szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A tudomány mai álláspontja szerint legalább kétféle típusú viszketés létezik: az egyik, amelyet az immunrendszer által termelt vegyi anyagok, a hisztaminok okoznak, a másik pedig, amely ettől független. Egy új kutatás szerint a szervezet, azaz minden bizonnyal az agy, eltérően reagál erre a két típusra.

Az új kutatási eredmények a vakarózásra kényszerítő viszkető érzés jóval hatékonyabb kezeléséhez vezethetnek. Ez azért is fontos, mert a legtöbb viszketés nem reagál az antihisztamin készítményekre - számolt be a Nature.

Viszketés. Függ az ingertől
© sxc.hu
A német Erlangen-Nürnberg Egyetem viszketéssel és fájdalommal foglalkozó kutatója, Clemens Forster és csapata kísérletükben egészséges résztvevők alkarjára vittek fel hisztamint, valamint az afrodiziákumként ismert bengáli bársonybab (Mucuna pruriens) kivonatát – ezt a trópusi növényt már régóta tanulmányozzák, mivel az általa okozott viszketést nem a hisztamin idézi elő. A kutatók ezt követően összehasonlították a bőr vérellátását mindkét területen, amelyet viszketési ingert ért.

Mint kiderült, a bőr vérerei mindkét esetben összehúzódtak, de a bengáli bársonybab esetében a reakció jóval erőteljesebb volt. A bengáli bársonybabbal bedörzsölt kísérleti alanyok vérellátása csökkent az adott bőrterületen, és tovább is tartott ez az állapot, mint ahogyan azt a hisztaminnal „kezelt” résztvevők esetében tapasztalták.

A szakemberek természetesen az önkéntesek viszketéssel kapcsolatos tapasztalatait is számításba vették. A bengáli bársonybabbal kiváltott viszketés jobban csípett, élesebb és szúróbb volt, kevésbé enyhült a vakarózásra, mint a hisztamin esetében. Az érzetet okozó pontos idegi mechanizmus még nem ismert – mondta Forster, de szerinte „a viszketés nem a bőrön, hanem az agyban történik”.

A kutatási eredmény, miszerint a két viszketési típusra eltérően reagálunk, azt mutatja, hogy a vakarózási vágy legalább két különböző perifériás idegroston és a kapcsolódó folyamatokon keresztül jön létre – mondta Matthias Ringkamp, a Baltimore-i Johns Hopkins Orvostudományi Egyetem neurológusa.

A nyár folyamán Ringkamp csapata már közzétett olyan adatokat, amelyek szerint a központi idegrendszernek eltérő idegrostjai és pályái szükségesek ahhoz, hogy a viszketés mindkét típusát érzékelje. A tudósok így már láthatják, hogy a perifériás idegpályák hogyan kapcsolódnak a központi idegrendszerhez, és ez talán jobb kezelési módszereket is eredményezhet a viszketés mindkét fajtáját illetően.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!