Merle Myerson, a New Yorkban található St. Luke’s-Roosevelt Kórház kardiovaszkuláris betegségek megelőző programjának vezetője, a tanulmány vezető szerzője és munkatársai több, mint 10 ezer olyan amerikai ember adatait vizsgálták, akik életükben először szenvedtek el szívrohamot.

Az 1987-es 5,3 százalékról a halálozási ráta 2002-re 3,8 százalékra csökkent, s amikor a súlyosságot nézték az EKG és a vérből kimutatható biomarkerek alapján, kiderült, hogy valóban csökkent a szívrohamok súlyossága. A tanulmány négy államban (Észak-Karolina, Maryland, Minnesota és Mississippi) készült, városi, vidéki, és külvárosi emberek szerepeltek benne, így reprezentatívnak tekinthető.

A tanulmány vezetője nem tudja pontosan, mi okozza a csökkenést. „Talán a jobb megelőzési módszerek, a kockázati tényezők, mint a magas vérnyomás és az elhízás kiiktatása, vagy a hatékonyabb kórházi kezelés eredményezte a biztató adatokar” – fogalmazott Myerson doktor. Az egyetlen tényező, amely nem mutat javulást, az a szívroham tüneteinek ismerete, illetve az, hogy mikor kell sürgősen orvoshoz fordulni. A tünetek kezdetétől a kórházba érkezésig eltelt idő nem csökkent, csak minden harmadik ember kerül kórházba a tünetek kezdetétől számított két órán belül.

Sokan tudják, hogy a mellkasi nyomásérzés a szívroham jele, de a fájdalom sokszor más jellegű, és sokszor csak más tünetek vannak jelen, mint a hasi fájdalom, a légzési nehézség vagy a kisugárzó fájdalom. Bizonytalan esetben inkább hívjunk mentőt, vagy menjünk be a kórházba. Alice K. Jacobs, a Bostoni Egyetem professzora, az Amerikai Szívgyógyászok Szövetségének korábbi elnöke azt mondja, minél hamarabb bekerül a beteg a kórházba, annál jobbak az esélyei.