Egy kísérletben egereknek és majmoknak adtak be egy CBLB502 elnevezésű szert, amelyet a New York állambeli Cleveland Biolabs cég fejlesztett ki. A hatóanyag egy, a szalmonellák ostorában található polipeptid. Ha a baktériumok ostoraikkal megérintenek egyes emberi sejtek felszínén található bizonyos receptorokat, azok egy NF-kappaB nevű közvetítő anyagot bocsátanak ki, amely megakadályozza, hogy a sejtek öngyilkosságot kövessenek el.
 
A nagy dózisú ionizáló sugárzás hatására bekövetkező szövetkárosodás is nagyrészt a sejtek öngyilkosságára vezethető vissza. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy az NF-kappaB termelését kellene valahogy serkenteni. Ahogyan az a Science magazinban olvasható, a legtöbb állat túlélte az egyébként halálos sugárzást, ha előtte CBLB502-t fecskendeztek be nekik. A szer még akkor is kifejtette védő hatását, ha a sugárzást követően egy órán belül alkalmazták. A kutatók most azt remélik, hogy a jövőben jobban meg tudják óvni a rákos betegeket a sugárkezelés káros hatásaitól.