A témában folytatott eddigi legszélesebb körű felmérés, amelyben 1765 hatéves és 2367 tizenkét éves gyerek szemét vizsgálták meg, bizonyította, hogy minél több időt tölt a gyerek a szabadban, annál kisebb a kockázat, hogy rövidlátó lesz. Nem érdekes, hogy szaladgál, valami sportot űz, vagy piknikel, a lényeg, hogy a szabadban legyen és nem elsősorban azért, hogy akkor kevesebb időt tölt tv-nézéssel, vagy olvasással, hanem azért, mert a szem pihen, amikor a végtelenre, vagy legalább hat méter távolságra fókuszál.

Az a természetes fény számít, amely stimulálja a retinát, amely így több dopamint bocsát ki, ami viszont gátolja a rövidlátásra jellemző szemgolyó-megnyúlást. Ha ehhez még zöld szín is járul, annál jobb, mivel az ember eredetileg az erdőben való élethez adaptálódott.
 
Ezenkívül természetesen ügyelni kell arra, hogy a gyerek a szobában is megfelelő fény mellett tanuljon, 5-10 percenként pihentesse a szemét azzal, hogy kinéz az ablakon, mert nem tesz jót a szemnek, ha hosszú ideig néhánycentiméteres távolságra néz. Közeli dologra fókuszálva egy szemizmot használunk, amelyet nem szabad túledzeni, mert akkor ugyan a közellátás bajnokai leszünk, de messzire rosszul látunk.
 
Mindezek mellett azonban a géneknek és a testtartásnak is van szerepe a rövidlátás megakadályozásában - írta a Corriere della Sera című olasz napilap.