HVG: A menedzsereknek nemcsak beosztottjaik, titkárnőjük, hanem saját betegségük is van. Az ő bajuk különbözik-e bármely halandóétól?

V. Á.: Igazából nem: a vezető beosztásban lévők között egyaránt előfordul magas vérnyomás, infarktus, pánikbetegség, gyomorfekély. Csupán az ezek kialakulásához vezető út különbözik. Ezeket az életmódban, személyiségtényezőkben megnyilvánuló sajátosságokat mind a megelőzésben, mind a kezelésben figyelembe kell venni. Például az infarktus a rossz szociális körülmények között élőknél gyakoribb, mint a menedzsereknél. Az előbbieknél számos rizikótényező együttese - a magas koleszterinszint, a dohányzás, a túlsúly, a cukorbetegség, a mozgásszegény életmód, a magas vérnyomás - okozza, míg a menedzsereknél ezen károsító tényezők nélkül is kialakulhat. A menedzserek többnyire sportolnak, nem túlsúlyosak, nem dohányoznak, kiegyensúlyozottan táplálkoznak - mégis tudnak maguknak infarktust "csinálni" úgynevezett A típusú magatartásukkal.

HVG: A laikus többségnek nem mond semmit az "A típus". Milyen személyiségjegyek siettetik a szív megbetegedését?

V. Á.: Ezek az emberek lázasan tevékenyek, örökké sietnek, egyszerre mindig többfélét csinálnak. Türelmetlenek, versengő természetűek, hirtelen haragúak, ugyanakkor ellenséges indulataikat elfojtják. Tökéletességre törekszenek, nagy követelményeket támasztanak másokkal, de még nagyobbakat önmagukkal szemben. Állandó készenlétben élnek, egy percet sem képesek lazítani. A szélsőségesen A típusú, túlzottan teljesítmény- és sikerorientált személyiségben nem működnek a "biztosítékok", s így a túlterhelés magát a "szerkezetet" károsítja. Azaz a rossz, a rosszul kezelt stressz indítja be az érbetegség folyamatát.

HVG: Lehet egyáltalán a menedzserélet feszültségét jól kezelni?

V. Á.: A stressznek manapság rossz a sajtója. Egyre több betegség hátterében fedezik fel a károsító lelki tényezőket, ezért egyre gyakrabban hangzik el az orvosok szájából: "éljen nyugodt, stresszmentes életet". Ez nemcsak igazságtalan, de félrevezető is. A stressz mindennapi életünk része, alkotó energiáink forrása, mely cselekvésre sarkall. A jótékony stressz kihívás, késztetés. Segít, hogy reggelente frissen, elevenen ébredjünk, hogy napközben lelkesek, pozitívak, kreatívak legyünk, ösztönöz, hogy határidőre elkészüljünk a munkánkkal. A túlzott, mindent elborító, kontrollálhatatlan stressz azonban felmorzsolja energiáinkat, kiégést okoz, tönkreteszi kapcsolatainkat, karrierünket, aláássa önbizalmunkat, és romboló hatással van egészségünkre.

HVG: Van még a saját hiperaktivitásukon kívül más is, ami növeli a menedzserek feszültségét?

V. Á.: Az átlagosnál nagyobb munkaterhelés, felelősség és döntéskényszer mellé a kiszámíthatatlanság társul. A napirend, az előre eltervezett munka megzavarásának, szétzilálásának közismert eszköze az állandóan bekapcsolva tartott mobiltelefon. A legtöbb menedzsernek, vállalkozónak nagy terhet jelent, hogy szakmáján kívül olyasmiben is kiválónak kell lennie, amit soha nem tanult: profi módon, eredményesen kell kommunikálnia beosztottjaival, megrendelőivel, üzletfeleivel. A siker ugyanis legfeljebb 50 százalékban függ a szakmai hozzáértéstől, a másik 50 százalékot a vezetői erények, a kommunikációs képességek, tárgyalási stratégiák döntik el.

HVG: De hogyan alakul ki a beosztottak magas vérnyomása? Nyilván közülük sem mindenki él önpusztító módon, nem iszik, nem dohányzik, mégis megbetegszik.

V. Á.: Ők azok, akik túlzottan érzékenyek a stresszre, a mindennapi élet izgalmaira. A világot fenyegetőnek, ellenségesnek élik meg. Hajlamosak a bolhából elefántot csinálni. Túlzottan aggodalmaskodóak, amit önuralommal lepleznek. Az elfojtott érzések okozta belső feszültség nyilvánulhat meg az ő magas vérnyomásukban.

HVG: Van-e olyan kór, ami inkább a beosztottak, semmint a főnökök betegsége?

V. Á.: Az előbbiekkel ellentétben az emésztőszervi betegségek inkább a két tűz közé szorított középvezetőket és a beosztottakat veszélyeztetik. Egy gyakran idézett anekdota szerint Selye János, a stresszelmélet megalkotója, egyszer megkérdezte egy zsarnoki természetű admirálistól, hogy van-e gyomorfekélye. "Nekem nincs - felelte -, de az alárendeltjeimnek igen." Aki túlzottan befelé fordul, minden problémáját lenyeli, de nem tudja megemészteni, annak szükségképpen megfekszi a gyomrát.

HVG: Nem mindegy, mi okozza a magas vérnyomást? Így is, úgy is ugyanazt a tablettát írja fel kúraképpen az orvos.

V. Á.: Csak akkor mindegy, ha kizárólag gyógyszeresen akarjuk megoldani a problémát. Az oki terápiához szükség van a lelki háttér ismeretére és az ennek megfelelő pszichoterápiás beavatkozásokra. Sajnos a hazai egészségkultúra még alig fogadja el ezt a szemléletet. A betegeknek egyszerűbb bevenni a tablettákat, mint szembenézni önmagukkal, és elindulni egy olyan személyiségfejlődés útján, amely azután képes a testi bajaikat is enyhíteni.

HVG: Ma már a céges autó és telefon mellett a vezető pozíció velejárója a menedzserszűrés is. Miben különbözik ez a többi szűrésfajtától?

V. Á.: Ha cinikus lennék, azt válaszolnám: csak abban, hogy erre van pénz. A cégeknek fontos, hogy a menedzsereik testileg-lelkileg a topon legyenek, a vezetők pedig érzik, hogy fontosak a vállalat számára. Ezeknek a szűréseknek az a gyengéjük, hogy éppen azokat az orvosi problémákat szűrik ki, amelyek nem menedzserspecifikusak. Ugyanakkor arra én még nem hallottam példát, hogy Magyarországon a személyiségszerkezetet, a stresszel való megbirkózás stratégiáit vizsgálnák.