A sportolók annak ellenére használják a növekedési hormont doppingszerként, hogy nem áll rendelkezésre tudományos bizonyíték a hormon teljesítményfokozó hatásáról - mondta el a konferencián Kenneth K. Ho, a sydneyi Garvan Orvosi Kutatóintézet munkatársa. A kutatás során 64 sportolót véletlenszerűen osztottak két csoportra. Az egyik csoport tagjai napi 2 milligramm növekedési hormont, a többiek placebót (hatóanyag nélküli készítmény) kaptak 8 héten keresztül.

Azok a sportolók, akik – tévesen – azt hitték, hogy növekedési hormont kapnak, jobbnak érezték saját teljesítményüket, és valóban jobban is teljesítettek, annak ellenére, hogy valójában csak placebot szedtek a valódi hatóanyag helyett – számolt be eredményeikről a kutató. Általánosságban függetlenül attól, hogy jól tippelték-e meg, melyik csoportba tartoznak, minden sportoló teljesítménye javult többnyire 1-2 százalékkal. Ez valószínűleg az edzések hatása volt. Akik azonban placebot kaptak, de azt hitték, hogy növekedési hormont szednek, ennél nagyobb növekedést, általában 3-5 százalék közötti javulást tapasztaltak.

A kutatócsoport két módszerrel elemezte a sportolók teljesítményét. Egyrészt mindenki értékelte saját magát kérdőív segítségével, másrészt fizikai teljesítőképességet mérő teszteket, állóképességi, erőt, teljesítményt és sprintkapacitást mérő vizsgálatokat végeztek el. Csak a teljesítmény javult (tehát sem az állóképesség, sem az erőállapot, sem a sprintkapacitás) szignifikáns mértékben azoknál, akik tévesen hitték, hogy hatóanyagot kaptak. A jelenség jellemzőbb volt a férfiakra, mint a nőkre.

„Tudomásom szerint elsőként vizsgáltuk a placebo-hatást sportolók körében; eredményeink igazolják, hogy az agyunk néha furcsa tréfát űz velünk, igaz, a placebo hatás valójában már évszázadok óta ismert" - tette hozzá Ho doktor.

A kutatást a doppingellenes világszervezet (WADA) és az ausztrál kormány doppingellenes kutató programja finanszírozta.