Laurence Gruer és kutatócsoportja még a hetvenes évek közepén kezdte meg két nyugat-skóciai városban 15 ezer férfi és nő egészségi állapotának követését. Az akkor 45 és 64 év között lévő emberek túlélési arányát 28 év elteltével vizsgálták meg.
   
Az eredmények szerint a túlélési esélyeket mindkét nemnél jobban rontja a dohányzás ténye, mint a hátrányos társadalmi helyzet önmagában.
   
A nemdohányzók között a legtehetősebb csoportban a nők túlélési aránya 65 százalék, a férfiaké 53 százalék volt, míg a legalsó társadalmi státusúak körében a nőké 56, a férfiaké 36 százalék.
   
A jobb szociális helyzettel járó túlélési előnyt azonban elveszítették azok, akik dohányoztak. A legbefolyásosabb felső hányadban a dohányos nők túlélése 40 százalék, a férfiaké csak 25 százalék volt. A legkisebb bevételű csoportban pedig a dohányzó nők túlélési aránya mindössze 35 százaléknak, a férfiaké 18 százaléknak bizonyult.