzheimer-kór esetében bekövetkező agyi elváltozások, valamint az idegsejtek (neuronok) kommunikációja között. Mint Tony Wyss-Coray hangsúlyozta, metódusuk a pszichiáter munkamódszeréhez hasonlatos: az orvos a páciense szavaiból von le következtetéseket, a kutatók pedig a fehérjéket „hallgatták meg”, hogy megállapítsák, rendben megy-e minden a sejtekben, vagy sem.
 
A kaliforniai kutatók százhúsz féle olyan protein szintjét határozták meg, amelyek részt vesznek a sejtek közötti kommunikációban, hogy kiderítsék, nyomra vezet-e valamelyikük az Alzheimer-kór esetében. Öt alzheimeres beteg mintáit a kontrolcsoport öt egészséges tagjának mintájával vetették egybe: egy sor protein esetében az adatok rendkívüli mértékben különböztek a betegek és az egészségesek között.
 
A vizsgálat következő fázisában 129, a szellemi leépülés különböző fokán lévő beteg vérmintáját elemezték: az adatok tanúsága szerint az Alzheimer-kór esetében specifikusan megváltozik tizennyolc jelzőprotein szintje. A továbbiakban a módszert 92 olyan betegnél alkalmazták, akiknél már egyértelműen bebizonyosodott az Alzheimer-kór diagnózisa: a kórisme tíz esetből kilencben egybeesett a vérteszt adataival.
 
A teszt hasonló biztonsággal működött a két-hat évvel korábbi konzervált vérminták esetében is, amelyeket azért vették le, hogy nyomon követhessék egyes betegek sorsát, kiderítendő, hogy az enyhe mentális hanyatlás a továbbiakban nem fajul-e valami sokkal súlyosabb kórképpé. Az Alzheimer-kór kimutatására szolgáló 18 indikátorfehérje szerepet játszik a vérsejtképződésben, az immunfolyamatokban, valamint a sejtek természetes életciklusának befejező szakaszában, az úgynevezett programozott sejthalálban.
 
A kaliforniai kutatók feltételezése szerint zavarok támadnak meghatározó vérsejtek képződésében, amelyek az Alzheimer-kórban az agyban felhalmozódó anyagok „eltakarításához” szükségesek. A stanfordi tudóscsoport szerint további vizsgálatok szükségesek kutatásaik megerősítésére, de a Satoris társaság máris tervbe vette egy laboratóriumi teszt prototípusának a kifejlesztését.