Az Amerikai Kardiológus Társaság kongresszusán ismertetett nagyszabású vizsgálat eredményei szerint 11 amerikai és kanadai nagyvárosban önként jelentkező, nem az egészségügyben dolgozó embereknek tanították meg az újraélesztés technikáját és jól elérhető módon, feltűnően jelezve helyezték el azokat a halálos szívritmus-zavart megszüntető készülékeket, amelyek automatikusak, tehát a szerkezet hangosan mondja, hogy a működtető személynek mit kell tennie használat esetén.
 
Az újraélesztéshez defibrillátort használó személyek egyharmada a hirtelen halált szenvedő közelében lévő laikus volt, valamivel több - 42 százalék - egészségügyi dolgozó, 23 százalékban pedig rendőr. A hirtelen szívhalálesetek fele történt nyilvános helyen, a másik fele lakásban vagy más magánterületen. Több, mint tízezer hirtelen halálesetet elemeztek 2005 és 2006 között.
 
Akár a járókelők, akár a sürgősségi szakellátás munkatársai kezdték el időben az újraélesztést, az áldozatok 7 százaléka túlélte a szívhalált. Ha defibrillátor is volt kéznél és azt a páciensre helyezték, akár alkalmaztak végül áramütést, akár nem, a túlélés esélye 23 százalékra nőtt, ha pedig használták a defibrillátort, a túlélés 36 százalékra növekedett. A részletes statisztikai elemzés azt is mutatta, hogy a fiatalabb betegek túlélési esélye jobb volt, mint az időseké, sokat jelentett, hogy volt-e a közelben valaki, aki azonnal intézkedni kezdett.
 
Myron L. Weisfeldt professzor, a munkacsoport vezetője elmondta, hogy ha vizsgálatuk adatait kivetítik az Egyesült Államok és Kanada területére, naponta legalább két ember életét lehetne megmenteni - ez abszolút számban nem olyan sok, de annak, aki így újjászülethet, száz százalék.