A vizsgálat 30 korai stádiumú prosztatarákos férfi bevonásával készült. Átlagos életkoruk 62,3 év volt, a rákra jellemző fehérje (biomarker), az ún. prosztataspecifikus antigén (PSA) átlagos szintje 4,8 ng/ml. A rák súlyosságát jelző másik pontszám, a Gleason-pont átlaga 6 volt. Eredetileg minden résztvevő visszautasította az azonnali műtétet, hormonkezelést vagy sugárkezelést, és azt választották, hogy rendszeresen ellenőriztetik állapotukat, hogy még mindig lassan növekszik-e a daganatuk.

Az életmódváltoztatás háromnapos kórházi tartózkodással kezdődött, majd hetente telefonos konzultáció és egyórás csoportos megbeszélés következett. Minden résztvevő számára biztosították a speciális étrendhez szükséges összes ételt. Szigorú vegán (növényi alapú) diétát kellett követni, és a kalóriák mindössze 10 százaléka származhatott zsírból. Heti hat napon napi 30 percet sétáltak, és minden nap egy órás stresszcsökkentő gyakorlatot végeztek. Stresszcsökkentő módszerként jógát, légzőgyakorlatokat, meditációt, vagy más relaxációs technikákat alkalmaztak. (Mindezek mellett minden résztvevő naponta kapott szóját, 3 g halolajat, 100 egység E-vitamint, 200 mg szelént és 2 g C-vitamint.)

A kutatók összehasonlították az életmódváltoztatás előtti és a három hónappal későbbi génkifejeződést. Több mint 500 gén esetében találtak pozitív változást, állítja Dean Ornish professzor, a kutatás vezetője, egyben a Californiai Egyetem Preventív Medicina Kutató Intézet elnöke. „Azt hittük, hogy a fiatalabb betegeknél jelentősebb változást hoz az életmód gyökeres megváltoztatása, ám sem a kor, sem a betegség súlyossága nem befolyásolta annyira a génkifejeződést, mint az életmódváltoztatás mértéke” – nyilatkozta a professzor. Vagyis minél egészségesebben élünk, annál többet tettünk a génjeinkért is. Ezek az eredmények rácáfolnak a hagyományos szemléletmódra, mely szerint a génjeink már előre eldöntötték sorsunkat. Úgy tűnik, igenis tehetünk azért, hogy a jó géneket bekapcsoljuk, a rosszakat pedig lecsendesítsük.

A szkeptikusok szerint azonban talán meg kellene várni az utánkövetés eredményeit, hiszen a génváltozások még korántsem jelentenek hosszabb túlélést. Azt azonban elismerik, hogy ez a fajta diéta, a testmozgás és a relaxáció biztosan jót tesz a betegek szívének és érrendszerének.