Az Emergency Medicine Journal című lapban közölt vizsgálat az ügyeletet vezető orvosnál a szívinfarktus tüneteivel jelentkező pácienseket figyelte meg nyolc Egyesült Államokbeli egészségügyi központban. Összesen 17 ezer beteget vontak be a vizsgálatba, 26 hónapon keresztül, közülük közel 4200 adatot értékeltek.

A laborvizsgálatok alapján három csoportba osztották a pácienseket: első csoport betegeinél nem volt infarktus, a második csoportban ST-elevációval nem járó szívinfarktus (NSTEMI), és a harmadik csoportban infarktus lépett fel. A vérvétel során a troponin nevű fehérjét vizsgálták,  amely a szívizomrostok károsodásakor, tehát infarktusban szabadul fel, és a keringésbe kerül. A harmadik csoport betegeinél a vizsgálat ideje az infarktus fellépését követő 12 órán belül történt.

A betegfelvétel után rögzítették a vizsgáló orvos „első benyomását” a betegről, csakis a tünetek alapján, mindenféle laboreredmény ismerete nélkül. Az eredmények magukért beszélnek: az infarktus nélküli betegeket 52 százalékban, míg a másik két csoport betegeit 72 illetve 76 százalékban sorolták az infarktusra gyanús esetek közé.

Mindez azt bizonyítja, hogy bár a technológia igen fejlett, az orvosok klinikai tapasztalata alapvetően fontos. Azokban az esetekben, amelyek az orvosnak már a troponin-eredmény nélkül is infarktusra gyanúsak, rögtön kiemelt ellátásban részesülnek a betegek, míg ha nem, akkor csak a laboreredmények ismeretében kezdik el a kezelést. Eredményeink alapján a szakértők első diagnózisa gyakran helyes – nyilatkozta Chadwick Miller, a kutatás vezetője, aki a sürgősségi ellátás professzora.