"Akkor tehát az első igazi Kubás posztom következik. Havannáról mondjuk, mert csak ide érkeztünk.

Zárójelben röviden még az útról. Easyjet Ferihegy kettőről, mert az egy sztrájk miatt zárva. Gatwicken éjszakázás, ahol egy meglepően csendes kis sarkot találunk. Aludva szállunk fel a félezer fős Virgin gépre, ami pár óra késéssel száll fel. Valami utast kerestek. Csalódás, hogy hiába tizenx film, egyszerre indítják azokat nem pedig én választom ki, hogy mit mikor nézek. Bahamák csinosak felülről.


Reptér, Havanna. Egészen kis csöpp, ahhoz képest, hogy mekkora gépekkel repülnek ide. Fokozza a hangulatot, hogy egy órát várunk a csomagra, állmennyezet a váró felénél abbamarad, felette a sötét kábel- és csődzsungel és hogy a vécésnéni már itt tarhál. Nincs feltűnően meleg, de papagájokat árulnak, szóval mégis karibi a hangulat. Van cadeca pénzváltó is, jupík. Teljesen kamu, hogy turisták nem használhatják a peso pesot (cup), a leghivatalosabb pénzváltó már  a reptéren vált nekünk.


Ennek ellenére csak dollárért sikerül bejutni a városba. 15-re sikerül lealkudni egy taxisnál, aki a külvárosba már amúgy is visz egy spanyolt. Ez itt igazán jó ár, viszont mondjuk a végén a Santiago-Havanna 860 km-es útra is kevesebbet költünk. Cserébe kapunk csöpp idegenvezetést, Plaza de la Revolucion, Malecón, egyetem és hogy Fidel még él…"


A teljes cikk az Ócska Utazós Blogban olvasható.