Köpködés, zsebkendő nélküli orrfújás
Ahogy közeledik az olimpia, Kína hatalmas erőkkel próbálja meg visszafogni nem csak a tüntetőket, hanem az utcai köpködést is. Aki még nem látott olyan igazi, jó mélyről jövő, harákolós köpést, az nem tudja, valójában mennyire nehezen elviselhető, különösen, ha éppen csak el tudunk ugrani a végtermék becsapódása elől. Az elmúlt hónapokban több kampányt is indított a kínai kormány, hogy megváltoztassa ezt az évszázados szokást, szemtanúk beszámolói szerint eddig kevés sikerrel. A zsebkendő nélkül, az egyik az orrlyuk befogásával és a másikban található testnedv külvilágba fújásával gyakorolt orrtisztítás, amit “orosz orrfújásnak” is neveznek, szintén divat Kínában, de nem annyira elterjedt, mint a köpködés. Persze nem kell egészen Kínáig utazni, hogy megtapasztalhassa az ember ezeket a remek dolgokat, pár évvel ezelőtt még Portugáliában is volt részünk hasonló élményben. Egyébként mind a köpködés, mind a zsebkendő nélküli orrfújás megmagyarázható racionálisan és mi még emlékszünk, amikor falusi nagyszüleink hasonló módon intézték légútaik tisztítását, de ettől még legalább olyan taszítónak érezzük.

Megnyúzott állatok fellógatása a kirakatba
Szintén portugáliai a saját élmény, de Afrika északi részén is tapasztalható, hogy rengeteg kirakatban függ szőrétől megfosztott macskának látszó állat. Ami persze nem macska, hanem szopós bárány és a közszemlére tétellel a termék frissességét kívánják bizonyítani az éttermek tulajdonosai. Ezzel csak az a gond, hogy sok esetben a legyek legalább olyan vonzónak találják a friss husit, mint az esetleges vásárlók. Nyilván a déli országokban egészen más az ott élők viszonya az ételükkel, mifelénk szemérmesebbek a népek, szeretjük elfelejteni, hogy a finom csirkemell valóban egy igazi állathoz tartozott valamikor, aminek feje, lába, szeme volt.

Guggolós wc
A porcelán kagyló nélküli vécét szokták balkáninak is nevezni, mivel elsősorban arrafelé jellemző, bár akadt olyan ismerős, aki sípálya környékén találkozott vele, ahol a kantáros sínadrág komoly nehezítő tényezőként volt jelen a használat során. Szerencsére mi még Horvátországban sem láttunk ilyet soha, mert bár sokan dícsérik, hogy mennyivel higiénikusabb, nem sikerült megszeretnünk. Annyira nem, hogy Párizs legolcsóbb belvárosi szállodáját a Maraisban is kihagytuk, mivel emeletenként csak egy guggolós mellékhelyiség volt. Biztos rendszeresen tisztítják és annak, aki megszokta, nem gond, de mi inkább arrébb mentünk két metró megállóval egy angolvécés diákszállásra.

Szemét
Közhely, hogy Magyarország mennyivel piszkosabb, mint Ausztria vagy Németország és most kihagyjuk az ideszállított nyugati szeméttel kapcsolatos esetleges poénokat, a piszok mértéke pedig egyre nő, ahogy délebbre haladunk. Sajnos a magyar élővizekben is teljesen mindennapos a háztartási hulladék, de Horvátországban és Olaszországban egészen megdöbbentő mennyiségekkel szembesültünk fürdőzés közben. Ez persze nem feltétlenül az adott országok hibája (csak), hiszen a turisták jelentős részének komoly szerepe van a szemét előállításában, egyszerűen csak undorító lebegő nejlonzacskók, flakonok és szerves hulladékok között begázolni az egyébként csodálatos tengerbe.

Snus
De hogy ne csak a déli országokkal fennálló kulturális különbségekről beszéljünk, a felsorolás végére egy svéd érdekesség került. A snus nevű magas nikotintartalmú dohányterméket a felső ajak és az íny közé kell helyezni, így a saját és a környezetünkben tartózkódó emberek tüdejének rongálása nélkül hódolhatunk a nikotin élvezetének. Első hallásra nincs ebben semmi undorító, legfeljebb furcsa, mivel a dohányrágással szemben a snus használatának elvileg nem kötelező következménye a köpködés, de a gyakorlat azt mutatja, hogy mégis. Bár ebben az esetben nincs harákolás, a nyálas dohánypép látványa sem lopta be magát a szívünkbe.